Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.
Ülésnapok - 1910-322
322. országos ülés 1911 nagyobb része jogi képzettséggel nem birok által köttetik, ilyenek eszközlik azok telekkönyvi keresztülvitelét, s bár a legjobb akarattal végzik dolgukat, mégis a megfelelő szakértelem hiányában igen sokszor helyrehozhatatlan károkat okoznak a feleknek, sok felesleges munkát a biróságoknak és egyáltalában csak rontják a telekkönyvek állapotát, a melyek, a legtöbb helyen, különben sem tüntetik fel a tényleges tulajdonjogi viszonyokat. Ezeknek az országszerte uralkodó bajoknak orvoslása nagyon fontos, (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) s ezért én felhivom erre a minister ur figyelmét. Sajnos, hogy a költségvetésben semmi nyomát nem látom annak, hogy a minister ur a telekkönyvi intézmény bajainak és hiányainak orvoslására komolyan törekednék, holott kétségtelen, hogy itt igen nagy bajok vannak, (Igaz! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ugyanynyira, hogy a telekkönyvek jelenlegi állapota a jogi és a vagyoni biztonság és a hitelképesség szempontjából is, mint elsőrendű és kiváló fontosságú kérdés, sürgősen szanálandó. Bár magam részéről már az előző költségvetés tárgyalása alkalmával is reámutattam a telekkönyveknél meglévő bajokra és hiányokra, igy reámutattam arra is, hogy a telekkönyvi betétszerkesztés csigalassúsággal halad előre — és reámutattam azokra a fenyegető veszedelmekre is, a melyek a telekkönyvi intézmény elhanyagolásából származhatnak, — mégis a jelenlegi költségvetés sem mutat e tekintetben semminemű haladást, nincsen abban semmi, a mi lehetővé tenné a betétszerkesztésnek gyorsabb tempóban való előhaladását. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Pedig, ha ilyen tempóban, ilyen lassan történnek ezek a betétszerkesztések a jövőben is, akkor én a magam részéről nem tartom kizártnak azt a veszedelmet, hogy mire ezek a betétszerkesztések elkészülnek, akkorára unokáink újra kezdhetik azoknak megszerkesztését. (Igaz! ügy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Sajnos, még nagyon sok bajra reámutathatnék az igazságszolgáltatás terén, (Halljuk ! Halljuk ! balfelél.) azonban alig hiszem, hogy ez a kormány, a mely a maga főfeladatának a véderőtörvény keresztülvitelét tekinti, (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) az adott viszonyok közt ezekkel az igazságügyi bajokkal komolyabban és behatóbban foglalkozzék, s azok orvoslására czélravezető lépéseket tegyen. Nem akarok tehát hosszasabban szólani ezekről a dolgokról, aktualitásánál fogva azonban mégis meg kell emlékeznem az igazságügyminister urnak az uj polgári perrendtartás életbeléptetésével kapcsolatos azon akcziójáról, a mely sikerülte esetén meggyőződésem szerint, a közszabadságok egyik lényeges biztositékát, a birói függetlenséget semmisítené meg. (Igaz! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Áz erre vonatkozó javaslat törvényhozási tárgyalása előtt talán nem lenne helyes ebben a teKÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. X1T. KÖTET. janaar 11-én, csütörtökön. 9 kintetben részletes és beható vitát provokálni, mégis a magyar birói kar reputácziója érdekében ki kell emelnem, hogy mi sokkal érdemesebbnek tartjuk ezt a birói testületet, mintsem hogy velük szemben a minister ur által tervezett kivételes és rendkivüli eszközöket, hogy ugy mondjam, statáriumot, indokoltnak tartanám. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Különben is mi a birói. függetlenséget alkotmányos életünk és a közszabadság egyik lényeges biztositékának tekintjük, (Ugy van! baljelöl.') a melyet könnyelműen és az állitólagos pillanatnyi szükség kedvéért lerombolni, a melyen rést ütni nem engedhetünk (Ugy van ! balfelöl.) és az egész birói kart a minister ur kénjéének és kedvének kiszolgáltatni hajlandók nem lehetünk. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Ha a birói karban vannak olyanok, a kik a változott viszonyok között magas tisztük ellátására képtelenek vagy alkalmatlanok, a létező törvények elegendő alapot és módot nj T ujtanak azoknak eltávolítására ; tessék velük szemben a fennálló fegyelmi törvényeket a legszigorúbban alkalmazni. (Helyeslés balfelöl.) Az ellen azonban, hogy a jelenlegi titkos minősítési rendszer alapján a birák sorsa felett a minister ur kénye és kedve szerint intézkedhessek (ügy van ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és dönthesen. részünkről a leghatározottabban tiltakozunk. (Élénk helyeslés a bal- és a szsélsöbahldalon.) Röviden szólni kívánok még az e tárcza keretébe tartozó javítóintézetekről, a melyek a minister ur gondoskodásának kiváló tárgyát képezik. Altalánosságban meg kell jegyeznem, hogy magát a czélt, a fiatalkorú bűnösök javítását feltétlenül tiszteletre s elismerésremeitónak tartom, a mód izert azrnbari, mily jelenleg ezekben az intézetekben divik, szerencsésnek és eredményesnek nem találom. (Helyeslés a baloldalon.) Hogy a javítóintézetekben elhelyezett növendékek javulása nem áll arányban az e czélra felhasznált költséggel, munkával és fáradsággal, azt maguk az intézetek vezetői is elismerik. (Ugy van ! balfelöl.) de bizonyítják ezt a tények is; bizonyítják a gyakori szökések, valamint azon növendékek jelentékeny száma, a kik az intézetet elhagyva újból a bűn ösvényére tévelyednek, (ügy van ! a baloldalon.) A rendszer főhibáját abban találom, hogy az állam gondoskodása nem arra irányul, hogy a züllöttségnek elejét vegye, hanem előbb megvárja az állam, mig a teljes züllöttség bekövetkezik és a kész bűnösöket veszi gondozása alá, a kiknek bizony igen kis része javul meg és lesz a társadalom hasznos tagjává. A javitóintézetek mai működése tehát ily módon csak érdekes kísérletezés, nagy fáradsággal, nagy pénzbeli áldozatokkal és felette kevés eredménynyel. (Ugy van! a baloldalon.) Látunk fényesen berendezett intézeteket ambicziózus vezetőkkel, s ezeket a fényes intézeteket bemutatjuk a külföldi szakembereknek, a kik azzal a benyomással távoznak, hogy valóban 2
