Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-328

196 328. országos ülés 1912 január 18-án, csütörtökön. nagyon szerencsétlen külügyi politika lenne az, a mely a maga előnyeit a magyar közgazdaság rovására tett áldozatokkal akarná kivívni. Ha már most ezt a szerződést megnézzük, — s ebben a tekintetben csak hivatkozom azon alapos és részletes, számszerű fejtegetésekre, a melyeket itt Pajzs Gyula t. barátom a ház szives figyelmébe idézett — kétségtelen tény, hogy ez a szerződés, nem mondom, hogy valami nagymértékű, de mégis csak áldozat magyar részről politikai érdekek szolgálatában. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) És attól a kifogásomtól eltekintve, hogy félek, hogy az exterritoriális jelleg nem engedélyeztethetvén, később ebből bonyodalmak keletkeznek, — hogyha már ezt az áldozatot meg kellett hozni, akkor nagyon kézen és itt fekszik az az adott helyzet, hogy ennek az áldozatnak ellenértéke fejében bizonyos ellenszolgáltatásokat mi is követelhettünk és kaphattunk volna, (Igaz ! ügy van I a bal- és a szélsőbaloldalon.) ha már Németországtól nem, legalább Ausztriától. (Mozgás a jobboldalon.) Megmondom, hogy miért. Nem tudom, nem kerülte-e Id az igen t. földmivelésügyi minister urnak figyelmét az, hogy Ausztriában egy u. n. nagy akczió indult meg a dalmát partvidék felsegitésére. Az nagyon helyes, mert Dalmáczia tényleg egyike Ausztria legkevésbbé előrehaladott s az anyagi jólét szempontjából leginkább hátulálló országainak. Ha már most Ausztria a dalmát partvidékeknek gazdasági és egyéb előnyöket akar juttatni, miért teszi azt vasutügyi politikája terén — erről majd fogunk beszélni más alkalommal —és e kérdésnél is mindig ugy, hogy a komplikáczió esetén benyújtandó számla árát csak a magyar mezőgazdaság fogja megfizetni ? (ügy van ! balfdől.) Azt mondja a t. minister ur, — nem tudom szavait szórói-szóra idézni — hogy nem kell talán annyira szűkkeblüeknek lennünk a szegén}*" balkáni államokkal szemben, mert hisz Magyarországnak az lenne a hivatása, hogy a keleti termények jöjjenek ide magyar fogyasztási területre, itt dolgozzuk fel ipari árukká és szállitsuk innen ki Nyugatra, vagy nem tudom hová. Kérem, a vámpolitikában a nagylelkűség az egyes országok részéről rendkívül ^ritka fehér holló. És ha a t. minister ur a mi vámpolitikai küzdelmeink bármely időszakából mutat csak egyetlenegy oly esetet, hogy a mikor magyar mezőgazdasági, vagy egyéb közgazdasági érdekek megvédéséről volt szó, akármely külföldi állam, vagy akár Ausztria is, csak egyetlenegy esetben is gavallér lett volna, (Mozgás a jobboldalon.) akkor megadom magamat a t. minister urnak, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) és akkor helyeslem az álláspontját. De a míg ily preczedenst nem mutat, mindig azt tartom, hogy minden vám- és kereskedelmi politikai kérdésnek elintézése tisztán az összeütköző érdekek harcza, és ebben a harczban az lesz a győztes, a ki a maga érdekeinek megvédésénél a legszilárdabb, a legkitartóbb és a legkíméletlenebb. A t. minister ur egy érvet hoz fel; azt mondja : nem érti, hogyan lehetséges az, hogy épen innen, az ellenzéki padokról zárkózunk el a balkáni forgalom elől, a mikor az ellenzék egy részének programmja, hogy 1917-re az önálló vámterület felállítását kívánja, tehát nekünk már most gondoskodnunk kell arról, hogy a Balkánnal erős és élénk kereskedelmi összeköttetésünk legyen. Ezt a régi, pardon a kifejezésért: amts-simlit én jól ismerem. Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Amts-simli % Mezőssy Béla: Igen! A kereskedelemügyi ministerium egyes tagjaitól, különösen az általam életében nagyon tisztelt és nagyrabecsült, kiválóan eszes kereskedelemügyi ministertől, Hieronymi Károlytól, sokszor hallottam. De ez nagyon kevés értékkel bír, különösen a túloldal részére, mert nem hiszem, hogy akár a t. minister úrban, akár a t. túloldalban most ébredt volna, nem tudom, oly nagy nemzeti felbuzdulási vágy, a mely szerint 1917-re az önálló vámterületet kívánja előkészíteni. (Mozgás a jobboldalon.) Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Nem ! Nem ! Mezőssy Béla: Ugyebár, nem. (Felkiáltások jobb jelöl: Reméljük !) Hiszen ezt én mindjárt gondoltam. (Derültség a jobboldalon.) B. Tallián Béla: Felelösséges helyzetben az államtitkár ur sem tette volna meg. Eitner Zsigmond : Amellett dolgozott akkoris ! Telegdy József: Nagy sikerrel! (Mozgás.) Mezőssy Béla: Azt méltóztatik mondani, hogy felelősségteljes állásban én sem tenném meg. Nem lenne kötelességem, hogy e közbeszólásra válaszoljak. B. Tallián Béla: Nem is várok rá feleletet. Eitner Zsigmond : Halljuk! Mezőssy Béla: De én nagy készséggel nyilatkozom, annál inkább, mivel oly illusztris képviselőtársunk részéről, ki maga is földmivelésügyi minister volt, történt ez a közbeszólás. Hát hogy 1917-re lesz-e önálló vámterület, igen vagy sem, az nem tőlünk függ. Ha azt kérdezik tőlem : hiszem-e, hogy lesz, én sajnos, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy nem hiszem. Nem hiszem pedig azon egyszerű indokból, mert ismerem az ausztriai erőviszonyokat és azokat a hatalmi tényezőket, melyek Magyarország ezen jogos aspirácziójának útjában állnak. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) De ez csak az egyik akadály. A másik akadály a t. ház és a t. többség. (Igaz! ügy van ! balfelől.) Telegdy József: De a mezőgazdaság érdekében ! Mezőssy Béla: Sőt tovább megyek. Ha például 1917-ben az a kormány és az a képviselőház, a melyik itt lesz és intézni fogja akkor Magyarország vám- és kereskedelmi ügyeit és az akkori többség a közös vámterület alapján fog állni és fog hozni olyan ujabb egyezséget, olyan vám- és kereskedelmi szerződési politikát, a mely meg-