Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-329

329. országos ülés 1912 január 19-én, pénteken. 227 kölcsönös volt, a mikor egyik is hibás volt, a másik is. Ebben az esetben mind a kettőt terheli ugyan a felelősség, de a hiba arányában. Ha pedig az arányt nem lehet megállapítani, ha a hiba egyenlőnek mutatkozik a biró előtt, akkor a felelősség egyenlő arányban terheli mind a két hajót. Ezek azok a jogelvek, melyek szerint a kár megoszlik. (Helyeslés jobbfelöl.) A mennyiben harmadik személyekkel szemben forog fenn a hajóknak kártérítési kötelezettsége, itt az egyetemlegesség nincs kimondva és mindegyik hajó az általa viselendő kár mértéke szerint tartozik kártérítéssel, kivéve mégis azt az esetet, ha személyekben is okoztak kárt, vagyis ha valaki meghalt, vagy megsebesült. Itt az egyezkedő államokat a humanitás tekintetei vezették, a midőn megállapították, hogy ilyen esetben azután a személyében megkárosult egyén a kárt okozó hajóktól egyetemlegesen követelhet kártérítést, s ezek egymásközött azután ugy felelnek, a mint egyébként felelősek, vagyis visszkereseti joguk van, azonban ezt a visszkereseti jogot az illető államnak törvényhozása határozza meg. Kiterjed ez az egyezmény a hajókalauzok vezetése alatt álló hajókon történt károkra is. A hajókalauz t. i. csak direktívát, útmutatást ad a hajóparancsnoknak, de a hajóparancsnok rendelkezési jogát azért meg nem szünteti. E szerint a hajókalauzokat is belevonják ugyan, de azért a parancsnoknak, illetőleg a baj ónak felelőssége megmarad. Itt az ötödik czikkben azonban egy klauzula foglaltatik, t. i. hogy ez a rendelkezés csak akkor lép életbe, ha az egyezkedő államok a felelősség korlátozása tekintetében maguk közt uj egyezménynyel toldják meg, a melyre nézve épen a folyó évben pótegyezkedések r fognak történni. Érdekes intézkedése a tengeri jognak ebben az egyezményben az is, hogy az eddig fenforgott alakiságokat, óvást és más megkivántatóságot mellőzi, és mellőzi egyben a törvényes vélelmeket is. Voltak ily vélelmek, nevezetesen ha va.laki a szabályt megszegte, már eo ipso hibásnak tekintették és felelősséggel tartozott. Ezt a javaslat eltörli. Mert lehet, hogy valaki a szabályt megszegi és mégsem hibás, lehet, hogy nem szegi meg és mégis hibás. Ennek megítélését a biróra bizzák. Nem zárja ki azonban a törvény azokat a gyakorlati, de facto vélelmeket, a melyek ma is megvannak a tengeri forgalomban, például ha egy menetben levő hajó, egy szabályosan lehorgonyozott hajónak nekimegy, a mely esetben a vélelem az, hogy ez a hajó hibás, mert hiszen az ellenkezője lehetetlen. Az elévülésről is egységes szabály gondoskodik, a mennyiben a kártérítés követelésére két év, a visszkeresetre egy év van megállapítva. Ez azért van, hogy az államok egymásközti eddigi különböző jogszabályok unifikáltassanak. Angliára nézve azonban kivételeket statuál a törvényj a mennyiben ott külön felfüggesztő és megszakító feltételek vannak. De ez a többi államokat nem illeti, és minket sem illet. Egy igen fontos tengeri rendészeti intézkedés is van ez egyezményben felvéve, nevezetesen olyan, a mely a haj óskapitänyokát arra kötelezi, hogy az összeütközések esetében ne hagyhassák el egymást, hanem kölcsönösen tartozzanak nemcsak segélyt nyújtani egymásnak, de a hajójuk nevét, a kiindulási állomást és az anyakönyvvezető állomást is tartoznak közölni a másik hajó parancsnokával, hogy ne történhessék, hogy a sötétben a hibás hajó elszökhessek. Ezt büntetési szankczióval kívánja ellátni az egyezmény. Mindazonáltal e szankeziók megállapítását az egyes államokra bízza. A mint mindjárt elő fogom adni, nálunk is van ily jogszabály, ha nem is mindenben elegendő. Mindez azonban a felelősség korlátozása tekintetében az egyes államokban fennálló jogszabályokat nem érinti. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Sümegi Vilmos: A saját előadójukat sem hallgatják meg. (Zaj. Elnök csenget.) Kenedi Géza előadó: Hogy az egyes hajó körül érdekelt személyek, tehát a tulajdonos, kapitány, fuvarozó, vagy a biztosító közt hogyan oszlik meg a kártérítési kötelezettség, arra nézve a nemzetközi szerződés nem intézkedik, mert azt teljesen az illető államok törvényhozására bizták. A szerződés 12. czikke nyitva hagyja továbbá azt, hogy az egyes szerződő felek e szabályokat oly államokkal szemben is alkalmazzák, a melyek a 25 szerződő államok közt nincsenek, alkalmazhatják olyan érdekeltekkel szemben, a kik valamely nem szerződő állam polgárai és ezt a viszonosság feltételétől tehetik függővé. Kiterjeszti továbbá az egyezmény a kártérítési szabályokat arra az esetre is, mikor nem összeütközésről, hanem arról van szó, hogy valamely hajó hibás manőverezés következtében egy más hajónak kárt okozott, pl. a parthoz, zátonyra szorította, ugy hogy megfeneklett. Itt összeütközés nincs, mégis a jogszabályok erre is vonatkoznak, mert hiszen az esetek egészen analógok az összeütközéssel. A mi a második egyezményt illeti, ez tisztán csak a tengeri segélynyújtásra és mentésre vonatkozó szabályokat tartalmazza, kiterjesztve ezt azon esetekre is, mikor tengeri és belvízi hajók közt, vagy tenger és a szárazföld között történik a mentés vagy segélynyújtás. Nevezetesen, ha a hajót a part mentén baj éri, ez esetben gyakran a szárazföldről is történik segélynyújtás és mentés. A mentési és segélynyújtási cselekményeket már természetüknél fogva egyenlőknek tekinti az egyezmény, és kiterjeszti a segélynyújtást nemcsak a hajókra és az azokon lévő tárgyakra, hanem a fuvardíj és a viteldíj tekintetében is, melyek szintén anyagi javak. Azonban annak, hogy ezen egyezmény szerint valaki jutalomban részesüljön, a föltétele az, hogy mentése vagy segélynyújtása hasznos is legyen. Ha egyáltalában semmi, haszna nem 29*