Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-327

327: országos ülés 1912 január fi-én, szerdán. 179 mikor be fog következni az az idő, a melyre t. képviselőtársam czélzott, hogy 1917-ben a magyar mezőgazdaság nagyon értékes birtokállományát át keU majd vinnünk az uj kiegyezésbe, akkor már apránként devalválva lesz egyik része azoknak az értékes vívmányoknak, a melyekre alapitva van Magyarország állattenyésztésének és ezzel egye­temben Magyarország mezőgazdaságának egész jövője. Az előttünk fekvő javaslat a montenegrói autonóm vámtarifa minimális tételeinek alkalma­zása fejében a legtöbb kedvezmény elve alapján azt a bizonyos 6000 darab, maximálisan 300 kilo­gramm sulyu szarvasmarhának a behozatalát, úgyszintén 20.000 darab juh, kecske és gödölye ugyancsak élő állapotban való behozatalát fconcze­dálja. Azt mondja az előadó ur, hogy ebben semmi­féle állategészségügyi nagy veszélyt látni nem lehet, mert hiszen ez a behozatal kizárólagosan a montenegrói közvetlen határon fekvő cattarói kerületnek a fogyasztására van szánva, azonnal levágandó, a kivitel ebből a kerületből Dalmácziá­nak egyéb részeibe legszigorúbban tilalmaztatik, a behozatal azonban, ép ugy, mint az állatok szár­mazása, legszigorúbban fognak ellenőriztetni. Ki­egészitem ezt még azzal a fogadkozással, a melyet a földmivelésügyi minister úrtól itt ebben a terem­ben már elég gyakran hallottunk, hogy hiszen a t. minister ur semmiképen sem kivan eltérni attól az általa is nagyon fontosnak és értékesnek tartott elvtől, hogy a Balkánból minekünk élő állatokat a fogyasztási vámterületre behozni nem szabad. Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Nem igy mondtam. Pajzs Gyula: Bocsánatot kérek, épen korri­gálni akarom magamat. Most visszaemlékszem arra, hogy a minister ur a közgazdasági bizott­ságban kijelentette, hogy ő nem igy értette ezt, hogy a Balkánból nem fogunk behozni a közös fogyasztási területre élő áUatokat, hanem, hogy csakis a magyar szent korona területére nem fogunk élő állatokat behozni. De én azt hiszem, t. képviselőház, hogy a minister ur e mellett a kijelentése mellett talán mégsem fog megma­radni .. . Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: De megmaradok. PajZS Gyula: Én őszintén megvallva, akkor mint egy lapsus linguaet fogtam ezt fel, mert, ha megfontoljuk, hogy tulaj donképen mit jelent ez és miért tilalmaztatik az élő állatok behozatala a Balkánról, ugy nyilvánvaló, hogy bizonyára nem azért, vagy legalább nagyrészben nem azért, hogy ezzel az árcsökkenést megakadá­lyozzuk, mert nem akarunk mi ezzel árpolitikát csinálni, hanem azért, — a mint erre rámutatott már előttem szólott t. képviselőtársam — hogy mi azokat a betegségeket, a melyektől félnünk kell azért, mert katasztrofális jelentőségűek lehet­nek Magyarország egész mezőgazdaságára, sike­resen megakadályozni tudjuk. (Ugy van! bal­idői.) Ha azután erre a minister ur azt mondja, hogy ő ugy értette akkori kijelentését, hogy nem a magyar szent korona területére fognak behozatni ezek az élő állatok, akkor ez csak játék a szavakkal, mert hiszen szabad forgalom lévén Ausztria és Magyarország között az állatok tekintetében, abból a szempontból, a miből mi az élőállatok behozatalának tilalmazását kivánjuk és követel­jük, tökéletesen mindegy, ha akár Ausztria, akár Magyarország területére lesz behozva az az állat. (Ugy van! balfelől.) És én nagyon kiváncsi is vagyok arra, hogy a t. minister ur miképen fogja okadatolni, hogy a magyar szent korona területére nem engedi meg semmi körülmén]^ek között sem az élőállatok behozatalát, ellenben megengedhetőnek tartja azt az osztrák tartományok területére. T. képviselőház ! Azt mondja a t. előadó ur, hogy csak a kattarói kerület területére bocsáttat­nak be ezek az élő állatok, tehát veszély nem forog fenn. Én nem akarok most a felett vitatkozni, vájjon lehetséges lesz-e az ellenőrzés oly mérvben, hogy a kattarói kerületből egyetlenegy állat se kerüljön Dalmáczia más területére, avagy levágott hus ne vitessék Dalmáczia egyéb területére, de azt mégis bátorkodom kijelenteni, hogyha csak magá­ban Kattaróban fog is a keleti marhavész konstatál­tatni, ez is tökéletesen elég lesz ahhoz, hogy Német­ország elzárja a maga határait. Már pedig ezt meg­akadályozni azzal, hogy a származási czertifiká­tumokat meg fogjuk majd Montenegróban vizsgálni, keresni fogjuk, hogy csakugyan Montenegróból és nem Törökországból származott-e az a Kattaróba behozott állat, a legnagyobb jóakarat mellett sem lesz lehetséges, és nem is hiszem, hogy ezt valaki lehetőnek tartaná. Ha Montenegró közigazgatási és állategész­ségügyi áUapotát figyelembe veszszük, akkor teljes lehetetlenség, hogy a származási igazolvány, a melyet Montenegró ki fog állitani arról az állat­ról, előttünk mint teljesen hitelt érdemlő tüntet­tessék fel. (Ugy van ! balfelöl.) T. ház ! Az előadó ur, de a javaslat indo­kolása is azt mondja, hogy az élelmezési nehéz­ségeken Mván ez a javaslat a szegény kattarói lakosságnál segiteni. Mintha ilyen hangokat már haUottunk volna arról a helyről. Nem is olyan régen volt az, mikor a t. minister ur azt mondotta, hogy »meg kellett engednünk ennek a 2000 tonna argentínai húsnak behozatalát azért, mert Bécs­ben valóságos forradalmi állapotok voltak«. (Ugy van ! balfelől.) Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Én azt sohasem mondtam ! Pajzs Gyula: Bocsánatot kérek, szórói-szóra ráolvashatom a t. minister úrra; ezekkel a sza­vakkal méltóztatott mondani, hogy »Bécsben való­ságos forradalmi állapotok voltak, tehát meg kel­lett engedni az argentínai hus behozatalát*. A minister urnak tehát túlságos jó szive van. Annak idején, midőn as argentínai hus behozatalát 23*

Next

/
Oldalképek
Tartalom