Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-320
320. országos ülés 1911 deczember 22-én, pénteken. 523 hogy a felekezeti iskolákban a tanítókat máskép díjazzák a korpótlékokban, mint az államiakat, már j^edig azok egyforma kulturszolgálatot teljesítenek. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) A másik az, hogy az 1907 : XXVI. t.-cz. 4. §-a kijelenti, hogy a jelen törvény hatálybalépteig állami elemi népiskolákhoz saját kérésükre átvett községi felekezeti, társulati vagy magániskolái tanítók korpótlékukat csak 1893-tól fogva élvezik. Mit jelent ez? Az 1893 : XXVI. t.-czikk volt az a fix pont, a melyben megállapították, hogy a felekezeti iskolai tanítók hasonló igényűek a fizetésben, mint a mennyit az 1868 : XXXVIII. t.-czikk 142. §. szerint az állami tanítók kaptak. Mi ennek a következménye? Tegyük fel, hogy valaki 15—20 évig teljesít felekezeti iskolánál szolgálatot, és családjára való tekintettel, mert nagyobbak a gyermekek, mondjuk, egy városi helyre akar átmenni. A volt kormány — az Apponyi-féle kormányt értem — nagyon emberségesen, gondoskodott is erről; utasította a tanfelügyelőket, hogy a családos tanítókat, a kik gyermekeiket városban nevelni akarják, elsősorban helyezzék át, ha a városi iskolákban üresedés van. (Helyeslés a bal- és a ssélsőbaloldalon.) Már most, az illető tanító a saját jószántából kérezkedik faluhelyről a városba és elesik a korpótléktól, mert az csak 1893-tól számíttatik; az 1893 előtt eltöltött szolgálata után semmiféle korpótlékot nem kap. Ez az oka annak, hogy egy és ugyanazon iskolában működő tanítók közt, a kiknek a kvalifikácziója is egy, a munkája is egy, az iskola jellege is egy, fizetési különbségek vannak, az egyik sokkal kevesebb korpótlékot kap, mint a másik, pedig talán a családjára nézve, a család neveltetésére nézve fontosabb volna, hogy legalább annyit kapjon, mint a másik. Egy másik sérelem, a mit a t. minister ur előtt felemiitek, az, hogy például Budapesten csupán nyolez állami tanító működik a Máv. népiskolánál, és ezek közül csupán három családos férfitanitó élvezi az 1907 : XXVI. t.-cz. 10. §-a szerint a 400—400 korona működési pótlékot. A nők például, a kik hasonló szolgálatot teljesítenek, ugyancsak a Máv. iskolánál, e korpótlékot nem kapják, pedig tulajdonkép itt csak öt tanítónőre van szükség, a kik hasonló jogezimen teljes joggal igénylik e működési pótlékot, a melyet a fővárosi tanítóknak biztosit a törvény. De legyen szabad rátérnem most már azokra az ígéretekre, a melyeket a t. minister ur volt szives a tanítóknak tenni, és a melyekre ezek jogos várakozással néznek, mert hiszen ministeri ígéret alapján formálnak ehhez igényt. Az 1907-iki fizetésrendezés előtt nyugdíjba ment tanítók részére már volt szives megígérni a t. minister ur, hogy 1913-tól fogva nyugdíjpótlékot fog nekik adni, és beállítja ezt az évi költségvetésbe is, Ez a határnap még nem következett be, ezt tehát beváltatlan ígéretnek nem tekinthetem, mert hiszen csak az 1913-iki költségvetésben lehet erről szó. Csak mindenesetre jó ezt a dolgot ismét felmelegíteni, mert nekünk ellenzéknek tulajdonképen nincs is más kötelességünk, mint állandóan evidencziában tartani a kormányzati tényeket és a mennyiben lehet, a kormányt ígéreteinek beváltására is szorítjuk. Az ígéretek közt ott van a második, hogy a t. kormány megígérte a protestáns egyházak küldöttségének is, hogy nyugdíjalapjuk erősbitésérc és a kongnia czéljaira emelni fogja- a dotácziót. A harmadik ígéret abban áll, hogy a tanítók küldöttségének is meg méltóztatott Ígérni lakbérük kiegészítését. A lakbér négy éven belül 30—40°/ 0-kal emelkedett, Még tanító, ki természetben kajjja lakását, ki a törvény intencziójának megfelelőleg kapja azt a negyed hold kertet, a természetbeni járandósággal mégis pótolhatja szükségleteit; de a kinek városban kell lakást fogadnia, hol a lakbér folytonos emelkedésével négy éven belül 30—40%-os differenczia áll elő, honnan jaótolja a lakbért? Saját fizetéséből kell egy részt ráfordítania, hogy természetbeni járandóságát, melyet a kormány pénzben vált meg, kiegészítse és pótolja. (Igaz! TJgy van! balfélol.) Ez igazán lehetetlen állapot, és e tekintetben is sürgősen intézkedni kell. Továbbá ez évi Julius 16-án a kultuszminister ur megint szives volt Giessvein Sándor t. képviselőtársam határozati javaslatára megígérni, hogy most az őszszel ankétet fog egybehívni a tanítói státusrendezés ügyében. Ezt tartom én a legfontosabbnak. Ezek az apró dolgok csak részletkérdések, a fő segítség, hol az egész népnevelési kérdést szanálni és az esetleges sebeket orvosolni lehet, attól az ankéttól függ, melyet a minister ur szives volt megígérni, amely igéretét azt hiszem, teljesíteni is fogja, Balogh Jenő államtitkár: Megtartatott szeptemberben ! Hock János: A tanítók ma már joggal hivatkozhatnak arra, hogy mai életviszonyuknak nem felel meg többé az a díjazás, melyben részesülnek (Igaz TJgy van ! balfelöl.) és ennek orvoslását nem várják mástól, mint egy olyan ankét összejövetelétől, mely nem csupán a népnevelés emelésével, hanem a tanítók helyzetének javításával is foglalkozik, mert ez a kettő szorosan összefüg. Iskolát a jó néptanító tesz jó iskolává, jó néptanítót pedig mindaddig nem várhatunk, mig egy vasúti altisztnek, egy postaszolgának, egy rendőrnek, egy villamoskalauznak sokkal tisztességesebb fizetése van, mint egy tanítónak. Ezen fordul meg, méltóztassék hinni, az egész kérdés. Legyen szabad most már, t. minister ur, még egy dolgot felvetnem, mely nem a tanítói státusra vonatkozik, de szintén nagy népneve66*
