Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-329

329. országos ütés 1912 január 19-én, pénteken. 219 Méltóztatnak hozzájárulni ? (Igen !) Ezt tehát határozatként kimondom. Most áttérünk a napirendre, és pedig következik a Montenegróval 1911. évi január, hó 24-én, február hó 6-án kötött kereskedelmi és hajózási szerződés és az ahhoz tartozó Nyilatkozat beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvadása. Mihályi Péter jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Méltóztatnak e törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni ? (Igen!) Ha igen, akkor azt harmadszori olvasásban is elfogadottnak jelentem ki, és most már tárgyalás és szives hozzájárulás czéljából közöltetni fog a főrendiházzal. Következik az Országos Gardasági Munkás- és Cselédsegélypénztárról szóló 1900: XVI. és 1902. évi XIV.. t.-ezikkek kiegészítéséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Mihályi Péter jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a most harmadszor felolvasott törvényjavaslathoz hozzájárulni, igen vagy nem 1 (Igen !) A ház az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztárról szóló törvényczikkek kiegészítéséről szóló törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadván, az tárgyalás és hozzájárulás czéljából a főrendiházzal közöltetni fog. Következik a napirend szerint az igazságügyministernek a leánykereskedelem elnyomása végett Parisban létrejött nemzetközi megállapodás és egyes hozzátartozó okiratok beczikkelyezése tárgyában benyújtott törvényjavaslatának tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Heinrich Antal előadó: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy a leánykereskedés tárgyában megkötött két nemzetközi szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatokra vonatkozó előadói észrevételeimet egyszerűség kedvéért és ismétlések elkerülése végett már most, az első törvényjavaslat tárgyalása alkalmával összefoglalva adjam elő. (Helyeslés.) Elnök : A ház hozzájárul, hogy az előadó ur a két törvényjavaslatra vonatkozó jelentését együttesen adhassa elő. Heinrich Antal előadó: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A nyereségvágyból elkövetett különféle bűncselekmények között meggyőződésem szerint egy sincs, a mely mélyebben sértené erkölcsi érzületünket, mint az a bűncselekmény, a melyet ma már az egész világon a leánykereskedelem elnevezése alatt ismernek. (Igaz! Ugy van!) Hiszen el sem lehet képzelni még egy olyan bűncselekményt, a mely indokaiban aljasabb, eszközeiben veszedelmesebb és következményeiben végzetesebb lenne . azoknál a bűncselekményeknél, a melyeket a leánykereskedelem elnevezése alá foglalunk. (Ugy van! Ugy van!) A leánykereskedők gyalázatos mesterségüket a legféktelenebb haszonlesésből és nyereségvágyból űzik. A legbecsesebb emberi javakat, az élő emberi testet, az emberi lelket és becsületet teszik üzérkedésük tárgyává, s áldozataikat a legnagyobb kiméletlenséggel, kegyetlenséggel és ravaszsággal dobják oda a biztos pusztulásnak, az erkölcsi és testi halálnak. Tévedés azt hinni, t. ház, hogy ezek a gyalázatos üzelmek a mai kor, a modern czivüizáczió találmányai, mert hiszen ezek már az ókorban is ismeretesek voltak. Már a bibliában találunk erre vonatkozó feljegyzéseket és Justinianus Novelláiban már szükségesnek látja, hogy ellenük büntető rendszabályokat alkosson. Erről tesznek továbbá tanúbizonyságot a művelt kulturállamok régebbi keletű és ujabb büntetőtörvénykönyvei, a melyek, ha nem is épen mind a leánykereskedelmet magát, de legalább az azzal kapcsolatos és többé-kevésbbé rokontermészetű bűncselekményeket büntetéssel sújtották. Kétségtelen, hogy a művelt világ figyelme csak a múlt század végefelé fordult e visszaélések felé és ismerte fel a kérdés egész jelentőségét és horderejét. Egyesek és emberbaráti egyesületek láttak a kérdés tanulmányozásához, a kik a sajtóban igen értékes segítőtársra találtak. A kezdetben csak magánosok részéről folytatott vizsgálódások és nagyszámban összegyűjtött adatok arra a meglepő eredményre vezettek, hogy egy igen elterjedt, titokban évszázadok alatt óriási mértékben kifejlődött bajjal állunk szemközt, a melynek veszedelmét sem a törvényhozások, sem a tudomány fel nem ismerték, nem méltányolták. Elég szomorú, hogy Oroszország mellett Magyarország áll első helyen azon államok között, a melyek a legtöbb áldozattal adóznak a leánykereskedelemnek. Eitner Zsigmond: Ebben a czikkben van a legnagyobb kivitel! Heinrich Antal előadó: Ez a sajnálatos tény annál fájdalmasabban érinthet bennünket, mert annak okai magukban véve is lesújtók. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Nem szenved ugyanis kétséget, hogy a leánykereskedők áldozataikat leginkább és elsősorban azon országokból szedik, a melyeknek népessége a műveltség legalacsonyabb fokán áll, gazdasági tekintetben pedig annyira elmaradott és szegény, hogy még a legelemibb életszükségletek fedezése sincsen biztosítva. Azon okok között, a melyek a most emiitetteken kivül a leánykereskedelemnek nagy fellendülésére vezettek hazánkban, nem áll utolsó helyen az a körülmény, hogy 1878-iki büntető törvénykönyvünknek ki nem elégítő rendelkezései miatt bíróságaink a kivételesen kézrekerült leánykereskedőkre büntetést alig szabhattak. Büntető kódexünk e sajnálatos hiányát vannak hivatva pótolni az 1908. évi büntető-novellának a kerítés bűncselekményeire vonatkozó rendelke28*