Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-320

524 320. országos ülés 1911 deczember 22-én, pénteken. lési érdeket érint: ez az alsóbbfoku iskolák gyermekeinek az életbiztonsága. Mikor künnjártam Németországban, láttam, hogy ott minden iskolában évenkint legalább is három nap, u. n. tüznap, Feueralarm. A tanitó legalább évenkint háromszor köteles ezt rendezni a gyermekekkel, hogy veszedelem idejében az iskolából menekülhessenek. Nálunk annál szükségesebb ez, mivel némely iskolánk még ma is oly primitív állapotban van, hogy állandó fészke a tűzveszélynek, és Isten mentsen meg egy ilyen veszedelemtől, nehogy ott a gyermekek, a szülők örömei és reménységei, elpusztuljanak ilyen szerencsétlen halállal. Ez igazán nem jár semmiféle költséggel, csuj)án intézkedést igényel a minister ur részéről, hogy kötelességévé tegye a tanfelügyelőnek, ha az iskolát látogatja, meggyőződni arról, vájjon gondoskodnak-e az iránt, hogy tűzveszély idején a gyermekek fejüket ne veszítsék, hanem rendhez szoktatva vonuljanak ki az iskolából. Nagyon fontos kérdés ez, mely igazán nem kerül semmibe, és sok szülőt fog ezzel megnyugtatni a minister ur és nagy lelkiismereti felelősséget is elhárít magáról. (TJgy van! balfelöl.) Én nem akarok már a t. ház türelmével hosszabban visszaélni, (Sálijuk! balfelöl.) csak annyit legyen szabad említenem, hogy ezek a ministeri ígéretek tulajdonképen váltók, a melyeket lejáratkor bemutatnak; ha elfogadja a t. ház a prolongácziót, rendben van, ha pedig nem, azokat tulajdonképen ki kell fizetni. Én nem akarom azt, hogy a t. minister ur inzolvens legyen a pénzügy minister ur hibájából, és akkor, a mikor ezeket a váltókat leszámítolni kell, a pénz ügy minister ur reszortjára hivatkozzék. Ezért nagyon kérem a t. kormányt, hogy ne csupán a minister ur Ígérje meg, — nem a bizalmatlanság okából mondom — hanem kormányprogrammhoz kösse ezeknek az ígéreteknek a beváltását, mert hiszen a kormányok állandóan változnak. Én kívánom, hogy a minister ur sokáig maradjon meg ambiczióval betöltött helyén; (Éljenzés a jobboldalon.) szivemből kívánom, hogy mindazt az erőt, a mi benne van, a magyar népnevelés ügyének javára értékesíthesse. De elvégre, senki sem ismeri a politikai jövendőt, és ha a minister ur jóakarattal kezdeményez, reformtervezetet dolgoz is ki, ha meg is igéri a népiskolai téren tapasztalható hiányok pótlását, jön egy uj ember, uj programmot hoz, a tanítók pedig kezdhetik elölről a kálváriajárást. (TJgy van! a bál- és a szélsöbálóldálon.) Nagyon kérem a t. minister urat, méltóztassék ezeket a ma már tarthatatlan állapotokat szanálni, és ha nem tudja rögtön, méltóztassék kormányprogrammhoz kötni legalább a szanálás igéretét. Tegnap a t. államtitkár ur volt szíves felemlíteni — és ebben teljesen egyetértek vele —, hogy addig a felsőbb rangfokozatú tisztviselők, az egyetemi tanárok fizetésének felemeléséről szó sem lehet, a mig az alsófoku népoktatás tanerőinek tisztességes megélhetését nem biztosítjuk. (Altalános helyeslés.) Ezt nagyon helyeslem, de ugy látom, hogy ez csak negatív programra, mert avval semmit sem kajDiiak a tanítók, ha az egyetemi tanárok sem kapnak semmit. Én jDozitiv irányban szeretném az ügyet dűlőre vinni és alkalmat nyújtani a t. kormánynak arra, hogy a tanítók státus- és fizetésrendezését itt a ház előtt nyíltan megígérje, és ezért van szerencsém pártom nevében és megbízásából a következő határozati javaslatot benyújtani (olvassa): » Határozza el a t. ház, hogy a t. kormány az ország összes tanítóinak státusrendezését legkésőbb hat hónapon belül egy megfelelő törvényjavaslatban a törvényhozás elé terjeszsze be. E javaslat előkészítése czcljából hívjon össze két hónapon belül országos tanítói értekezletet, az 1912. évben pedig adja meg a tanítóságnak azt a drágasági és családi pótlékot, a melyet a három legalsó fizetési osztályba sorozott állami tisztviselőknek megadott.« (Elénlc helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ajánlom határozati javaslatom elfogadását, (Éljenzés a baloldalon.) Gr. Zichy János vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház ! Egészen röviden kívánom csak a beadott határozati javaslatra észrevételeimet megtenni. (Halljuk! Halljuk!) Én ismétlem azt, a mit már nem egyszer mondottam, hogy a tanítóság fizetésének rendezésével most foglalkozunk, még pedig a legintenzívebben. (Helyeslés jobbfelöl.) A tanítók fizetésrendezésének megoldásában az az irányeszme vezetett, hogy egyrészt a tanítóság méltányos igényei az állam pénzügyi viszonyaihoz képest kielégíttessenek; másreszt, hogy a különböző iskolafentartók által nyújtott illetmények között a különbség lehetőleg kiegyenlittessék. 1912-ben már a javításnak egy módját meg akarom keresni és meg is fogom találni, véglegesen pedig törvényes intézkedéssel, lehetőleg gyorsan óhajtom rendezni a tanítók fizetését. (Altalános élénk helyeslés.) Kérem a t. házat, hogy ezt a kijelentésemet tudomásul venni méltóztassék, és ebből kifolyólag, miután én igéretemet állom, Hock János t. képviselőtársam javaslatát mellőzni méltassák. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hock János: A zárszó jogán szólok. Én határozati javaslatomat fenntartom, mivel fix időt állapit meg, hogy hat hónapon belül méltóztassék ezt rendezni. Van egy másik pontja is határozati javaslatomnak, mely bizonyos családi pótlékra vonatkozik, melyet az alsóbb fokú tisztviselők kapnak, és melyről a t. minister ur nem nyilatkozott. Ezért én szükségesnek tartom, hogy határozati javaslatomat érdemében bírálja el a t. ház. Az a nagyon lenézett Apponyi-óra nagyon sokat tett a tanítók érdekében, i 31 millió koronával emelte ennek a költség-