Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-329

220 329. országos ülés 1912 január 19-én, pénteken. zései, a melyek tételes jogunkat egészen uj jogszabályokkal gazdagították. A büntető novella hivatkozott rendelkezéseinek törvénybeiktatásánál igazságügyi kormányunk és a magyar törvényhozás teljes mértékben megfelelt azon várakozásnak, a melyet az 1902-ben megtartott első hivatalos párisi konferenezia a nemzeti törvényhozásokkal szemben kifejezésre juttatott. Ez a körülmény egymagában is kellő garancziát nyújt arra nézve, hogy a magyar igzaságszolgáltatás a jövőben egész erővel fog lesújthatni a hazánkban kézrekerült leánykereskedőkre, s remélem, hogy bíróságaink a törvény megfelelő alkalmazásával a törvényhozó intenczióinak teljes mértékben érvényt is fognak szerezni. (Helyeslés jobb felől.) Bármennyire meg lehetünk is győződve arról, hogy jó törvényalkotásokkal a törvény hatályossága területén a leánykereskedelmet igen hatékonyan lehet elnyomni, még sem zárkózhatunk el azon, ma már általánosan elismert tapasztalati tény elől, hogy nemzetközi bűncselekményekkel szemben az egyes nemzeti államok saját törvényhozásaik segitségével kellő védelmet nyújtani nem képesek és hogy a kérdés, a baj gyökeres orvoslása csak akkor remélhető, ha egyesült erővel, közös elvi álláspontra helyezkedve, közös védelmi rendszabályokat létesítenek. Csak ily módon lehet elérni azt, hogy a nemzetközi bűntettest, tehát a nemzetközi leány kereskedőt is mindenütt utolérje a büntető igazságszolgáltatás sújtó keze, hogy a büntető nyomozás eredményes és a büntető üldözés sikeres legyen. A nemzetközi leánykereskedelem elleni védekezésre irányuló évtizedes társadalmi mozgalom épen ezért ezen eszme megvalósítására törekszik. A magánegyének által megindított társadalmi akczió a hivatalos támogatást keresi, hogy a hivatalos hatalom segitségével elérje a maga elé kitűzött czélt. A hivatalos hatalom segitségével, a modern kulturállamok közreműködésével és támogatásával végre is megköttetnek a nemzetközi leánykereskedelem elnyomását czélzó nemzetközi szerződések. Az a folyamat, a mely erre az örvendetes eredményre vezetett, természetesen nem következhetett he egyik napról a másikra, hanem csak lassan, lépésről-lépésre haladva lehetett a kitűzött czélt megközelíteni. Talán nem lesz érdektelen a t. ház előtt, ha ennek a folyamatnak néhány főbb mozzanatára egészen röviden reámutatok. (Halljuk! Halljuk!) Hollandia az az állam, a mely 1881-ben elsőnek tett kísérletet arra, hogy nemzetközi értekezletet hívjon egybe a leánykereskedelem elleni védekezés megbeszélése végett. Ez az első kísérlet eredménytelen maradt, bizonyára azért, mert főleg a rendelkezésre álló adatok elégtelensége miatt a kérdés egész jelentőségében akkor áttekinthető nem volt. Ugyancsak Hollandia 1886-ban Belgiummal, 1888-ban pedig Magyarországgal és Ausztriával kötött nemzetközi szerződést abból a czélból, hogy állampolgárainak kölcsönös védelmet nyújtsanak, a kerítés bűncselekménye ellen. Ezt a példát utóbb Németország követte, és 1888-ban Hollandiával, 1891-ben pedig Belgiummal kötött hasonló tárgyú szerződést. Az első internaczionális konferenezia, a mely a leánykereskedelem ügyével foglalkozott, a Parisban 1895-ben megtartott börtönügyi konferenezia volt. Ezen már határozatokat is hoztak a leánykereskedelem elnyomása végett. Kimondották nevezetesen azt, hogy a leánykereskedők szigorúan büntetendők és keresztülviendő az, hogy hivatalos nemzetközi konferenezia hivassék egybe a leánykereskedelem elleni nemzetközi intézkedések megtétele végett. A párisi kongresszust követte az 1889-iki londoni kongresszus, a melyet a londoni British Association hivott egybe. E kongresszuson hivatalosak voltak és képviseltették magukat az összes érdekelt államok mindazon egyesületei, a melyek a nyomorba jutott nők védelmét tűzték ki feladatul. E kongresszuson már megvitatás alá kerültek azok az eszmék, a melyek utóbb az 1902-ben és 1910-ben Parisban megtartott két hivatalos konferenczián, hogy ugy mondjam, testet öltöttek, és a ma előttünk fekvő két nemzetközi szerződés megkötését megalapozták. A londoni kongresszus tanácskozásainak befejezése előtt egy nemzetközi bizottságot választott tagjai sorából, azzal az utasítással, hogy lépjen érintkezésbe valamely európai állam kormányával, hogy a nemzetközi hivatalos konferenezia egybehivassék. Felemlitendőnek tartom még a nemzetközi büntetőjogi egyesületnek 1899-ben Budapesten megtartott gyűlését, a melyen a londoni kongresszus határozmányai jogi szempontból újra megvitatás és átdolgozás tárgyává tétettek. E gyűlés, tanácskozásainak befejezése előtt határozatot fogadott el, a melyben arra utasította a nemzetközi irodát, hogy a leánykereskedelem elnyomása végett egybehívandó nemzetközi konferenezia végett szólítsa fel az egyes európai államok kormányait. Az a nemzetközi bizottság, a melyet a londoni kongresszus megválasztott, Francziaországot szemelte ki arra, hogy az első hivatalos konferencziát egybehívja. A franczia kormány e felhívásnak eleget is tett, és 1902 nyarán e konferencziát összehívta. A franczia kormány felhívása folytán a konferenczián 15 európai állam és Brazília képviseltette magát. Az volt a czél, hogy a konferenezia a leánykereskedelem elnyomását czélzó intézkedések, törvényhozási és adminisztratív intézkedések tekintetében egy megegyezést hozzon létre. Az eredmény csupán egy egyezményi tervezet lehetett, a melyet azután az egyes államok képviselőinek aláirás végett még egyszer be kellett volna mutátniok. Az értekezlet tényleg két tervezetet dolgozott ki, egy megállapodási tervezetet és egy megegyezési tervezetet. A megegyezési tervezetbe azok a rendelkezések vétettek fel, a melyekkel az értekezlet a törvényhozás utján és a büntető üldözés megkönnyi-