Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.
Ülésnapok - 1910-326
130 .326. országos ütés 1912 lem szemben arra az álláspontra helyezkedik, hogy kimutatja, milyen nagy fontossággal bírnak az üzemek, akkor mi teljesen egyetértünk, semmi különbpég felfogásunkban nincs, sőt nagyon lehetségesnek tartom, hogy én még nagyobb barátja vagyok az üzemeknek, mintát, pénzügyministerur. A mi ezek után a kiindulási pontot illeti, erre nézve csak azt akarom még egyszer megjegyezni, hogy nagyon fontos, milyen alapon állapittatnak meg bizonyos számok. Különösen a költségvetésnél, a mely roppant voluminózus, nagyon könnyen lehet olyan számokkal dolgozni, a melyek semmi értékkel sem birnak. Hogy csak egy példát hozzak fel, ott vannak pl. a véderőre forditott költségek. Itt is történt erre hivatkozás és nem mondhatni, hogy elszigetelten, sőt azt sem, hogy a ház tagjainak félrevezetése okából. Hivatkoztak arra, hogy az összes állami kiadások között hány százalékkal szerepel a véderőre forditott költség ; kimutatják, ho gy az 13—14%-ra rug stb., mig ellenben Francziaországban és Németországban ez a tétel mennyivel magasabb. Hát helyes ez a számítás és nem szükséges, hogy mi e számításoknál preczizebb kifejezésre törekedjünk ? Mert hiszen Magyarország költségvetése fel van fújva, fel van duzzasztva a nagyfontosságú jövedékek és a nagyon terjedelmes üzemek által. É tekintetben a mi költségvetésünket nem lehet összehasonlítani p. o. Francziaország költségvetésével, a melyben az államvasutak egyelőre még olyan nagy tétellel nem szerepelnek ; a hol még ez az akczió tulaj donképen csak a kezdet kezdetén van, sőt pl. a német költségvetéssel sem lehet ezt a költségvetést összehasonlítani, a hol a dohányjövedék nem létezik. Nem lehet teljes következetességgel és alapossággal összehasonlítást tenni egy olyan ország költségvetésével, a hol ilyen nagy tételek szerepelnek, mert nagyon természetes, hogy a végösszeg nagysága megfogyasztja és megcsökkenti az egyes tételek terjedelmét. Még egyszer ismétlem tehát, hogy nagyon fogok örülni, ha az állam abba a helyzetbe jut, hogy az üzemeket czélszerűen tudja gazdaságilag is felhasználni, illetőleg azokat a jövedelmek forrásainak kiegészítésére fordítani. (Mozgás. Elnök csenget.) És minthogy igen nagy fontossággal birnak, s az állami üzemek között rendkívüli szerepet játszanak épen az áüanivasutak, engedje meg a t. ház, hogy azokra vonatkozólag, a miket a t. kormány előterjesztett, az államvasutak pénzügyi részére nézve — azoknak többi közgazdasági szerepével, a mely nem is függ szorosan össze ennek a tárczának kérdésével, ez alkalommal nem foglalkozom — néhány számadattal megvilágítsam a helyzetet. (Halljuk.' Halljuk !) Hiszen az államvasutak bevételei nyers be* vételeink .között körülbelül 25%-kal szerepelnek. Ha tehát itt a helyzetet javítjuk, akár a jövedelmezőség fokozásával, akár a kiadások csökkentésé.. vek ez mindenesetre visszahat az állami költségjanuár 16-án, kedden. vetésnek egész alakulására és az állam pénzügyi helyzetére. A t. kormány hivatkozik arra az alakulásra, a mely az utolsófévekben az államvasutaknál a pénzügyi eredmények tekintetében bekövetkezett, a melyek közül a következő számokat emelem ki : Ha kiindulunk pl. az 1905. évből, látjuk, hogy az államvasutak bevételei szerepeltek 257,400.000 K-val, s ezek a bevételek emelkedtek 1910-ig 370,900.000 K-ra; a kiadások tettek 1905-ben 166 milliót és emelkedtek 1910-ig 277,700.000 K-ra. A különbséget a következő arányszám fejezi ki: a bevételek ezen idő alatt 53'7%-kal, a kiadások pedig 81-3%-kal emelkedtek. A kiadások emelkedése tehát nagyobb volt, mint a bevételeké. Erre a kérdésre különben később még visszatérek. Már most nézzük az' üzleti felesleget. Az üzleti felesleg volt 1905-ben 91-3 millió korona, 1910-ben pedig 93,200.000 K; közben azonban 1905-ről 1906-ra felszökött 91 millióról 101,700.000 K-ra. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy ez a szám is azt mutatja, hogy az államvasutak pénzügyi eredményei a gazdasági konjunktúrák eredménj^ei; itt ugrásszerű emelkedéseket és csökkenéseket tapasztalunk. (Igaz ! Vay van ! balfelől.) Már most nézzük, hogy ebben az üzleti feleslegben milyen kifejezésre jut az államvasutakba befektetett tőkének kamatozása. Mert én azt nemcsak helyesnek, hanem feltétlenül követendő törekvésnek tartom, hogy az államvasutak bevételeiből a kiadások fedezetet nyerjenek, a melyek közé feltétlenül számitani kell a tőkének kamatozását, illetőleg törlesztését is. Az kétséget nem szenved, bogy ez mint nagy általános elv, az államvasutak ügyeinek rendezésénél, pénzügyének megállapításánál szem előtt tartandó. Én már régebben számítást tettem, a melynél arra az eredményre jutottam, hogy tényleg vasntaink jövedelmezősége lassan fejlődik. Most körülbelül elértük azt az időpontot, a mikor a tőkének rendes kamatozására számitani lehet. Mindjárt megmagyarázom azt is, hogy ez alatt mit értek. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Már most kétféle számmal lehet dolgozni, t. kereskedelemügyi minister ur — örülök, hogy szerencsénk van hozzá, mert fontosnak tartom ezt a kérdést, — kétféle alapon lehet számítást tenni, t. i. alapul lehet venni egyáltalában az egész tőkét, a mely felhasználtatott az államvasutak létesítésére, s alapul lehet venni azt, a mi tényleg mint befektetés tekinthető. Tehát a mi a finanszírozásnál mint kamatveszteség stb. szerepel, az tekintetbe nem jön. A kereskedelemügyi minister ur költségvetésének 131. lapján az eredmény ugy van feltüntetve, hogy ha a tényleg befektetett tőkét, 2,402.600,000 K-t tartjuk szem előtt, akkor a kamatozás megfelel 5'02%-nak ; ha a névleges tőkét veszszük, a mely.2,817.900,000 K-ban van megállapítva, akkor a kamatozás 4-29%-nak felel meg.
