Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-329

222 52.9, országos ülés 1912 január 19-én, pénteken. mindenesetre büntetés alá vonandók. Az erre vonatkozó rendelkezések nem foglalják magukban a leánykereskedésnek mint nemzetközi bűncselekménynek definiczióját, hanem csupán elvileg jelölik meg azon bűncselekményeket, melyek, mint a leánykereskedelemre nézve jellegzetesek, mindenesetre büntetéssel sujtandók. Az egyezmény szerint büntetni kell azt, ki oly czélból, hogy mások szenvedélyeit kielégitse, asszonyt vagy leányt megkerít, magával visz, vagy házi, köréből eltávolit. Általános tapasztalat szerint ugyanis a leánykereskedés egységes befejezett bűncselekménye ezen három tényálladéki elemre bontható szét, melyek gyakran különböző államok területén valósulnak meg. Az egységes bűncselekménynek ilykép kiemelt tényálladéki elemeinek bármelyike egymagában is megállapítja a nemzetközi leánykereskedés bűncselekményének fenforgását és lehetővé teszi a törvény szigorának alkalmazását. Az egyezmény azonban az emiitett bűncselekményeket minden egyéb kritériumra való tekintet nélkül csak abban az esetben kívánja büntetés alá vonni, ha a védelemben részesülő női személy, a sértett még kiskorú. Az egyezmény tehát különbséget tesz a kiskorúak és a nagykorúak védelme között, és a kiskorúakat még abban az esetben is védelemben részesiti, ha ők saját maguk beleegyesével járultak hozzá a bűncselekmény elkövetéséhez. Nagykorúakkal szemben nem kíván ilyen messzire menni a törvény, és csak az esetben részesiti őket védelemben, ha velük szemben megtévesztés, kényszer, vagy erőszak forog fenn. Minthogy a büntetőjogi rendelkezések csak minimumot képeznek, melyet a szerződő felek minden körülmények közt elfogadni tartoznak, természetesen jogukban áll a szerződő feleknek ezen túlmenő súlyosabb, szigorúbb törvényhozási intézkedéseket törvénykönyvükbe iktatni. E bűncselekménynek kísérlete az egyezmény szerint nem büntetendő, ép ugy nem találjuk meg a bűncselekmény kritériumai közt az iparszerüséget sem, valamint nem szükséges, hogy a bűncselekmény érdekből vagy nyereségvágyból legyen elkövetve. Az egyezményhez fűzött záró jegyzőkönyv szerint ezen bűncselekmény szempontjából nagykorúnak az tekintetik, ki huszadik életévét már betöltötte. Ez a rendelkezés csak hosszú viták után lett az egyezménybe felvéve, mert eredetileg a konferenczián résztvett államok képviselőinek legnagyobb része azon az állásponton volt, hogy az egyezményben emiitett nagykorúság tekintetében egyszerűen az egyes államok törvényeiben a magánjogi nagykorúságra vonatkozólag fennálló rendelkezések alkalmazandók. Utóbb azonban e kérdés egyöntetű szabályozása kedvéért ép a magyar kormány képviselőjének indítványára az értekezlet hozzájárult ahhoz, hogy az egységes szabályozás érdekében a nagykorúság alatt ezen egyezményben a huszadik év betöltése legyen értendő. Mint már említeni bátor voltam, az egyezmény büntetőjogi rendelkezései csupán minimumot képeznek, a melyet minden körülmények között tartoznak a szerződő felek elfogadni. Ezen túlmenő szigorúbb és részletesebb rendelkezéseket azonban jogukban áll természetesen felvenni törvénykönyveikbe, ugy hogy túlmenni az egyezményen jogában áll minden egyes államnak, azonban a minimumot feltétlenül respektálni tartoznak. Az egyezmény kötelességévé teszi a szerződő feleknek, hogy fennálló törvényeiket revízió tárgyává tegyék, és a mennyiben azokat kielégítőknek találni nem fogják, azoknak megfelelő kiegészítéséről, módosításáról és pótlásáról gondoskodjanak. A vonatkozó törvényeket a szerződő felek egymással közölni tartoznak, még pedig ugy a már életben lévő, mint a jövőben megalkotandó törvényeket, hogy az egyes államok hivatalosan tudomást szerezzenek azokról a törvényhozási változásokról, a melyeket az egyes államok törvényhozásai életbeléptettek. A kölcsönös jogsegély módjára nézve az a rendelkezés foglaltatik az egyezményben, hogy mindegyik szerződő félnek jogában áll meghatározni, előírni azt a módot, a melyen a megkeresések továbbítása eszközlendő. Jogukban áll nevezetesen választani a között, hogy az illető bírói hatóságok egymás között közvetlenül érintkezzenek, vagy hogy a továbbítás eszközlése konzuli, vagy diplomácziai tisztviselők utján eszközöltessék, vagy végül, hogy a továbbítás kizárólag csak diplomácziai utón történjék. A megkeresések teljesítése teljesen díjtalanul eszközlendő. Az egyezmény szerint a szerződő felek kötelesek egymással a leánykereskedésre vonatkozó büntetőlapokat is kölcsönösen közölni. A kiadatásra nézve az a fontos rendelkezés foglaltatik az egyezményben, hogy magánál ezen egyezménynél fogva helye lesz a kiadatásnak a szerződő államok között, már t. i., a mennyiben közöttük kiadatási szerződések létrejöttek. Ebben az esetben ezen egyezmény egyszerűen kiterjeszti a már életben lévő kiadatási szerződést a nemzetközi leánykereskedelmi bűncselekményekre is. A mennyiben azonban a szerződő felek egyike-másika között ilyen kiadatási szerződés még megkötve nem volna, a kiadatás kérdése természetesen külön szerződéssel eszközlendő és elintézendő. A csatlakozásokra, megerősítésekre és felmondásokra vonatkozó rendelkezések az egyezményben teljesen azonosak azokkal, a melyeket a megállapodás foglal magában. Ép ugy meg van az a rendelkezés is, hogy ez az egyezmény kiterjeszthető a gyarmatokra. Minthogy az egyezmény a bűncselekmények megbüntetésére, a kirovandó büntetés mérvére nézve rendelkezéseket nem tartalmaz, a zárójegyzőkönyvben az az óhaj nyilvánul meg, hogy a leánykereskedők mindenesetre szabadságvesztés büntetésével sujtandók és a büntetés kiszabásánál figyelembe veendők a súlyosító körülmények, különösen pedig az, hogy a sértett a kéjelgés áldozatává lett.