Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-327

188 327. országos ülés 1912 január 17-én, szerdán. »Népnevelési Közlöny. A biharmegyei Népnevelési Egyesület és tanfelügyelőség hivatalos lapja.« Sümegi Vilmos: A tanfelügyelőség hivatalos lapja! Nadányi Gyula (olvassa): »A képviselők összességének pártszinezet nélkül való zúgó helyeslése közben tett ministeri kijelentés és az ország szine előtt tett Ígéret után megnyugvás költözött a lelkünkbe s nyugodtan várjuk az 1912. évi költségvetés részletes tárgyalását. A pesti gyűlésekről nem közlünk részletes tudósítást, hisz mindnyájan értesültünk a gyűlések lefolyásáról a hírlapokból, a melyek a »Budapesti Hirlap« kivételével, egytől-egyig szokatlan melegséggel karolták fel a tanítók igazságos ügyét«. Most következik az állítólag inkriminált czikk (olvassa): »Ne ütközzenek meg kartársaink, ha a lelkekbe szállt nyugalom csöndjót épen ezért nem óhajtjuk megzavarni azoknak a disszonancziáknak a fölidézésével, a melyek a nagy napok alatt felmerültek, mint a minők a gróf Tisza István elszólása s a Budapesti Hirlap elírása voltak. Hiszen a legnagyobb művész is elkövet néha egy-egy gikszert; s mi ugy a gróf Tisza István elszólását, mint a Budapesti Hirlap elírását sem minősítjük egyébnek: egy-egy politikai gikszernél. Sőt kijelentjük, hogy szükség volt ezekre is; mert a harmónia megbecsülésére épen a diszharmónia kellemetlensége tanította meg az embereket.« Hát én ebben nem találok és azt hiszem, senki sem talál sem sértést, sem politikát, mert ha valaki azt mondja egy politikusról, hogy gikszert és politikai hibát csinál, abban nincsen semmi, hiszen a legnagyobb politikusokkal és a legkiválóbb emberekkel is megesik ez. Tehát ez nem sértés, ez csak konstatálása az igazságnak. Sümegi Vilmos: Nem Tisza sértődött meg, hanem a tanfelügyelő, mert érdemeket akart szerezni magának. (Zaj.) Nadányi Gyula: De igenis, erre megadta a gikszert a Népnevelési Egyletnek választmánya, az aztán a valódi gikszer, mert jiosztót szakított, megsértette a sajtószabadságot. Ez az igazi bihari gikszer, a mely erre válasz volt, mert ellenőrző bizottságot nevezett ki, melynek tagjai Fráter alispán, Wallner főügyész és Fetser Antal felszentelt püspök, de a kefelevonatok átvizsgálását és a czenzori missziót maga a tanfelügyelő végzi. Sümegi Vilmos: Szégyen gyalázat! És ezt tűri a kultuszministerium. Elnök: Csendet kérek! Nadányi Gyula: Óhajtottam volna felolvasni a hírlapi nyilatkozatot, de csak ezeket a rövidebbeket olvasom fel. Az alispán azt mondja (olvassa) : »A Népnevelési Egylet vezetősége azt már régóta észleli és régen akar intézkedni, s most intézkedett is. És pedig teljes jogkörében: mert alapszabályaink értelmében a választmányt illeti a jog, hogy a lap szerkesztése iránt intézkedjék. De meg mi vagyunk a lap kiadótulajdonosa: szeretném én látni azt a kiadót, a ki saját lapjára befolyást nem gyakorolna és nem gyakorolhatna! Ezt a mi jogos intézkedésünket nem lehet czenzurának minősíteni; de arra igenis ügyelünk, hogy kulturális egyesületünk hivatalos lapja illetéktelenül és elfogulatlanul ne politizáljon.* Wallner főügyész nyilatkozata a következő (olvassa): » Kérem, itt czenzuráról egyáltalán nem lehet beszélni. A Néjmevelési Közlönyt a Biharmegyei Népnevelési Egyesület tartja fenn, tehát mint a lap tulajdonképeni kiadójának joga van olyan irányt szabni, a milyent akar. A politizálást pedig semmi körülmények közt nem engedi meg, mert éles ellentétben áll az egyesület pr ogramm jávai.« Ebből a két nyilatkozatból az világlik ki, hogy ez a »politikai elszólás« a politika miatt történt. De igy legjobb indulattal sem lehet politikát csinálni, mert ha politikának mondjuk, ha a tanítói fizetés érdekében azt mondják, hogy politikai gixert követett el valaki, akkor nem foglalkozhat a lap a cserebogárirtás kérdésével sem, mert az mezőgazdasági politika, a tanítói fizetésemeléssel sem foglalkozhat, mert az viszont kultúrpolitika. Tehát evvel a kifogással és egy kis rosszakarat mellett nincs az a lap, melybe akár a hatóság, akár a királyi ügyészség bele ne kapaszkodhatnék és a lap megjelenését lehetetlenné ne tehetné. Azért sem helyeslem ezt az intézkedését a megyénekj mert tulajdonképen gróf Tisza István urat helyezi helytelen vüágitásba. Mert bár bennünket gróf Tisza István úrtól áthidalhatatlan örök ellentétek választanak el, mert a mi meggyőződésünk az, hogy politikája hazánkra csak végzetes lehet, (Ugy van! balfelül.) de tartozunk annyi becsületes tisztességgel, hogy meghajtunk az ő egyenes jelleme ós puritán becsületessége előtt, . . . Sümegi Vilmos: Szégyeljék magukat az ilyen tanfelügyelők. (Zaj.) Nadányi Gyula:. . . mely nem sajátítja ki magának a bálványimádást és kicsinyes eszközökkel nem dolgozik. Mert gróf Tisza István előtt nagy czélok lebegnek, melyeket kicsinyes eszközökkel elősegiteni nem, csak lerontani lehet. A kik tehát feltolták magukat, csak saját vezérüknek tettek kárt. Mert történjék az ilyen dolog bárhol az életben, midőn a küzdelem nem egy ideálért megy, hanem egy emberért folyik, az már bálványimádás, legyen az az ember bárki, akár politikus, akár nem politikus. És tessék megfigyelni a vonatkozást. A bálványimádó feláldozza legdrágább kincsét, gyermekét bálványimádásának. Mi is feláldozzuk gyermekünket, a tanítóságot, ha anyagilag megsemmisítjük és szolgaságban neveljük. Hogy legyenek kéjiesek erősakaratu, szókimondó embereket nevelni, mikor ők maguk nyögik a szolgaságot,