Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-326

3%. országos ülés Í9Í2 január 16-án, kedden. 137 Es itt nem látjuk, hogy a kormány — eltekintve attól, a mit hajlandó a saját alkalmazottai érdekében megtenni — egyébként is törekednék e nehéz problémának megoldását előmozdítani, sőt ellenkezőleg, inkább hallottunk olyan nyilatkozatokat, a melyek bizonyos tekintetben Magyarország áldozataival egy más országnak drágaságát akarják enyhiteni, a mi épenséggel nem czél, mert ha már a drágaságot orvosoljuk, hát orvosoljuk a miénket, nem pedig Bécsét. (Igaz ! Ugy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) De vannak más kérdések is. így itt van pl. a szociálpolitika. Ezen a téren sem zárkózhatunk el az elől, hogy egy lépéssel tovább haladjunk és szervezzük az aggkori biztositást, a mi a legtöbb államban már keresztül van vive. (Igaz ! ügy van I Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezenkivül az államnak saját üzemeinél is sok megoldásra váró n'gy szocziálpolbikai problémái vannak. Itt vannak pl., a kik különben hangot is adtak és panaszaikat elmondatták itt a házban Lovászy Márton t. képviselőtársam által, itt vannak a vasúti munkások. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, hogy mind igazolt-e, a mit ők felhoznak, de az kétség t r em szenved, hogy az a súlyos szolgálat, a melyet pl. a fűtőházakban telj esitenek, az a súlyos szolgálat, a mit a raktárakban látnak el és az a súlyos szolgálat, a mit a pályafentartásoknál végeznek ezek a vasúti munkások ezek mindenesetre olyan teljesítmények, a melyek követelik, hogy az illetőknek ellátásáról jobban legyen gondoskodva, miként az kiderül azokból az adatokból, a melyeket ők előterjesztettek. Sümegi Vilmos: Csakhogy azok nem választók hát nem számitanak ! Földes Béla : Nem akarom felesleges dolgokkal terhelni a kormányt és az állam pénzügyeit. A t. pénzügyminister ur tudhatja hogy én mindig tartózkodtam attól, hogy olyan ügyeket emlitsek, a melyek az államtól nagy pénzbeli áldozatokat követelnek. De a mikor arról van szó, hogy az állam gazdasági életét előmozdítsuk egy olyan korszakban, a midőn tényleg óriási léptekkel haladnak a nemzetek a gazdasági téren, s mi csak i gy la?san czammogunk utánuk akkor, azt hiszem, nem lehet nyugodt napja a kormánynak addig, mig tanúságot nem tesz arról, hogy e^t a helyzetet ő is felfogja, s ennek a helyzetnek javitására az alkalmas gyógyszereket, eszközöket felismeri és életbe is tudja léptetni azon intézményeket, a melyekre Magyarország sóvárogva vár. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Felszólalásom nagyobb részét ezzel be is fejeztem volna. Most még csak figyelmébe akarom ajánlani az igen t. pénzügyminister urnak, — nehogy a részleteknél újból fel kelljen szólalnom, — hogy azoknak sorában, a kiknek helyzete mindenesetre nagyon súlyos és a kiknek helyzetét különösen tekintetbe kell venni, azon körülménynél fogva, a melyet az előbb említeni volt szerencsém, hogy ezek fogják a jöveKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XIV. KÖTET, delmi adó terhének túlnyomó nagy részét viselni, különösen figyelmet érdemelnek azok, a kik állandó fizetésből élnek, tehát különösen az állami alkalmazottak. Ennélfogva figyelmébe akarom ajánlani a t. minister urnak, hogy lehetőleg sürgősen terjeszsze elő az uj nyugdíjtörvényt. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hiszen erre nézve a t. pénzügyminister ur Ígéretet is tett és ő igen jól tudhatja azt, hogy nagyon kevés intézkedés van olyan, melylyel annyira megnyerheti a maga számára a közönségnek és az illető osztályoknak rokonszenvét és háláját, mint azzal, hogyha ezt a hosszú idő óta húzódó ügyet előmozdítja, annál is inkább, mert itt nem. szabad megfeledkezni arról, — a mi különben kommüniké alakjában is megjelent egyes lapokban — hogy a nyugdíjtörvény a különböző javadalmak javítása szempontjából a lakbérnek vagy legalább a lakbér bizonyos részének a nyugdíjba való beszámítását is kontemplálja. En ezt teljesen jogosultnak tartom, sőt jogosultnak tartanám annak teljes beszámítását is és pedig azért, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy miért történt annak idején ez a megkülönböztetés. Az a lakbér sem más természetű jövedelme annak a tisztviselőnek, mint a többi jövedelme, és különben is olyan szerény, hogy a legtöbb tisztviselő azzal a maga lakásszükségletét nem is tudja kielégíteni. Minthogy az uj jövedelmi adótörvény e jövedelemnek privilegizált, kiváltságos voltát amúgy is megszünteti, a mennyiben ezt is adó alá vonja, ezzel az utolsó ok is megszűnt arra, hogy a lakbérnek nevezett jövedelem és a tisztviselői javadalmazás többi része között valami jelentékenyebb különbséget tegyenek. Azt hiszem, hogy a t. pénzügyminister ur igen helyes utón jár, ha e tekintetben gondoskodik az orvoslásról az uj nyugdíjtörvényben és egyszersmind gondoskodik annak a szomorú és szégyenletes helyzetnek orvoslásáról is, a melybe a fennálló nyugdíjtörvény az állami tisztviselők özvegyeit juttatja. (Ügy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) mert az meg épenséggel teljesen botrányos intézkedés, hogy annyira redukáltassék az állami tisztviselők özvegyeinek jövedelme, a mint az a fennálló törvény szerint történik, (ügy van / Ugy van ! a szélscibaloldalon.) Ezzel kapcsolatosan az állami alkalmazottak még egy csoportját akarom felemlíteni, a kik szintén fordultak a t. pénzügyminister úrhoz, értem t. i. a fémbányászatnál és a sóbányászatnál alkalmazott munkásokat. (Halljuk!) A t. pénzügyminister ur természetesen nagyon jól ismeri az ügyet ; itt bizonyos érvekre támaszkodva elutasították az illető altiszti rangban levő egyéneket, de meg vagyok győződve, hogy elég ennek az ügynek a felemlítése és az igen t. pénzügyminister ur gondoskodni fog arról, hogy az e tekintetben kétségtelenül fennálló sérelmek orvosoltassanak. Mert hiszen az az állítás, hogy a kvalifikáczió tekintetében itt valami különös különbség volna, azt hiszem, nem is állhat meg egészen . . . 18