Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.
Ülésnapok - 1910-326
3>6. országos ülés Wtó január 16-án, kedden. 12? egyezően Désy felfogásával oda konkludál, hogy a költségvetésbe a közös kiadásoknál nem a nettótételt kellene beállítani, kanem a bruttó-tételt. Ez kétségen felüli dolog, és pedig három szempontból. Először abból a szempontból, hogy a mi költségvetésünk a bruttó-rendszer szerint van összeállítva. Semmi mélyebb ok nem forog fenn, hogy e rendszert bizonyos tételeknél mellőzzük. Elképzelhetem, hogy az állam gazdasági tevékenységeivel összefüggő valamely rejtett ágnál talán ott lappang a nettó-rendszer, de olyan fontos tételnél, a melyre nézve mindnyájan teljes tájékozást óhajtunk szerezni, a minő tétel a közös költségek, nem tartanám védelmezhetőnek a nettórendszert. De követeli a bruttó-rendszer alkalmazását másodszor az is, hogy a költségvetés egyik főkövetelménye, hogy teljes legyen; már pedig nem teljes, ha abból részint a kiadások bizonyos hányada, részint a bevételek bizonyos része hiányzik. Minthogy pedig ez a nettó-tétel szerinti beállítás következménye, azt hiszem, hogy a helyes költségvetésezésnek ezt a posztulátumát ez az eljárás megsérti. De lehet még egy harmadik okot is felhozni a mellett, hogy hagyjuk abba az edd : g követett eljárást. Ez az, hogy addig, a mig ezek a kiadási tételek hadügyre, külügyre stb.-re vonatkoznak és a magyar költségvetésben expressis verbis nem szerepelnek, addig egy külföldi ember, a ki ezt a költségvetést kezébe veszi, nem fogja elhinni, hogy itt valóban állami költségvetésről van szó. Mert egy állami költségvetésben természetesen benne kell lennie a hadügynek, külügynek stb. Ez pedig ott hiányzik, illetve ezzel a két szóval szerepel csak : közös kiadás >k. Nem akarom mondani, hogy ebben valami szándék rejlik, vagy rejlett akkor, a mikor ezt igy állapították meg, de nekünk nagy óvatossággal kell ügyelnünk, hogy költségvetésünk csakugyan a magyar állam teljes önállóságát tükröztesse és visszatükröztesse azt, hogy minden mozzanat, a mely egy állam életében előfordul, a hadügy, külügy, stb. itt is előfordul. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A t. pénzügyminister ur hivatkozott az 1867. évi XII. t.-czikk 41. §-ára. De ezen hivatkozás nem helytálló és nem czáfolja meg azt az álláspontot, a melyet mi ebben a kérdésben elfoglaltunk. Nem czáfolja meg először azért, mert a mi a 67-iki törvényben áll, az nem vonatkozik a budgetirozásra, az egy elvi kérdés. Ott meg van mondva, hogy miként fognak fedeztetni a közös kiadások, minő közös bevételeket használnak fel erre stb. és hogy a törvény követeli azt, hogy ez a tétel necsak mint a delegáczió határozata szerepeljen, hanem azt a magyar költségvetésbe is felvegyék. De az én szerény nézetem szerint, mondom, ez nem vonatkozik a budgetirozásra; hogy mi a budget-t hogy állítjuk össze, az ezzel a kérdéssel semmi összefüggésben nincs. Tehát még az 1867. évi XII. t.-czikk szerint sincs semmi akadálya annak, hogy a tételt, ugy a mint mi kívánjuk, beállítsák a költségvetésbe, hogy igy a budget a teljes kiadást és a teljes bevételt tüntesse fel és abban kidomborittassék Magyarország állami léte. Ma tulaj donképen a költségvetés nem adja a teljes kiadást, mert Magyarországnak több kiadása is van és több bevétele is. Sem a nagyobb bevétel, sem a nagyobb kiadás nem szerepel a költségvetésben. A 41. §. szövegéből is majdnem az ellenkezőre mernék következtetni. Ott t. i. szó van »összegek«-ről és az mondatik, hogy ezek az »öszszegek« a magyar költségvetésbe beállittassanak. Tehát ott nem egy tételről van szó, — én legalább ugy magyarázom — hanem több tételről is. Es végre, még ha ettől is eltekintünk kát mi baj esnék a 41. §. intézkedésén, ha mi bruttó- rendszerben állítjuk be a tételeket ? Semmi baj, mert a bruttó tétel mindig magában foglalja a nettó- tételt is. Ennyi kell hadügyre, ennyi külügyre, a mi Magyarországra esik, ez az összeg részben a közös bevételekben talál fedezetet, marad tehát ez a nettó tétel, a mely a magyar állam költségvetésének kiadásai között szerepel. Egészen másként állana, ha a bruttó- rendszerről kellene áttérni a nettó-rendszerre. A netto-rendszer nem olyan világos, hogy ugy mondjam, nem olyan gazdag tartalmú, mint a bruttó- rendszer. De ha mi a bruttó-rendszert tudjuk követni az előadói előterjesztésekben, mert csak magába a törvénybe nem vesszük fel, akkor semmi akadálya sincs nézetem szerint annak, hogy azt a költségvetési törvénybe is felvegyük. Ezzel, t. ház, igen fontos intézkedés történnék arra nézve, hogy a mi költségvetésünk teljes is legyen, tehát ennek a követelménynek megfeleljen, de megfeleljen annak is, hogy az állam önnállósága, önnálló tevékenysége minden ágban és minden izében a költségvetésben visszatükröződjék. (Helyeslés baljelöl.) És ha már a költségvetési jogra vonatkozólag megjegyzéseimet megtettem, még egy másik megjegyzéssel akarom ezeket kiegészíteni. Méltóztatnak tudni, hogy az ellenzék a legnagyobb tartózkodást gyakorolta a költségvetés tárgyalásánál, abból a czélból, hogy a költségvetés deczember 31-ike előtt tető alá jusson, hogy a t. pénzügyminister ur, ha visszaemlékezik az ő nagyon fontos és sok tekintetben nagyon gyümölcsöző működésére, találjon egy olyan szép évet is, a melyben a költségvetés kellő időben elkészült, mert a többi évek, a mint tudom, mind olyanok voltak, a mikor indemnitással, sőt gyakran két indemnitassál kellett élni. Azonban ezt a czélt nem értük el. Mint jól méltóztatnak tudni, nem az ellenzék hibájából történt ez, hanem mert a kormány teljesen érthetetlen makacsságból bizonyos napokat lefoglalt egy olyan törvényjavaslat számára, a mely tudja Isten, meddig fogja még a házat foglalkoztatni. Ha csakugyan súlyt fektettek volna arra, hogy a költségvetés kellő időben elkészüljön, akkor a kormánynak mindenféle eszközzel elő kellett volna mozdítani ezt a czélt. (Ugy van! balfelöl.) Akkor talán a költségvetés el is készült volna idejében, a minek elég nagy a jelentősége. Persze,
