Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-320
536 320. országos ülés 1911 deczember 22-én, pénteken. dés. Hollandiában tlieológiai vizsgát kell tenni az egyetemen az illető rabbijelöltnek. Belgiumban theológiai doktorátust követelnek, és a mi hozzánk legközelebb esik, Ausztriában alaptörvény, az 1890 márczius 21-diki Grundgesetz szabályozza a kérdést, felhatalmazást adván a vallásügyi ministernek arra, hogy egyes tartományok viszonyait figyelembe véve, a rabbiképzésnek követelményeit állítsa fel. Az osztrák kormány meg is felelt e rendelkezésnek, és ott ugy áll a dolog, hogy az osztrák tartományok legnagyobb részében mint minimális képzettségi fok a főgimnáziumi érettségi vizsga van megállapítva. Csak Q-alicziának legnagyobb részében, az ottani rettenetesen elmaradt viszonyokra való tekintettel, van felhatalmazva a minister arra, hogy felmentést adjon e követelmény alól. Még ha Bulgáriának, e legifjabb államnak helyzetét is nézzük, a melyről megállapíthatjuk, hogy a kultúra terén igazán rohamlépésekkel igyekezik előhaladni, itt is azt találjuk, hogy a rabbi-szeminárium elvégzése és a filozófiai doktori fok kimutatása kívántatik. Én idáig a mi különleges viszonyaink közt elmenni most nem akarok, mert hiszen lehetetlen volna, de azt hiszem nem lehet abban közöttünk véleménykülönbség, hogy a kérdést szabályozni kell, és pedig minél előbb, annál jobb. Kijelentem, hogy a mi magát a tlieológiai képesítés kérdését illeti, a legmesszebbmenő tolerancziáig vagyok hajlandó menni, sőt a kérdés e részének vizsgálatába nem is szándékozom bocsátkozni, sőt még a t. kormánytól sem kérem azt, hogy ezen a téren fejleszsze az ügyet, de a világi műveltségnek ezen minimális megszerzését, mely egy ilyen lelki vezérnek a funkeziójához okvetlenül szükséges, nem engedhetjük el, azt hiszem, a ház egyik oldalán sem. Barta Ödön: Tízéves magyar állampolgárságot kell követelni! Bakonyi Samu: Ez már a törvényben benne van! Barta Ödön: De tízéveset! Bakonyi Samu: En ahhoz is nagyon szívesen hozzájárulok, de a legmesszebbmenő határig akaróin tekintetbe venni a fennálló nehézségeket s azért ilyen specziális részletekbe nem fogok belemenni. JNagyon fogok örvendeni, ha a garancziák e tekintetben minél inkább fokozhatok lesznek, és nagyon fogom köszönni t. képviselőtársamnak, ha segítséget fog nyújtani az általam hangoztatott törekvéseinkhez. De annyira elmegyek a liberális felfogás megtartásában, hogy készséggel respektálom annak szükségét, hogy bizonyos ál meneti időt okvetlenül statuálni kell, mert semmiféle megszerzett jog elkobzását nem tartanám helyesnek, de viszont meg akarom adni a lehetőségét annak, hogy megkövetelhesse a kormány és a nemzet ebben az országban minden paptól, hogy a. világi műveltségnek ezen lejebb nem szállitható kritériumát meg fogja magának szerezni. A mi közelebbről az izraelita vallásfelekezetet érinti, be kell vallanom, hogy vele szemben mégis fokozott mértékben van erre szükség. Az izraelita vallású népesség 71 1 /2°/o-a magyar anyanyelvű, és csak 25°/o-a német anyanyelvű. Mégis azt tapasztaljuk, hogy az anyahitközségeknek csak 41'l°/o-ában van egyáltalában magyar hitszónoklat, 48'3%-a pedig tisztán német hitszónoklatra van berendezve. Ha azután azt nézzük, hogy ez mikép oszlik meg, azt kell megállapítanunk, hogy 560 anyahitközségből tisztán magyar hitszónoklat csak 187 hitközségben van, ellenben tisztán német hitszónoklat 144-ben, az u. n. jargon-nyelven tartott hitszónoklat pedig 83 anyahitközségben van rendszeresítve. Barta Ödön: Hát a románoknál hogyan van, ? Bakonyi Samu: Ezek olyan állapotok, melyeken okvetlenül segíteni kell. Ertem t. képviselőtársam közbeszólását, melynek jogosultságát nem akarom elvitatni, hogy t. i. ez más vallásfelekezetek körében is igy van. De bocsánatot kérek, azok egyúttal idegen nemzetiségűek is, mig a magyar zsidóság a magyar nemzetiséget magától elvitatni nem engedi soha semmi körülmények közt. Polónyi Géza: Különösen a czionisták! Bakonyi Samu: A mi ezt a talán nem egészen jóindulatú közbeszólását illeti Polónyi t. képviselőtársamnak, ki ugy látszik nem akar tágítani attól, hogy mikor békét hirdet, a viszály magvait hinti el. . . Egy hang (jobbfelöl): Régi módszere! Bakonyi Samu: ... ez egészen ellentétben áll azon álláspontjának hirdetésével, hogy ő kétféle erkölcsi világnézletet nem akar eltűrni, pedig ez igazán kétféle erkölcsi világnézet, hogy békét hirdetünk és mindig háborút idézünk fel. Nagy Sándor: A felesége is zsidó! Polónyi Géza: Becsületére válik önnek, hogy a családi életemet is ide hurczolja! (Nagy zaj.) Disznóság! Ez nem járja! (Nagy zaj. Elnök csenget.) A magyar képviselőházban az asszonyokat eddig nem hoztuk ide! (Nagy zaj és felkiáltások jobbfélol: Rendre !) Elnök: Csendet kérek képviselő ur! Rendreutasítom ! Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, a családi életemet nem engedem ide hozni. (Folytonos nagy zaj.) Elnök: B,endreutasitom a képviselő urat! Bakonyi Samu: Nagyon sajnálom, t. képviselőház, hogy épen az én felszólalásom nyomán keletkezett ez a vihar. Elismerem t. képviselőtársamnak igazságát, az annak az ügynek, a melynek harczosául vallom magamat, igazán nem használ, ha ide nem tartozó személyi és családi ügyek hozatnak ide. Polónyi Géza: Tessék rendreutasítani az ilyen frátert! Bakonyi Samu: De a mi a cionizmust illeti, köszönöm t. képviselőtársamnak, hogy ezt fel-
