Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-325

355. országos ülés i9i% január 15-én, hétfon. 119 mikor nem csak az állam egész hitele helyezte­tett biztosítékul a hitelezőkkel szemben, hanem bizonyos bevételi források jelöltettek meg fede­zetként. A tétel, melyet ebből le akarok vonni, az, hogy 1867-ben, egy fejletlenebb pénzügyi álla­potban azok, kik az 1867: XII. t.-ezikket és vele a közösügyeket megalkották, gondoskodni kívántak egyfelől egy bevételi forrásról, mely elsősorban a közösügyek fedezetére fordíttassák, és ugyanezzel a bevételi forrás megteremtésével tulajdonképen el akartak intézni egy nagyon kényes kérdést, hogy t. i. a vámközösség tar­tama alatt kit és milyen arányban illetnek a vámbevételek. Mert hiszen ennek más értelme nem lehet, mint hogy a vámbevételek a mindenkori kvóta arányában illetik a két államot. Én csak tilta­kozni akarok az ellen a felfogás ellen — tá­volról sem állitom, hogy a t. pénzügyminister ur ezt mondta volna — hogy midőn az 1867. évi XII. t.-cz. 64. §-a a közös vámjövedelmet közösügyi czélokra fordítani rendelte, evvel ujabb közösügyet teremtett volna meg. Méltóz­tatik ismerni az 1867: XII. t.-czikknek a be­osztását. A közösügyekkel tulajdonképen a tör­vény első része foglalkozik egészen az 52. §-ig; ezen túlmenő része a törvénynek a közös egyet­értéssel elintézendő ügyekkel foglalkozik, és eb­ben a sorozatában a paragrafusoknak közösügyet teremteni nem lehet, mert hiszen a közösügyek világosan meg lettek már jelölve az előző para­grafusokban, és azokon túlmenő közösügyet még maga az 1867: XII. t.-czikk sem állapí­tott meg. De tulajdonképen nem szükséges ezekhez a bizonyítékokhoz nyúlnom, csak rá kell mutat­nom arra, hogy a másik állam területén 1867-től mai mipig követett gyakorlat egészen az én álláspontomnak ad igazat, mert úgy a bevétel­nél mint a kiadásnál az osztrák költségvetések­ben és zárszámadásokban az osztrák vámhatá­ron szedett vámbevételek szerepelnek. Ezzel szemben a mi költségvetéseinkben és zárszám­adásainkban semmi nyoma a vámbevételekből eredő bevételnek, és igj r tulajdonképen ez az egyetlen alkalom, mikor osztrák szomszédaim­nak igazat kell adnom, hogy t. i. e tekintetben az ő eljárásuk felel meg inkább a törvénynek és a mi eljárásunk az, mely sem a törvény szellemével, sem pedig a budgetirozás törvényei­vel nem egyezik meg. liá kell ugyanis mutatnom arra, hogy az 1867 : XII. t.-cz. 16. §-a, midőn a közös költ­ségeket megjelöli, ugyanakkor kimondja világo­san, hogy ezekből a költségekből Magyarországra eső résznek a kivetése, beszedése és az illető helyre való beszolgáltatása a magyar ország­gyűlésnek, illetve a magyar felelős ministerium­nak tartatik fenn. Ebből pedig világosan következik, hogy mindaz, a mi közösügyi kiadásokra fordittatik, tehát nemcsak a kvóta szerint megállapított hozzájárulási része, hanem az a része is a vám­jövedelemnek, mely Magyarországot illeti, tulaj­donképen a magyar országgyűlés, illetve a ma­gyar felelős ministerium utján kell hogy kezel­tessék, miként kezeltetik is, de viszont kell hogy a magyar költségvetésben kifejezést is nyerjen. A t. pénzügyminister ur múlt évi no­vember 16-án tartott beszédében, mikor rámu­tatott arra, hogy milyen forrásokból győződ­hetünk meg a vámbevételek összegéről, a közös kiadások bruttó vagy nettó összegéről, azt mondja többek közt, hogy a magyar költség­vetésből megkapható ezen bevételeknek a bruttó és nettó összege. Hát, igen tisztelt pénzügy­minister, ez, engedjen meg, — nagyon keresem a kifejezést — ugy is van és nincs is ugy. A költségvetésnek, hogy ugy mondjam, nyil­vános részében a pénzügyministerium bevételei és kiadásai között a vámbevételekből eredő, vagyis a vámkezelési költségtételek szerepelnek. Az igaz, hogy a pénzügyministerium költség­vetésének részletezésében fel van tüntetve a ma­gyar vámhatáron befolyt bruttó és nettó vám­bevétel, de hát tulajdonképen a költségvetésnek nemcsak a nagyközönségre, de a képviselők kilencz­tized részére vonatkozóan is, az úgynevezett nyil­vános része a fontos, az a része, a mely a nyil­vánosság előtt megjelenik. Hiszen a részletezés­ben — nem kell magyaráznom a t. pénzügy­minister urnak — igen sok olyan adat van, a melyről a nagyközönségnek halvány sejtelme sincs. Már most ebben a beállításban hogy állunk az 1867 : XII. t.-cz. rendelkezései és hogy állunk a paritás szempontjából? Az osztrák költség­vetések és az osztrák zárőszámadások két tétel­ben ismertetik a közösügyi kiadásokat. Az egyik a vámbevételek fölöslege, a másik a kvóta ará­nyában fedezendő hozzájárulás. Ausztriában min­denki tisztában van, az igaz, hogy nem azzal, hogy mennyivel járulnak hozzá a közösügyi ki­adásokhoz, mert ez a kulcs, a mint rámutatok, nem helyes, hanem tisztában van azzal, hogy a közösügyi kiadásoknak azon a részén kivül, a mely az állam másnemű bevételeiből fedeztetik, van egy tétele, mely a vámbevételekből fedez­tetik, Magyarországon pedig ama kevésszámú szakemberen kivül, a kik a kérdéssel részlete­sen foglalkoznak, a nagyközönség egyet lát: azokat a tételeket, a melyek költségvetéseinkbe 1867-től kezdve a mai napig beállittattak, de a melyek a közös kiadásoknak csak egyik, habár jelentékenyebb, részét foglalják magukban. De azt voltam bátor az előbb mondani, hogy az osztrák költségvetés beállítási módo­zata sem az, a minek tulajdonképen lennie kellene. Itt egyszerűen csak rámutatok arra, hogy az osztrák költségvetés magában foglalja a vámbevételeknek egész összegét, a melyek az osztrák vámvonalon szedettek be, holott az 1867 : XII. törvényczikknek épen a t. minister

Next

/
Oldalképek
Tartalom