Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-326

ISA 556. országos ülés 1912 január 16-án, kedden. Gr. Batthyány Tivadar: Teljesen indokolt a kérelem ! Földes Béla: ... és teljesen indokolt, hogy tz a kérelem teljesíttessék. (Helyeslés a szélsőbal­oldalon.) Ezenkívül még egy érdekcsoport nevében fordulok a t. pénzügyminister úrhoz. Magam nem vagyok dohányos és legfeljebb vendégeim számára vásárlók czigarettákat. (Halljuk 1 Halljuk!) de közölték velem és ugy tudjuk, hogy a külföldi czigaretták ára is nagyon megdrágult. Ugy infor­máltak engem, hogy a külföldi és a belföldi czi­garetták ára között nagyon csekély, tehát nem megfelelő az árkülönbség, a mi a belföldi terme­lésre is károsan hat vissza és nagyon kívánatos lenne, ha a t. pénzügyminister ur erre a kérdésre vonatkozólag véleményét kifejtené. (Elénk helyes­lés és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Le kell szál­lítani a belföldinek az árát ! Mozgás és zaj. Elnök csenget.) i'*j Az általam felhozottak is mutatják, hogy a t. pénzügyminister ur által bemutatott költség­vetés az állami bevételeknek és kiadásoknak igen jelentékeny emelkedését mutatja. Sőt ha az utolsó három évet összefoglaljuk, akkor azt látjuk, hogy ugy a költségvetés egészében, mint annak egyes tételeit tekintve, az emelkedés különösen a bevé­teleknél igen jelentékeny, és hogy ezen bevételi többlet igen nagy részben az által éretett el, hogy épen azon osztályok sújtattak a kormány részéről, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) a melyek különösen a mai drágaság mellett teljes kíméletet követel­hetnének, és teljes mértékben indokolt lenne, hogy a mikor a t. pénzügyminister ur az állam szükség­leteinek kielégítésére rendelkezésre álló források között széjjelnéz, a jövőben legalább olyanokhoz forduljon, a kik könnyebben viselhetik el az állami terheket. Annál is inkább indokolt ez, mert hiszen azok a nagyobb jólétben lévő osztályok sokkal sikereseb­ben tudják az állam által' nyújtott előnyöket is kihasználni, mint az alsóbb osztályok, a melyek ezekben az előnyökben nem részesülnek, bár­melyik terét az állami tevékenységnek tartjuk szem előtt. Minthogy én ezt sem szocziálpolitikai, sem politikai, de még pénzügyi szempontból sem tartom helyesnek, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a t. pénzügyminister ur által előterjesztett költség­vetést elfogadjam. (Élénk éljenzés és helyeslés a bal­és a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üd­vözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Lovászy Márton Jegyző: Mezőssy Béla ! Mezőssy Béla: T. ház! Miután a magam részéről is teljesen osztozom abban a törekvés­ben, hogy az ország érdekében kívánatos, hogy mielőbb egy megszavazott költségvetési törvé­nyünk legyen, igyekszem lehető rövidre szabni felszólalásomat. Pusztán és kizárólag csak egy kérdéssel kívánok foglalkozni, a mely azonban felfogásom szerint annyira fontos és annyira gyökerében érinti az egész magyar közgazdasági életet, hogy ez a körülmény talán feljogosít engem is arra, hogy a t. háznak szíves figyel­mét lehetőleg rövid időre igénybe vegyem. (Hall­juk ! Halljuk !) Méltóztatnak tudni, hogy a múlt év folya­mán ugy a belföldi, mint a külföldi zsurnalisz­tikában nagyon élénk érdeklődés tárgyát ké­pezte az állami szénbányák eladásának, esetleg bérbeadásának, vagy kezelésének kérdése. Mind­azt a bő anyagot, a melyet ez ügyre vonatko­zólag nekem a külföldi és belföldi zsurnalisztika nyújt, szándékosan teljesen figyelmen kivül ha­gyom ; figyelmen kivül hagyom pedig azért, mert felfogásom szerint nem lenne helyes és igazságos kritika, ha esetleg jól informált vagy rosszul informált ujságezikkek alapján akarnám én a t. minister urnak akczióját bírálat tárgyává tenni. Felszólalásomnak alapját tisztán és kizáró­lag azok a nyilatkozatok fogják képezni, a me­lyeket ez ügyre vonatkozólag a t. pénzügymi­nister ur egyrészt a ház bizottságaiban, más­részt itt a ház szine előtt tenni kegyes volt. A múlt évi deczember hó 13-ikán innét, a, baloldali padokról egyik t. kéjiviselőtársam. Ábrahám Dezső, az állami szénbányák eladása, illetve bérbeadása kérdésében egy interpellá­cziót intézett a t. pénzügyminister úrhoz. A t. pénzügyminister ur szives volt erre a kérdésre azonnal megadni a maga, gondolom, csak elő­leges válaszát. Sajnálom, de én nem vagyok atiban a helyzetben, a melyben t. barátom, Ábrahám Dezső volt, hogy t. i. ő megnyug­vással vette tudomásul a pénzügyminister ur­nak ez ügyben adott válaszát, mert én ezt a megnyugvást ez után a válasz után, egész őszin­tén mondom, nem éreztem. Pajzs Gyula: Ugy van! Mezőssy Béla: A t. pénzügyminister ur válaszának egy része kétségtelenül helyes és vi­lágos, és ezt a magam részéről is honorálom. Válaszának az a része szerintem is helyes, és osztozom ebben a tekintetben az ő felfogásában, a midőn kijelentette, hogy az állami szénbányá­kat eladni nem akarja, és kijelentette, hogy. az állami szénbányákat bérbeadni nem kívánja. Ez a két tétel teljesen világos. Nem annyira világos azonban, a mint erre fejtegetésem későbbi folyamán rátérni bátorko­dom, a t. minister ur nyilatkozatának az a része, mely arra vonatkozik, hogy nem szándé­kozik-e esetleg az állami szénbányák üzemének kezelését egy magántársaságra bizni üzemi szer^ ződés alaj>ján, vagy nem szándékozik-e esetleg az államilag kitermelt kőszénmennyiség értéke­sítését egy magántársaság gondjaira bizni. ' T. képviselőház! Amint méltóztatnak tudni, ezt a kérdést a sajtónak egy része ugy kezelte, mint hogyha talán az állami kőszénbányák tétele a volt koalicziós kormány valamely panamája lett volna. (Mozgás.) Én a magam részéről egyet

Next

/
Oldalképek
Tartalom