Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-325

122 525. országos ütés Í912 január 15-én, hétfon. kiadásokból Magyarországra eső költség összege 205 millióról 227 millióra kell hogy emelkedjék. Ehhez a 227 millióhoz járul még a honvédségnek a t. pénzügyminister ur beszédében 97 millióra tett terhe, de miután én magam az 1911. évi költségekből csak a rendes kiadásokat vettem fel, ezt 92 milliónyi összegben veszem fel. Tehát 319 millió az a teher, a mely közösügyek és honvédelmi kiadások czimén Magyarországot terhelni fogja. Bátor vagyok most már rámutatni arra, hogy a mikor a t. pénzügyminister ur ezeket a számokat kifogásolja, a mikor az általam felhozott és akkor 313 millióban megállapított összeget kifogásolja, akkor egy tévedésnek esett áldozatul. Mert én nem állítottam azt beszédem szövegében, hogy ez a 313 millió korona egyedül a közösügyi költségek összegét képezi, hanem világosan megmondottam, hogy a közös ügyeknek és a honvédelmi tárczának kiadásai az 1915-ik évi budgetben 313 millió koronával fognak szerejDelni. Arra nem kívánok bővebben kiférni, hogy 1915 után a tervbe vett hadseregfejlesztés megtörténte után a hadsereg költségei a 400 milliót el fogják-e érni vagy sem. Azt hiszem, hogy a t. pénzügyminiszter ur vagy utódja, a ki azt a helyet 1920-ban el fogja foglalni, igen megelégedett lenne, hogyha a közösügyi és honvédelmi kiadások 1920-ban 400 milliónál nagyobb összeggel nem szerepelnének. Rámutatok egyszerűen arra az okra, a mely erre a számításra késztet. Egyfelől az egyhatodával megnövekedett a hadsereg. Ma a szárazföldi hadsereg rendes kiadásai az 1911. évi költségvetésben 362 millióval szerepelnek. Másfelől rámutatok arra is, hogy az 1911. évi delegáczióban a tengerészeti albizottság előadója egészen világosan kijelentette, hogy túljóhiszemü tévedés, ha valaki azt hiszi, hogy a tengerészeti költségvetés az ötévi cziklus után apadni fog, mert a mai 64 millió kiadással szemben akkor egy 140 milliós kiadással fogunk találkozni. Tehát az egyhatoddal megnövekedett szárazföldi hadsereg költségeivel, egy 60 millióval megnövekedett tengerészeti budgettel szemben, ha én 313, illetőleg 319 millióról az ötévi növekedést — minden tekintet nélkül a drágaságra és más körülményekre, a közbeeső intézkedések folyamán — 400 millióra teszem, azt hiszem, ez a számítás mindennek nevezhető, csak épen vérmesnek nem. (ügy van'! balfelöl.) Ezek voltak azok a tételek, a melyeket tisztázni akartam. Tisztáznunk kell ezeket budgetjogi szempontból, tisztáznunk kell a helyzet szempontjából. Budgetjogi szempontból akkor teszünk eleget a költségvetés szellemének, a költségvetési jog követelményeinek, ha az ország költségvetéseiben az ország összes bevételeit állítjuk szembe összes kiadásaival. Akkor tud a képviselőház és a nagyközönség képet alkotni magának nemcsak arról, hogy megvan-e a szükséges fedezet a kiadások részére, de hogy betartatott-e az a sorrend, az az arány, a melyet az egyes ügyek közt feltétlenül meg kell óvni. A helyzet szempontjából pedig tisztázni kell ezt a kérdést azért, mert ma, a midőn egy nagy kérdés eldöntése előtt állunk, tisztában kell lennünk mindnyájunknak azzal, micsoda terhek azok, a melyeket magunkra vállalunk és tisztába kell hogy jöjjön az ország is azzal, mi az a tehertöbblet, a mely az előttünk fekvő javaslatok elfogadásából származik, (ügy van ! balfelöl.) Én azt hiszem, a t. pénzügyminister ur, a ki igen szép és meglehetősen hosszú pénzügyi múltra tekinthet vissza, igazat fog nekem adni abban, hogy bizonyos tekintetben a helyzet nagyon megváltozott. Méltóztatnak visszaemlékezni azokra a költségvetési tárgyalásokra, a mikor az egykori pénzügyministerek minden ujabb tehertöbbletet, minden kiadási emelkedést félő óvatossággal kellett hogy elburkoljanak, mert az ország közhangulata olyan volt, a mely előtt nem igen lehetett népszerű adókról beszélni és minden tehertöbblet ellen, tekintet nélkül azok eredetére, eleve állást foglalt. Ezzel szemben pedig ma nyugodtan mutathatunk rá arra a körülményre, hogy a közvélemény higgadtan mérlegeli a kérdéseket, nem zárkózik el ujabb tehertöbbletektől, ha azokat egyfelől igazságosaknak, másfelől a szükség által indokoltaknak látja és nem ritkán maga követeli állami kiadások megtételét, emelését. Ma az ország megérett arra, hogy higgadtan lehessen tárgyalni a legkomolyabb kérdéseket, de ennek az előfeltétele az, hogy egészen nyíltan, egész határozottsággal tájékoztassák arról, hogy mi az, a mit tőle kivannak és melyek azok a források, a melyek ennek fedezésére szolgálnak, (ügy van! balfelöl.) A pénzügyi tárcza szorosabb értelemben vett tételeivel részletesen foglalkozni nem szándékozom, foglalkoztam már velük az általános vita során. Csak rá akarok mutatni arra a konklúzióra, a melyet itt levontam — és nemcsak én, de mindazok, a kik evvel a kérdéssel foglalkoztak, levontak — hogy t. i. egyfelől az állami bevételek és az állami kiadások óriási módon fejlődtek — s ez áll elsősorban a pénzügyi tárczára, mert hiszen a pénzügyi tárczának 1868-ban 221 és 1870-ben — ha jól emlékszem -— 338 milliót tevő rendes bevételei ma, mint az előadó ur kifejtette, 1073 millió koronára emelkedtek — másfelől azonban — és ezt kívántam hangsúlyozni az általános vita során — ezekben a bevételekben az egyes bevételi források helyzete megváltozott. Mig kezdetben az egyenes adókon volt a súlypont és ehhez a jövedékek közül elsősorban a sőjövedók járult, ma a helyzet az, hogy az egyenes adók csak egy töredékét, mondjuk egy negyedét képviselik a pénzügyi tárcza bevételeinek és az előtérben vannak a fogyasztási adók és a jövedékek más nemei.