Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-326

142 326. országos ülés 1912 január 16-án, kedden. kai.adatokkal untatni — a szénárak az utolsó évtizedben horribilis mértékben emelkedtek. És meg is mondták nyíltan az indokokat. Ez egyszerűen a szénszindikátusnak volt mesterséges ármeghatározás! inachinácziója. Megmondták, hogy ki vezette ezt a szindikátust, egy Siessen nevű többszörös milliomos, a kinek a vezetése alatt rayonnirozták a szenet és a rayonnirozás és a szindikátus köpenyege alatt horribilis értékemelkedést értek el. Ennek a vitának az volt az eredménye, hogy egyértelműleg konstatálta a porosz kéj)viselöház azt, hogy a bányatársaságoknak semmi egyéb törekvésük nincs, — és ezt a törekvésüket nagyon ügyes formában el is tudják érni — mint hogy a széntermelés lehetőleg ne legyen sok és a kevés termelés révén lehetőleg magasra lehessen emelni az árakat. A legnagyobb panasz az volt a porosz parlamentben, hogy addig, a mig a szénvonatok teljesen tömve robogtak például Olaszország vagy Ausztria és Magyarország felé, olcsóbb árakon, mint a hogy a német szén a belföldön, a német fogyasztási piaczon, a német ipar számára elkelt, addig a szénszindikátus könyörtelen ridegséggel fogadott minden olyan támadást, a mely onnét eredt, hogy a szénszindikátus tevékenysége tulajdonképen a német ipart a külföld iparával szemben inferiórisabb helyzetbe hozza. Ha már most én ezt a példát összehasonlítom a magyar viszonyokkal, a melyek természetesen méretükre nézve sokkal kisebbek és egyáltalában vonatkozásba sem hozhatók azokkal az óriási méretekkel, a melyek Németországban tapasztalhatók, egy közös vonást azonnal és kétségtelenül megállapíthatok és pedig azt, hogy egy hatalmas magyar kőszénbányavállalat — és erre Désy Zoltán t. barátom tegnajű felszólalásában szíves is volt czélozni — éveken keresztül bérelte a magyar államnak egy bányáját, a petrozsényi szénbányát, a melyről a pénzügyminister ur tudhatná leginkább megmondani, hogy szénmennyisége igen nagy és a szén minősége is jó, minthogy e szenet leginkább az állami üzemekben használják, és az illető részvénytársaság ezt a bányát, noha éveken keresztül fizette érte a haszonbért, egyszerűen kitermeletlenül hagyta. Egyetlen métermázsa szenet sem termelt ki belőle, azon egyszerű indokból, mert ez a bányavállalat meg akart szabadulni attól, hogy neki Petrozsényban és vidékén egy olyan széntermelése legyen, a mely az ő felsőmagyarországi bányatermékeinek az árát nyomhatná, vagyis egyszerűen nem akart önmagának konkurrencziát csinálni. Ha már most én ezt a kérdést figyelemmel kísérem és nézem a magyar kőszénbánya-vállalatokat, azt tapasztalom, hogy ezeknek nagyon kis része az, a melynek helyzete — az üzleti eredmény szempontjából bírálva a dolgot — fényesnek lenne mondható. Nehogy czélzatosnak tűnjék felszólalásom, — nem akarom azokat a vállalatokat abba a helyzetbe hozni; mint hogyha talán én azért bírálnám itt őket, hogy esetleg a saját részvényeseik előtt kellemetlen világításban tüntessem fel, — nem sorolom el mindazon vállalatokat, a melyek a nagy befektetés és a nagy részvénytőke mellett is állandóan deficzittel dolgoznak. Csak egyet hozok fel és annak is megmondom az indokát, hogy erre az egyre miért hivatkozom? Azért, mert épen ennek az egy vállalatnak az igazgatóját volt szíves tudomásom szerint a pénzügyminister ur felkérni, hogy az állami szénbányák üzemét megvizsgálja. A borsodi szénbányák 1897-ben alakultak. Gr. Serényi Béla föidmivelésügyi minister: 1897-ben? Mezőssy Béla: A Compass-ból vettem az adatomat, ha ott esetleg sajtóhiba van, azért ón nem lehetek felelős. Tehát a Compass adatai szerint a borsodmegyei, sajószentpéteri szénbánya 1897-ben alakult és 1910-ig, vagyis mostanáig közölte üzleti eredményeit. Ezen időtartam alatt, vagyis a Compass szerint 13 éven keresztül soha osztalékot nem adott, daczára annak, hogy a részvénytőke 4 és fél millió; az utolsó évben tisztán 3306 korona volt az üzleti nyereség. Ennek a társaságnak igazgatója Szende Lajos. Kizárólag két kőszénbányatársaság van, a mely ez idő szerint fényes ^üzleti eredményt mutat: az egyik a Magyar Altalános Kőszénbánya-Készvénytársaság, vezérigazgatója ugyanez a Szende Lajos, ezek a tatai bányák, a melyek ez; idő szerint ott tartanak, hogy míg a részvénytőke 16 millió, addig az értékcsökkenés az általános tartalék és tőketartalékkal együtt körülbelül ugyanannyira emelkedett és azonkívül a részvényeseknek az utóbbi években 10—15°/o osztalékot adott. Azután jó kőszénbányarészvénytársaság a Salgótarjáni, a mely szintén 15—16°/o osztalékot fizet. Rosenberg Gyyla: Osztrák-magyar! Északmagyarországi ! Petrozsény! Mezőssy Béla: Csak ezt a kettőt jegyeztem meg, és megmondom, hogy miért. Azér-t, mert ezek egyike a j>etrozsényi bányák bérleténél volt érdekelve, a melyet ugy béreltek, hogy onnan semmit sem termeltek ki, a másikat pedig említem azért, mert ugy tudom, hogy ez a részvénytársaság volt az, a melyet a pénzügyminister ur felkért arra, hogy az állami szénbányák üzemét vizsgálja felül. A porosz példát én azért is hoztam fel, mert ha ezt a pénzügyminister ur nyilatkozatai a pénzügyi bizottságban és itt a házban bírálat tárgyává teszik, ez én rám azt az impressziót teszi, hogy a pénzügyminister ur nem annyira azt a törekvését kifogásolja a volt pénzügyministernek, hogy állami szénbányákat vásárol és az állami szénbányák kitermelendő mennyiségével az a szénárak alakulását quasi befolyásolni kívánta, hanem ugy látom, hogy ő az akczió két évi üzleti eredménytelenségét kritizálja, és. ez