Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-326

144 326. országos ülés 1912 január 16-án, kedden. jóminőségű és abszolút megbízható szenet 1 K 50 fillérért kap. A másik kijelentette, hogy az osztrák kor­mány a Weinmann-czéggel való szerződését, a mely szerződés nem valami sikerült szerző­dés — legalább az én felfogásom szerint az osztrák kincstár érdekeinek szempontjából — igyekszik felmondani és azt az eladási jogot, a melyet eddig a Weinmann-czég élvezett, ki­zárólag az osztrák kormány fogja ezentúl ilyen eladás formájában igénybe venni. Sőt, s ez azután egy igen érdekes nyilatkozat, a mit ez a Sectionschef az osztrák kormány nevében tett, s ez nagyon megszívlelendő lenne felfogásom sze­rint a magyar parlament részére is, azt mon­dotta, hogy mivel nyilvánvaló, hogy a szenet kiaknázó és termelő részvénytársaságok az ipari élet érdekei iránt vajmi kevés érzékkel viseltet­nek és főtörekvésüknek tekintik saját dividen­dájuknak lehetőleg magasan való megállapítását, ő nagyon elérkezettnek tartja azt az időt, hogy egy bányatörvény tárgyaltassék le sürgősen az osztrák parlamentben, a mely szerint a szén­termelés és a szénkeresés joga kizárólag állami jog legyen. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső­baloldalon.) Rakovszky István: Nagyon helyes! Mezőssy Béla: Ezek után az előzmények után, a midőn az állami szénbányászat törek­véseit a külföldön legalább dióhéjban ismer­tetni bátorkodtam, visszatérek azokra a kifogá­sokra, a melyeket a t. pénzügyminister ur nyíl­tan vagy talán bizonyos mértékig in Blumen beadott az állami szénbányák jövedelmezőségé­nek kérdésében. Én elismerem azt, hogy a t. pénzügyminis­ter urnak igaza van abban, hogy az előállítási költségek az állami szénbányákban, ha veszem akár a petrozsényit, akár a bozovicsit, aránylag sokkal magasabbak, mint azok az előállítási költségek, a melyek a szénkitermelésre vonat­kozólag Ausztriában ugyanezen ankét alkalmá­val — adataikat készséggel rendelkezésére bocsá­tom a t. pénzügyminister urnak — hivatalos körök részéről benyujtattak. Hogy itt mi lehet a hiba, ezt egész őszintén megvallva, magam sem tudom. (Közbeszólás a középen.) Kérem, ha felvilágosítanak, azt én köszönettel tudomá­sul fogom venni. De nem tudom megérteni, mi lehet a ma­gyarázata annak, hogy a magyarországi szén­kitermelési költségek aránytalanul magasabbak mint pl. az ausztriai szénkitermelési költségek. Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: liossz a bánya! (Mozgás balfélöl.) Mezőssy Béla: Nem lehet azt mondani, hogy rossz a bánya, mert a petrozsényi szén minősége kétségtelenül a legjobb, a legkitűnőbb. Majd talán megvilágosítja ezt a kérdést a t. pénzügyminister ur. (Halljuk! Halljuk!) Azon­ban feltéve, de meg nem engedve, hogy ezekben %. szénbányákban tényleg olcsóbban termelni nem lehet, a mit én felfogásom szerint alaposan kétségbevonok, ez még egyáltalában nem lenne jogczim arra nézve, hogy a t. minister ur az állam szénbányászati akczióját egyszerűen elejtse, vagy pedig olyan mederbe terelje, a melyet én a magam részéről nagyon veszélyesnek találok. És itt köteles őszinteséggel kell hogy kijelent­sem, hogy abszolúte nem tudom helyeselni a t. pénzügyminister urnak azon intézkedését, hogy egy olyan vállalat igazgatóságát kérte fel az állami szénbányák megvizsgálására, a mely tisz­tán és kizárólag nyerészkedésre alakult magán­részvénytársaság. (Mozgás és éllenmondások a jobboldalon.) Azt egyáltalán nem látom meg­czáfolva a kormány, illetőleg a t. pénzügyminis­ter ur részéről, hogy t. i. épen azt a Szende igazgató urat és annak szakközegeit kérte fel a t. minister ur arra, hogy az állami szén­bányák üzemében lévő hibákat és az esetleges bajokat vizsgálja meg. Ha a t. pénzügyminister ur azzal állott volna itt a t. ház elé vagy saját kormányzati hatáskörében azt mondta volna, hogy »akár személyi, akár tárgyi, akár finan­cziális bajok tényleg jelentkeznek az állami szén­bányászatnál és én tisztán akarok látni ebben a kérdésben, (Halljuk! Halljuk!) de saját közegeimet nem tartom e tekintetben eléggé elfogulatlanoknak és ezért a ministerium körén kivül álló egyének általi vizsgálatot fogok elren­delni, a mely vizsgálat hivatva lesz kideríteni, hogy mik azok a bajok az állami szénbányák üzemében és honnan erednek azok«, ha a minis­ter ur így szólt volna: ezt egészen helyesnek es logikusnak tartottam volna. (Helyeslés bal­felöl.). És ha a t. minister ur az e téren kiváló külföldi, állami szaktekintélyekhez fordult volna, mint a minő akár Sonnenschein, akár Homann, akár egy tuczat más, a kik a porosz vagy a bajor kormánynak rendelkezésére állanak, a t. minister urnak ezt az intézkedését részemről is helyeslőleg tudomásul vettem volna. De egy konkurrens vállalat igazgatóját (TJgy van! TJgy van! a bál- és a szélsobaloldalon.) megbizni azzal a feladattal, hogy az az igazgató ur és az ő szakközegei az összes állami bányák ügyvite­lébe, üzemi kiadásaiba betekinthessenek, ezt sem az állam tekintélyével, sem pedig a pénz­ügyi kormány méltóságával összeegyeztethető­nek nem tartom. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Ha, tegyük fel, a t. földmivelésügyi minis­ter urnak lenne odalenn Erdélyben egy erdő­igazgatósága, a mely, mondjuk, rosszul jöve­delmez, a hol p. o. a termelési költségek nagyon magasak és nem állnának arányban a fa érté­kesítésével, és a t. földmivelésügyi minister ur ebben az esetben a saját szakközegein kivül az osztrák vagy a porosz földmivelésügyi niinis­teriumtól szakközegeket kérne, a kik azokat az erdőigazgatóságokat megvizsgálják: ez ellen semmi észrevételem sem lenne; ez egészen he-

Next

/
Oldalképek
Tartalom