Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.
Ülésnapok - 1910-329
228 329. országos ülés 1912 január 19-én, pénteken, volt, akkor csakugyan nem volna méltányos és jogos jutalomdijat és előnyt adni olyan cselekményért, a melynek abszolúte semmi haszna sem volt. Megállapítja az egyezmény a jutalomdíj maximumát is, a mely a hajó és rakomány értékét semmi körülmények közt meg nem haladhatja. Vannak olyan esetek is a tengeren, a mikor egyik hajó a másiknak nem nyújthat segélyt, mert magát veszélyeztetné. Természetesen ezek az esetek ki vannak zárva, valamint azok is, mikor a mentésre szorult hajó a segélyt elutasította, mert nem volt rá szüksége. Tehát fölerőszakolt mentésért az egyezmény senkit nem favorizál, ellenben jár a jutalomdíj azokban az esetekben is, mikor a segély a segélyezett hajónak nem észszerű tiltakozása ellenére történt. Például, ha a segélyre szorult hajó parancsnoka nem volt józan, vagy erőszakoskodott, és ezért utasította el a segélyt, és mégis megmentették, akkor az akarata ellenére megmentett hajó is tartozik jutalomdijat fizetni. Jutalomdíj jár akkor is, ha a segélynyújtás nem különböző tulajdonosok hajói, hanem egyazon tulajdonos hajói között történt. Hogy azonban a biró által megállapítandó jutalom mikép osztandó fel a mentésnél működött különböző személyek közt, ezt az egyezmény az egyes államok törvényhozására bízza. Lényeges intézkedés, hogy azokat a megegyezéseket, a melyek a jutalomdijra nézve a veszély pillanatában köttettek, a mikor tehát a veszélyben forgó hajó parancsnoka nem volt szabad elhatározása birtokában, a biró semmiseknek tekintheti, valamint azokat is, mikor a beleegyezést csalárd yagy rosszhiszemű eljárás idézte elő, valamint azon eseteket, mikor martalóezság történt, lopás, zsákmányolás; ilyen infámis esetekben jutalomdijat nem ítélhet meg a bíróság. Az egyezmény egyébiránt megjelöli azon szabályokat is, a melyek szerint a jutalomdíj mértékét a biró megszabhatja. Nevezetes intézkedés az is, hogy a megmentett személyekért külön jutalomdíj nem jár. A megmentett személy azért, hogy megmentették, nem tartozik semmivel. Ez humánus intézkedés, mert hiszen emberi életet megmenteni általános emberi kötelesség. Mindazonáltal, hogy e részben működésben maradjanak az anyagi motívumok is, az egyezmény ngy rendelkezik, hogy ez esetben a hajóért és rakományért kijáró jutalomnak bizonyos része a személyek megmentőinek adassék. Az egyezmény 11. czikkelye minden hajóskapitány kötelességévé teszi, hogy ha a tengeren személyeket talál veszedelemben, még abban az esetben is köteles mentésükre sietni ha ellenségről van szó. Mint méltóztatik látni, ez is igen humánus intézkedés, egyébiránt pedig már rég fennálló intézkedésnek kiterjesztése. A szerződő hatalmak egymást arra is kötelezték, hogy e részben megfelelő büntető intézkedéseket is léptetnek életbe a kötelességszegő parancsnok ellen. Itt említem fel, hogy nálunk is van ilyen jogszabály, bár nem törvény, a mennyiben az 1880. évi 36.315. számú akkori földmivelési, ipar- és kereskedelmi ministeri rendelet kihágást állapit meg arra az esetre, ha a hajóskapitány a mentési kötelezettségét elmulasztja, vagy megsérti. A kihágás büntetése azonban nem jelentékeny, a mennyiben az illető kapitányt vagy parancsnokot 200 koronáig, esetleg 15 napig terjedhető elzárásra ítélik, súlyosabb esetekben azonban három évre is megfoszthatják attól a jogosultságától, hogy önállóan hajót vezethessen. Egyébiránt a segélynyújtásra és a hajóösszeütközésekre vonatkozó rendszabályok nálunk az 1897—99. évi rendeletekben, a régi Editto politico kapcsolataképen szintén rendezve vannak. Hogy a most emiitett törvényszerű büntető rendelkezés sulyositása szükséges-e vagy nem, az ide nem tartozik. Fel kell említenem még, hogy két hajó közt már akkor is alkalmazást nyernek ezek a kivételes rendszabályok, ha csak az egyik hajó tartozik a szerződésben lévő államok fenhatósága alá. Ez azért van, hogy a tengeren a segélynyújtás ne zárassék el más, idegen hajótól, és hogy viszont a szerződő hatalmak hajói is számithassanak a nem szerződő államok hajói részéről mentésre és segélynyújtásra. A további rendelkezési jog a szerződő felek egyes államaira nézve itt is fönmarad, a mennyiben a maguk jogkörében partmentési, halászati és hasonló rendszabályokat állithatnak fel. Ezek az egyezmény lényeges intézkedései. Az egyezménybe eddig be nem lépett államoknak, vagy autonómiával biró gyarmati országoknak e mellett a szokásos módon meg van adva a lehetőség arra, hogy azokhoz hozzájáruljanak. Mindezek után mind a két egyezményt a pótjegyzőkönyvekkel együtt általánosságban és részleteiben elfogadásra ajánlom, mégis azzal a megjegyzéssel, hogy az első törvényjavaslat 9. czikkében, annak hetedik és 'nyolezadik sorában, a hol a »kihágások« szó fordul elő, miután a franezía szövegben az »infraction« szóval van megjelölve, ez a fogalom pedig »vétséget«, »hibát«, »törvényszegést« is magában foglalhat, e helyett a »megszegések« szót tegyük, a második egyezmény 11. czikkében pedig a »mindegyik« szó helyett a »minden« szót méltóztassék tenni, miután a franczia »tout« szónak és a dolog értelmének ez jobban megfelel. Ismételten tisztelettel ajánlom az egyezmények elfogadását. (Helyeslés és éljenzés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Kérdem a t. házat, kiván-e valaki a I törvényjavaslathoz hozzászólani, igen vagy nem ?
