Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.
Ülésnapok - 1910-326
3%. országos ülés i9i"2 január Í6-án, kedden. Í4S teszi ő rá azt a benyomást, hogy az állami szénbányák a jelenlegi formában és terjedelemben nem. tarthatók fenn. Legyen szabad a t. jjénzügyminister ur szíves figyelmébe ajánlani azt, és e tekintetben talán felszólalásom bizonyos mértékig szolgálatot tehet, mert én tárgyilagosan kívánom informálni a pénzügyminister arat, hogy Poroszországban az állami bányák jövedelmezőségének a kérdése és különösen a szénbányák jövedelmezőségének a kérdése beható vizsgálat tárgyát képezte és a parlament részéről is kiküldetett egy szakbizottság, a mely foglalkozott azzal, hogy mi a magyarázata annak, hogy Poroszország bányáiban, de különösen kőszéntermelésében kedvezőtlen eredményeket ér el. Hogy a Wekerle-fóle kőszénbányák üzleti eredménye két év alatt nem volt jó, sőt deficzittel végződött, az nagyon egyszerűen érthető, és erre később ki fogok terjeszkedni. Ennek illusztrálására legyen szabad csak egy pár porosz hivatalos adatot a t. ház szives figyelmébe ajánlanom. Abban a tekintetben mindannyian egyetértünk, hogy a porosz közigazgatás és bürokráczia olyan magas színvonalon áll, hogy annak jővoltához a kétely legkisebb árnyéka sem férhet. Poroszországban 1900-ban, — csak két számot fogok említeni — az összes bányaüzemeknél a zárszámadási felesleg kitett 47 milliót, 1909-ben pedig kitett 17 milliót. Hogy milyen óriási összegre rúgott a csökkenés e tiz év alatt egyenként, ezzel nem kívánom a t. háznak figyelmét fárasztani, de magában véve attól a körülménytől, hogy a mint méltóztatnak látni, 30 milliós esés van az összesnél (Mozgás a középen.) azonnal rá fogok térni külön a szénbányákra, — méltóztatnak azt is belátni, hogy nem valami helyi bajról és jelen- L ségről van szó, a mikor egy uj üzem nem jövedelmez. Hiszen láthatjuk, hogy Poroszországban is egy évtizedek óta meggyökeresedett hatalmas iparágnál, a nagy tőkebefektetés daczára, az összes bányaüzemeknél tiz év lefolyása alatt az azelőtti zárszámadási felesleg 30 millió csökkenést mutat. A mi a porosz állami bányák gazdasági mérlegét illeti, (Halljuk!) itt két rész van: az egyik a felső-sziléziai bányaüzem, a melynél a felesleg 1900-ban 13 millió volt, és daczára annak, hogy minden évben — ezt tessék jól megjegyezni — 6—7 milliót fektettek bele a felső-sziléziai bányákba, ujabb tárnák nyitására, ez a »rechnungsmässiger ÍTberschuss« 13 millióról 7 millióra, esett, a Saármenti.. bányáknál pedig ez a »rechnungsmässiger tlbersckuss« esett 25 millióról 6 millióra, vagyis az összes 30 milliós deficzitből 21 plusz 6 milliót, az az összesen. 27. milliót tisztán és kizárólag a szénbányák tesznek ki. Az a bizottság, a mely azt a kérdést megvizsgálta,, hogy mi lehet a magyarázata annak, hogy a porosz mintaszerű közigazgatás mellett is a szénbányák üzemében ilyen horribilis visszaesés mutatkozik, eredményre jutott, hogy hármas oka van annak, a mi a jiorosz szénbányáknak a jövedelmezőségét ilyen hátrányosan befolyásolja. Az egyik az, hogy a vezetők különböző regulativokkal és a számbeli szabályozásoknak ősi, ósdi évszázados normáival annyira agyon vannak kötözve, kogy a vezetőség nem képes kihasználni az üzleti konjunktúrákat és nem képes ugy dolgozni, és olyan eredményeket elérni, mint a magán termelés. A másik indok, a mit ez a bizottság megállapít, az, hogy a porosz állam olyan szocziális terheket vett magára, és olyan nagymértékű kedvezményeket adott munkásainak, hogy e téren a privát vállalatok — egyesek leszámításával — nem versenyezhetnek vele. A harmadik indok pedig, a mit előhozott ez a bizottság, az volt, hogy az anyagbeszerzés költsége oly óriási mértékben emelkedett az utolsó évek folyamán, hogy ez a bányajövedelmezőségi koefficzienst a legnagyobb mértékben befolyásolta. Most áttérek az osztrák példára. Sajnálom, hogy túlságosan veszem igénybe a t. ház figyelmét, (Ralijuk!) de ezen példákból lehet csak levonnom a következtetést a magyar bányák fejlődésére nézve, és az állami kezelésre vonatkozó jövőbeli tervekre nézve. Most épen Ausztriában, a hol már régen vannak az állami szénbányák, Brüx vidékén, az úgynevezett Teuérungsclebatte folyamán a kiküldött bizottság ülésén, a mely e kérdéssel nagyon behatóan foglalkozott, nagyon érdekes nyilatkozatokat tett két Sectionschef az osztrák kereskedelemügyi és az összkormány nevében. Az egyik volt Sonnenschein. Az ő nyilatkozata körülbelül teljesen megerősíti ugyanazt, a mit Poroszországban tapasztaltunk, hogy tudniillik a szénbányarészvénytársaságoknak főtörekvésük lehetőleg keveset termelni, hogy a termelés alapján az árak esését minden körülmények között meggátolják. 0 tehát a kormány nevében kijelentette, hogy az állami szénbányászat terén feltétlenül ujabb beruházások lesznek szükségesek és az állam a maga részéről a következő akcziőkat tervezi. Először Bécsben kezdték .meg ezt az akcziót. A Ferencz József-pályaudvaron és a Kaiser Ferdinánd JSTordbahn lágerjén, a hol állami kőszénbányatelepeket rendeztek be, van egy Bergwerk-Production-Yerschleiss-Direktion, a mely direkczióhoz nyugodtan fordulhat bármely munkás vagy állampolgár, onnan közvetlenül kap egy. métermázsa szenet 1 K 50 f-ért. Hogy ez mit jelent épen azokban a városrészekben, a hol munkásnegyedek, vannak és ebben az óriási hidegben, az Ottakringen, a Floridsdorfer-Strassen, azt elgondolhatja az ember. Ott minden egyes munkásnak meg van adva a lehetőség, hogy elmegy egy ilyen nagyon hosszú nevű Direktionhoz, Magazinhoz és ott