Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-322

8 322. országos älés 1912 január 11-én, csütörtökön. mellett a magánjogi törvénykönyvnek elkészítése is kiváló gondját képezi a minister urnak, és hogy ezek a munkálatok, a melyeknek előkészítése már évtizedek óta folyik, belátható időn belül befejezést nyerhetnek-e. Mert meggyőződésem szerint a jogszolgáltatás biztonságát, a jogegységet, a bírói gyakorlat egységességét és egyöntetűségét csak abban az esetben remélhetjük, hogyha ez a kétségtelenül nagyfontosságú mű mielőbb létrejő és hogyha a magyar magánjogi törvénykönyv a magyar viszonyoknak megfelelően, magyar szellemben szerenesés kézzel megalkottatik. A míg ez be nem következik, a magyar igazságügy fejlődését nagyobb mértékben alig remélhetjük. (Ugy van ! a baloldalon.) De a bajokat, nézetem szerint, nem szabad összetett kezekkel néznünk, hanem addig is fel kell használnunk minden eszközt a mai állapotok fejlesztésére és javítására. Nézetem szerint elsősorban törekednünk kell a birói kar szellemi nívójának és képzettségének fokozására, mert csak ez teheti képessé a bírói kart, hogy az anyagi törvények hiányában a hézagos törvények alkalmazásánál az igazságot megtalálja és a kétségeket eloszlathassa. (Ugy van! a baloldalon.) E tekintetben most is az a véleményem, és ismét hangsúlyozni kívánom, a mit már az előző költségvetés tárgyalásának alkalmával is kiemeltem, hogy gyakorlati jogászoknak a birói karban leendő alkalmazása, a birói karnak az ügyvédek sorából vett bírák által való felfrissítése kétségkívül jótékony hatást gyakorolna az igazságszolgáltatás menetére. Nagyon óhajtanám, hogyha a minister ur e tekintetben nemcsak elvileg helyeselné a felhozattakat, hanem azokat gyakorlatilag meg is valósítaná. (Helyeslés balfelől.) A bírói kar szellemi nívójának fokozása tekintetéből elengedhetetlen feltételnek tartom a magam részéről a jogi oktatásnak korszerű, megfelelő és gyakorlati szempontból keresztülvitt reformját, valamint a minősítési törvényeknek is revízióját, a mi azonban, nézetem szerint, csak akkor lehetséges, hogyha leszámolunk az eddig már kétségtelenül hibásnak talált rendszerrel és hogy ha e tekintetben gyakorlati szempontok által vezéreltetve szerves egészében létesítjük a reformot. (Ugy van ! a baloldalon.) Mindenesetre ezt már a jogi szakoktatásnál kellene megkezdeni, és pedig akként, hogy itt se a jelszavak által vezéreltessük magunkat, ne befolyásoljon minket a tanulási és tanítási szabadságnak nagyon hangzatos, de a gyakorlati életben kevéssé bevált jelszava, hanem használjuk fel az eddig szerzett tapasztalatokat, és arra kell törekednünk, hogy a jogi szakiskolákat látogató ifjúság már az iskola falai között is megtanulja a kötelességérzetet, megtanulja a kötelességeknek pontos teljesítését és kényszerítve legyen arra, hogy a maga feladatát szorgalmasan elvégezze. (Helyeslés balfelöl.) A jogi szakoktatás reformjával a múlt év folyamán már foglalkozott a vallás- és közoktatásügyi minister ur. Ha jól tudom, január hó folyamán szakértekezletet tartottak ebben a kérdésben és a reform abban nyilvánult meg, hogy a kibocsátott királyi rendelet meghonosította a harmadik alapvizsgát. Ezt kétségtelenül haladást jelent, ámbár csak igen kis mértékben fogja orvosolni az egyetemeken mutatkozó valóban kóros állapotokat. Én azt hiszem, hogy ez az intézkedés bizonyos mértékben fokozni fogja a jogászok szorgalmát, a mennyiben a harmadik alapvizsgát csak ugy tehetik le, ha arra tényleg tanulnak, de magában véve ezt nem tartom kielégítőnek és megfelelőnek, mert ennél a reformnál nem történt intézkedés arra nézve, hogy a jogász-ifjúság az előadásokat szorgalmasan, kötelezőleg és állandóan látogassa, hogy a kötelező kollokviumok, szemináriumok és praktikumok behozatalával a jogi oktatás intenzivebbé tétessék és az élethez és annak szükségleteihez közelebb hozassék. (Helyeslés balfelöl.) Nézetem szerint nem segit a létező bajokon a harmadik és negyedik egyetem felállítása sem, sőt az erre vonatkozó törvényjavaslat még mindig hangoztatja a tanulási és tanítási szabadságnak hangzatos jelszavát. Ugy látszik, a minister ur ahhoz még ragaszkodik, s nem akarja azt, hogy az egyetem szakférfiakat képezzen és hogy az egyetemnek képzelt nivója lesülyedjen. A bírák és ügyvédek minősítésének egységesítése kérdésében nézetem szerint kétségtelenül jelentős lépést és haladást jelent az a szervezeti novella, a mely a legközelebbi jövőben — remélhetőleg — a képviselőház előtt fog tárgyaltatni. Én nagyon helyesnek tartom, hogy a biró-j élőitektől is épen ugy meg fogják kivánni a kötelező jogi doktorátust, mint az ügyvédjelöltektől; azt is nagyon helyesnek tartom, hogy a gyakorlati idő ugy az ügyvéd, mint a birójélőiteknél meghosszabbittatik, hogy a gyakorlat szintén csak a jogtudori fok elérése után kezdődik, és az ötévi gyakorlatból két év a vizsga letétele után lesz kitöltendő. Azonban nem tartom helyesnek, hogy a minister ur még mindig nem szakított a birói és ügyvédi minősítés közti különbségekkel. Nincs semmi elfogadható indoka annak, hogy a teljes gyakorlati és elméleti előképzettség mellett miért tartják fenn a külön ügyvédi és a külön gyakorlati birói vizsgát. Ennek én a magam részéről semmi értelmét nem látom. (Helyeslés balfelöl.) Azt is hiánynak tekintem, hogy nem mondatik ki kötelezően az, hogy a birójelöltek a gyakorlati idő egy részét ügyvédeknél és megfordítva, az ügyvédjelöltek a gyakorlati idő egy részét a bíróságnál töltsék. Nézetem szerint az volna a helyes, ha teljesen egységes alapra helyeztetnék a két vizsgálat, s igy egy egységes vizsga adná meg a kivánt képesítést. (Helyeslés balfelöl.) T. képviselőház ! Igazságszolgáltatásunk egy másik lényeges baja, hogy a legfontosabb jogügyletek megkötésénél jogi képesítéssel nem biró egyének járnak el, a kiket tévedéseikért, hanyagságukért felelősségre vonni egyáltalán nem lehet. Az ingatlanokra vonatkozó szerződések leg-