Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-329

329. országos ülés 1912 január 19-én, pénteken. 221 tése végett kivan a leánykereskedők megbüntetéséről gondoskodni. E czélból a szerződő felek kötelezettséget vállaltak, hogy törvényeiket vizsgálat alá veszik, és a mennyiben a leánykereskedelem elnyomása czéljából kielégítőknek nem találják, azok pótlásáról, illetőleg kiegészítéséről fognak gondoskodni. A kiadatási és jogsegély kérdései szintén ez egyezményi tervezetben találtak figyelmet. A második tervezet, a megállapodási tervezet, közigazgatási intézkedésekkel adminisztratív utón kivan a leánykereskedők kálójába került női személyek hatósági felügyeletéről és ellenőrzéséről gondoskodni. A megállapodási tervezetben javasolt rendelkezések nem ütköznek törvényhozási nehézségekbe, meTt az azokban emiitett intézkedések a résztvevő államok saját belső ügyei, ugy hogy a szükséges intézkedéseket az egyes résztvevő államok külön-külön maguk is eszközölhetik. Az egyezménytervezethez az értekezlet még egy zárójegyzőkönyvet fűzött, a melyben az egyezményben foglalt bizonyos rendelkezések közelebbi meghatározást, közelebbi magyarázatot találnak. A megállapodási tervezet alapján készült nemzetközi megállapodást még magán az értekezleten a résztvevő államok közül tizenhármán aláirtak. Az aláirás 1904 május 18-ikán történt meg, a ratifikálás 1905 január 18-ikán és a megállapodás ezek után 1905 Julius 18-ikán hatályba is lépett. Azóta az értekezleten résztvett összes államok, valamint az Északamerikai Egyesült-Államok és Luxemburg is hozzájárultak ehhez a megállapodáshoz, ugy, hogy ez ma már az egész művelt világon hatályban van. A midőn a franczia kormány az 1909. év folyamán 1910. évi április havára nemzetközi értekezletet hivott egybe a fajtalan közlemények forgalmának elnyomása végett, a német birodalmi kormány azt az óhajt nyilvánította, hogy ez az alkalom használtassék fel arra, hogy az 1902. évi párisi konferenezián kidolgozott egyezménytervezetnek függőben tartott kérdései újból megvitatás és átdolgozás tárgyává tétessenek és ezzel eléressék az a czél, hogy az egyezménytervezetből is szerződés váljék. A pornográfia elleni védekezés tárgyában megtartott nemzetközi konferenezia valóban vizsgálat alá is vette és át is dolgozta az értekezletnek függőben tartott kérdéseit, és tanácskozásainak eredményeképen még magán a konferenezián is résztvevő államoknak legnagyobb része az egyezményt alá is irta. Ehhez az egyezményhez utóbb Magyarország is csatlakozott, A ratifikálás még nem történt meg. Ezeknek előrebocsátása után bátor vagyok immár áttérni az előttünk fekvő két törvényjavaslat és az azokban foglalt nemzetközi szerződések rendelkezéseinek ismertetésére, és pedig először annak a javaslatnak ismertetésére, a mely az 1904. évi május 18-ikán aláirt nemzetközi megállapodás beczikkelyezését czélozza. A törvényjavsalat, a nemzetközi megállapodás, a hozzáfűzött aláirási jegyzőkönyv és a monarchia csatlakozásáról kiállított törvényjavaslat beczikkelyezését czélozza a szokásos módon, azután következik a megállapodás egész szövege és pedig ugy az eredeti franczia szöveg, mint annak hivatalos magyar fordítása. Az összesen 9 czikkből álló megállapodás, mint voltam bátor megemlíteni, közigazgatási intézkedéseket tartalmaz, abból a czélból, hogy a leánykereskedés üzelmei állandóan hatósági ellenőrzés és felügyelet alatt álljanak. E czélból a szerződő felek egy-egy maguk között közvetlenül levelező hatóság felállítását tervezik, a mely hatóságnak lesz feladata, hogy a nemzetközi bűncselekményekre vonatkozó összes értesítéseket összpontosítsa. Kötelezettséget vállalnak továbbá a szerződő felek arra, hogy az utasok szállításával és a nők közvetítésével foglalkozó irodák és ügynökségek felett állandó hatósági ellenőrzést fognak gyakorolni. Az utazás alatt levő személyek különösen a jmlyaudvarokon és a kikötőkben ellenőrzendők, mert ezek a helyek alkalmasak különösen arra, hogy az egyes személyek állandóan megfigj^eltessenek és a leánykereskedők esetleg tetten éressenek. Végül intézkedések vannak a megállapodásban, melyeknek ezélja a leánykereskedők hálójába került női személyek hazaszállítását megkönnyíteni és lehetővé tenni. E rendelkezések közül ezt különösen az czélozza, a mely a hazaszállítás költségeiről intézkedik, ez a rendelkezés pedig abból az elvi felfogásból indul ki, hogy a mennyiben az illető női személyek vagy hozzátartozói a hazaszállítás költségeit maguk viselni nem tudnák, a hazaszállítás költségeit a határig a tartózkodási hely országát, azontúl pedig csak az illető személy hazai államát terheli. {Helyeslés.) A megállapodáshoz fűzött aláirási jegyzőkönyvben a szerződő felek nyilatkozatokat cseréltek ki a megállapodásnak a gyarmatokra leendő kiterjesztését illetőleg, az aláirási okirat pedig monarchiánk csatlakozásáról szól, melyben az Ö felsége uralkodása alatt álló két állam csatlakozik a megállapodáshoz. A törvényjavaslat 2. §-a a törvény végrehajtása iránt intézkedik és ezzel a belügyministert, Horvát-Szlavonországokban pedig a horvát országos bánt bizza meg. A megállapodásban említett hatóságot a ministerium fogja kijelölni. Értesülésem szerint igen helyesen a budapesti m. kir. államrendőrség főkapitányi hivatala van kiszemelve e feladatok ellátására. Ezek után bátor vagyok áttérni a második törvényjavaslatra, illetve az abban foglalt nemzetközi egyezmény rövid ismertetésére. T. ház ! Ez az egyezmény, mint már említeni bátor voltam, a leánykereskedők megbüntetése végett büntetőjogi rendelkezéseket tartalmaz, és megállapítja azokat az előfeltételeket, melyek mellett a szerződő felek egymásnak kölcsönösen jogsegélyt nyújtani és a kiadatásra irányuló megkereséseket teljesíteni kötelesek. Az egyezmény mindenekelőtt meghatározza azon bűncselekményeket, melyek a leánykereskedés elnyomása végett