Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-328

328. országos ülés 1912 január 18-án, csütörtökön. 197 valósítja azt a Széll Kálmán által felállított elvet, a melyhez az akkori ministerium, köztük Lukács László is, szigorúan ragaszkodott, hogy t. i. csak az esetre fogadják el a közös vámterületet és a vele kapcsolatos külföldi szerződéseket, ha a magyar mezőgazdaság ugyanolyan vámvédelemben részesül, mint az osztrák ipar : ugy nyiltan kijelentem, hogy ezt a vámpolitikát a magyar mezőgazdaság érdekében semmi körülmények között sem tartom károsnak. (Helyeslés.) Telegdy József : Egy véleményen vagyunk ! Mezőssy Béla : De másról van szó. Ausztriában nem ezt a politikát követik. Telegdy József: Az az ő dolguk! (Ellentmondás és felkiáltások balfelől: A mi dolgunk !) A magunk védelme a mi dolgunk. (Zaj.) Mezőssy Béla : En csak hálás vagyok ezért a közbeszólásért, mert erre is ki akartam térni. Ausztriában nem ezt a poütikát követik. Mióta megköttetett Ausztriával az a vámszerződés, mely a múlt kormány felelősségére és számlájára ment, Ausztriában egy következetes, mesterségesen előkészített, én azt hiszem : nagy tőkeerővel szított agitáczió folyik hírlapokban és közvéleményben, mely oda megy ki, hogy olyan talajt készítsenek elő, hogy a vám- és kereskedelmi szerződések lejártával meg lehessen puhítani Magyarországot arra, hogy oly vámpolitikát inauguráljon, mely védvámos legyen a végletekig ipari téren, és szabadkereskedelmi a mezőgazdaság terén. Erdély Sándor ; Nem egyezünk bele ! Mezőssy Béla : Hiszem, hogy nem fognak beleegyezni. (Zaj. Elnök csenget.) De ezen irányzatok és törekvések elől kitérni és fejünket struccmódjára egyszerűen a homokba dugni nem lehet. Ezzel foglalkoznunk kell, és védekeznünk kell azon veszélyes irányzatokkal szemben, melyek a magyar közgazdaságot létalapjaiban rendítenék meg. (Helyeslés a baloldalon.) Ha pedig arról van szó, hogy bizonyos vámpolitikai egyezményekkel vagy vámpolitikai irányelvekkel szemben politikai érdekekből, talán a Balkán kedvéért, konczessziókat kell tenni, miért nem fizetteti meg a magyar állam ezeket a konczessziókat végre-valahára Ausztria részéről ? Hiszen elősorolhatnám a jogos magyar követeléseknek egész sorozatát, melyeknek minden egyese elől az osztrák kormány a legridegebben elzárkózik. Itt volt az argentínai hus kérdése. A t. minister ur azt a bizalomteljes nyilatkozatot tette, még pedig meggyőződésem szerint telj es j óhiszemüséggel, hogy ha az argentínai hus kérdésében bizonyos megállapodások lesznek a két kormány közt, ez csak arra az esetre lehetséges, ha az osztrák kormány ennek megfelelő ellenkonczeszsziókat fog tenni. Méltóztatik tudni, hogy mi ebben a tekintetben a minister úrral ellenkező állásponton voltunk, abból az egyszerű okból, mert nagyon jól ismertük az osztrák engedményeket és azokat a tárgyalási lehetőségeket, a melyeket az osztrákok követni szoktak, Erre vonatkozóan csak egyet ajánlok a t. minister ur szives figyelmébe. En tartok tőle, hogy konczessziók egyáltalán nem lesznek, bár nem tudom, hogyan rendezik majd az argentínai hus kérdését. Remélem, hogy a kérdés élessége enyhül, mert hiszen ma már látszik, hogy annak a roppant nagy feneketlen lármának, a melyet e kérdésben osztrák részről ütöttek, nagyon kevés tárg3á jogosultsága volt. Most, miután a húsárak tetemesen estek, világosan látszik, hogy ez tulaj donképen politikai manőver volt, (Ugy van ! Ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a melynek nem egészen nemes indokait — tudniillik bizonyos osztrák körök részéről — nem akarom a t. ház szives figyelmébe ajánlani, de ez politikai manőver volt az úgynevezett balfelől álló pártok részéről, hogy a husdrágaság ürügyével meg lehessen buktatni az általuk nagyon gyűlölt Weiskirchner kereskedelemügyi ministert és ezen a réven tönkre lehessen tenni a keresztényszocziális pártot. Mikor azután a magyar kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha pedig az osztrák ipar imperialisztikus törekvéseinek szüksége van egy olyan uj nagy fogyasztási piaezra, mint a minő Argentína, adjon az esetleges husbehozatal ellenértékéül konczessziókat : mi volt erre a felelet Ausztriából ? Egy nagyon előkelő, kiváló és nagy befolyással rendelkező osztrák politikus a főrendiházban azt mondotta, hogy ha Magyarországon ilyen követeléseket támasztanak, gondolkozniuk kell azon, nem kell-e revízió alá venni a dualisztikus alapot. T. képviselőház! Mi köze a dualizmusnak a vámpolitikai kérdésekhez ? Hiszen a dualizmus fennállhat akkor is, ha Magyarországon az önálló vámterület életben van, (ügy van! balfelől.) mert mi vám- és kereskedelempolitikai ügyeink szabályozása terén önállóak vagyunk, ez pedig gazdasági kérdés, a mely semmiféle közjogi vonatkozásba nem hozható. (Ugy van ! a baloldalon.) Hát ha ilyen kiválóan fegyelmezett volt osztrák kereskedelmi minister már a dualisztikus államformát akarja megreformálni csak azért, mert néhány éven keresztül az események ugy alakultak, hogy Magyarország az osztrák követelésekkel szemben határozott álláspontot mer tanúsítani ; ha Bienerth volt osztrák ministerelnök és elődje, Gautsch, egész nyiltan kijelentik, hogy azt a kormányt pedig, a mely az Annaberger Anschluss-ról komolyan merne tárgyalni, egyszerűen elsöpörné az osztrák közvélemény : egészen természetesnek és logikusnak látszik részünkről, ha aggódunk azon, hogy Ausztriában olyan irányzat kezd lábra kapni, a mely nemcsak Ausztriának kereskedelmét, hanem Magyarország kereskedelem- és vámpolitikai viszonyainak rendezését is egyoldalúan akarja szabályozni. (Ugy van ! a baloldalon.) Aztán mindig emlegetik azt, hogy a Keletnek különös konczessziókat kell adni, politikai okokból, hogy magunkhoz csatoljuk. Nem ez a fő ok. Különös konczessziókat kivannak a Kelet-