Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-305

305, országos ülés 191Í deczember 4-én, hétfőn. 53 a kritika jogát gyakorolhatja a legnagyobb mértékben ezen törvényalkotással szemben. Igen tisztelt képviselőtársaimnak, a kik ezzel a kérdéssel foglalkoztak, igy Hegedüs Kálmán t. képviselőtársam is igaza van. Igazuk van abban, hogy a munkásbiztositás nem vált be, ez olyan törvényalkotás, a mely nem tartható fenn, oly intézmény, a mely a legsürgősebben revizióra, teljesen alapos átdolgozásra szorul, (ügy van !) Nem reklámképen mondom, hanem esak azért, hogy mostani erős kritikámat és elitélő álláspontomat igazoljam, hogy akkor, a midőn ez a törvény, mint törvényjavaslat, a ház elé került, nekem már igen komoly aggályaim voltak a javaslat törvénybe-iktatásával szemben, olyannyira, hogy a nékem akkor felajánlott előadói tisztet sem fogadtam el, nem fogadtam el azért, mert a törvényjavaslatot a munkásságra és a munkaadókra nézve egyaránt helytelennek tartottam. A midőn ezt elismerem, a midőn elismerem az igen t. többségnek azon jogát, hogy itt a legerősebb kritikát is gyakorolja, kénytelen vagyok a kritika jogát a magam részéről is igénybe venni és a t. többségnek és kormánynak szemrehányást tenni, minthogy az urak elismerték és felismerték ennek a törvénynek a helytelen voltát, kormányralépésük első pillanatától kezdve halljuk minden pillanatban ezzel szemben a legerősebb — habár, hangsúlyozom, jogosult — kritikát, akkor igazán csodálkozom azon. hogy a t, kormány kétéves uralma alatt mind a mai napig nem lépett még a törvényhozás elé ennek a törvénynek az orvoslására novellával, vagy uj törvényjavaslattal. (ügy van ! a baloldalon.) Az igen tisztelt előttem szóló képviselőtársam bizalomtól ömlengő hangon biztositotta a minister urat az ő támogatásáról és jóindulatáról. Én azt hiszem, hogy a minister ur maga természetesen, minthogy csak hetek óta minister, közvetlenül nem felelős azért, hogy ez a törvényjavaslat még nem fekszik a ház előtt, de a kormány a maga összeségében, a többség a maga összeségében, a midőn, mint többség, mint uralmon lévő párt, ilyen erős kritikát gyakorol, akkor, igenis, megérdemli részemről azt a szemrehányást, hogy két éven belül már lett volna idejük, alkalmuk, de kötelességük is lett volna ezen tarthatatlan állapotok orvoslásáról gondoskodni, (ügy van I a baloldalon.) Igaza van Hegedüs Kálmán t. képviselőtársamnak abban, a midőn a munkásbiztositás és általában a szocziáüs reformok terén nem látja arányban állónak a költségvetés indokolásának poétikus ömlengését a költségvetés szocziálpolitikai tételeivel. Teljesen igaza van, de erre a kérdésre beszédem során még rá fogok térni és igy megengedi, hogy most felszólalásának ezen részével ne foglalkozzam. Egyet azonban legyen szabad még, kapcsolatban a t. előttem szóló képviselőtársam beszédével, itt a t. ház figyelmébe ajánlanom, — a mire képviselőtársam is utalt — hogy tudniillik a munkásbiztositási intézménynek minő óriási szoeziális hatásai vannak, ha.ez az intézmény jól van megalkotva. Igen t. képviselőtársam utalt a Nyugatra. Követem őt ezen a téren és a munkásbiztositó intézmény üdvös hatásainak csak egy részét bátorkodom itt felemlíteni. Ez vonatkozik a német munkásbiztositó intézménynek a közegészségügyi intézményekre való kihatására. A munkásbiztositás behozatala előtt a tüdővész elleni védekezés Németországban is embrionális állapotban volt. A munkásbiztositás behozatalával azonban belevitték ezt a nagy szoeziális problémát az életbe, s a munkásbiztositó intézményeket olyan alapokra fektették, hogy azok, nem, mint nálunk, deficzitekkel, hanem nagymérvű többletekkel dolgoznak, a melyekből a tüdővész elleni szanatóriumok egész sorozatát állították fel, s a munkás-szanatóriumokkal párhuzamosan a vagyonosabb osztályok részére is számos szanatórium létesült. Ennek az a következménye lett, hogy a tüdővészben elhaltak száma 50%-kal alább szállott s hogy ez mit jelent, hogy ez micsoda szoeziális siker, azt bővebben fejtegetnem nem szükséges. S ha a jó munkásbiztositásnak ilyen áldásos hatásai vannak, akkor kifogásolom, hogy a kormány, a mely helyteleníti a jelenlegi állapotot, két éve immár tétlenül nézi a dolgokat, (ügy van ! ügy van ! a baloldalon.) Ezzel áttérek beszédem tulaj donképem tárgyára, és méltóztassék megengedni, hogy elsősorban, mivel pártom nevében szólalok fel, általánosságban utaljak arra a különben közismert tényre, hogy pártom politikai programmjának tengelyévé az ország gazdasági fejlődését és ezzel kapcsolatosan a szocziáüs problémák megoldását tette. Cselekedtük pedig ezt azért, mert meggyőződésünk, hogy Magyarország politikai függetlenitését csak ugy vivhatjuk ki, közjogi sérelmeinket csak akkor szüntethetjük meg, ha ezt az országot a maga szomorú anyagi sorsából kivezetjük, ha a népet a vagyonosodás útjára tereljük, mert minél vagyonosabb lesz a nemzet, annál könnyebben, annál hatékonyabban, annál nagyobb erővel leszünk képesek harezunkat az ország politikai függetlenítése érdekében megvívni. Nem mulaszthatom tehát el, hogy magam és elvbarátaim nevében már most, és itt is kijelentsem azt, hogy miként az összes külföldi példák is igazolják, egy ország gazdasági fejlődésében gyorsabb lépésben csak ugy haladhat, ha a maga gazdasági életét önállóan, minden más államtól függetlenül rendezi, (ügy van ! bed felől.) Igen természetes tehát, hogy mi álljuk a harezot azért, hogy Magyarország a maga gazdasági életét, ide értve vámpolitikáját és külkereskedelmi politikáját is, önállóan intézze. Különös súlyt kell helyeznem erre akkor, midőn nap-nap mellett mindjobban meggyőződtünk arról, hogy az az állam, a melylyel mi gazdasági, vámpolitikai közösségben élünk, gazdasági téren Európa összes államai között Magyarországnak legnagyobb ellensége. És itt hivatkozom az igen t. többségre, az igen t. kormányra, és valljuk be őszintén, hogy