Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-320
522 320. országos ülés Í91Í deczember 22-én, pénteken. czipőre, ruházatra személyenként havi 6 K-t számit, a mi, azt hiszem, a legmérsékeltebb számítás, mert ezen alul egy család a mai viszonyok között nem ruházkodhatik, csak a paradicsomban ruházkodtak ilyen olcsó árért; ez 432 koronára rug. Fűtésre, világításra, mosásra évenként 100 forintot vesz fel, a mi ugyebár kézzelfoghatólag a legcsekélyebb összeg. Betegség, orvos, gyógyszer, bába, szóval, a családi eseményekhez szükséges kiadások czéljaira évenként 50 forintot vesz fel és egy kisebb leánycseléd fizetésére, eltartására felvesz 50 forintot, azonkivül két gyermek nevelésére, tankönyvre, szóval mindenre, a mi szükséges, 200 K-t, vagyis 100 forintot. Semmiféle szórakozás ebben nincsen benne. A szükséges családi utazások, azután azok a kiadások, a melyek mégis élvezeti kiadások, a férfinál a dohány, a nőnél bizonyos jüperedolgok, ezeket mind elhagyja, mint feleslegeseket. Végösszegként mégis 4224 K-t hoz ki. Világos, hogy 40 évi tanitóskodás után, 2600 K-ás fizetésnél ő állandóan 1800 K minimális deficzittel küzd egész életén keresztül. (Ugy van! Igaz! a szélsőbaloldalon.) T. ház! Nekünk addig nem lesznek jó iskoláink, míg jó néptanítóink nem lesznek. A jó néptanítótól folyton áldozatokat követelni, megvárni tőlük, hogy mint a gyertya, életük árán ter jeszszék a világosságot, de olajat a gyertyához nem adni: képtelenség, hogy ilyen módon a tanítóságot kötelességük buzgó teljesítésére rábírjuk. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Hock János: Nagyon helyesen említette egykor Jókai, hogy Magyarországra tulajdonképen egy uj korszak vár, egy uj honfoglalás, és ennek a honfoglalásnak harezosai azok a néptanítók, a kik nekünk nehéz munka árán a nemzeti egységesítést, azt a nyelvi asszimilácziót, a mely nélkül nem lehetünk egységes, erős nemzetté, bevégezzék, a kultúrának erőszak nélkül ható, de mindent összeolvasztó fegyvereivel. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Teljesen jogosult a tanítói kar azon kívánsága, hogy fizetésüket is vegyék bizonyos revízió alá, s azt a 700 forintnyi minimumot, a melyet négy vagy öt évvel ezelőtt már követeltek, legalább is adják meg nekik, mert öt év óta ugy-e, nem annyit változtak a gazdasági viszonyok, bogy ilyen 30°/o-os differenczia állana elő: azok annyira megváltoztak lényegben és alapjában, hogy 50°/ -JS differenczia mutatkozik a megélhetés költségeiben. (Igaz! Ugy van! bdlfelbl) Miért zárjuk el itt épen azt az osztályt, a mely a nemzeti munka terén. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) ilyen hasznos szolgálatokat tesz? Eszem ágában sincs itten, ahol megnyugtatni kell a kedélyeket, az izgalom csóváit belevetni az amúgy is elégedetlen és nyugtalan tanítói tömegbe. (Mozgás jobbról.) En csak adatokat hoztam fel, a melyeket, azt hiszem, a t. túloldal is helyeseknek talál, mert hiszen az életszükségletek vannak itt pontonként felsorolva. Ezekből elvonni semmit nem lehet, ez vita tárgyát nem képezheti, mert a megélhetésnek eszközeit joga van megkívánni mindenkinek, a ki azért tisztességes, becsületes munkát végez. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. ) Tisztelt képviselőtársam, gróf Tisza István ur, a mint emlékszem, az értekezleten határozottan, elég bátran és erélyesen kijelentette, hogy a tanítók fizetésrendezését pedig ez idő szerint felvenni nem lehet. Beöthy Pál: Bosszul emlékezik ! Gr. Batthyány Pál: Körülbelül azt mondta. (Zaj.) Hock János: Bocsánatot kérek, mi nagyon könnyen megérthetjük egymást; benyújtok egy ilyen irányú határozati javaslatot, méltóztassék hozzájárulni, és én viaszavonok mindent. (Zaj.) Könnyű bátornak, nyíltnak, őszintének lenni a tanítóság nagy osztályával szemben, a kik tulajdonkéj^en reagálni nem is tudnak. Justh Gyula: Es ha reagálnak, kicsavarják a nyakukat! Hock János: Magyarországon a nyíltság és bátorság egyik jellemvonása faji sajátságainknak; csak az a különös, hogy Magyarországon nyilt és bátor lefelé mindenki, (Derültség. Ugy van! a szélsőbaloldalon.) felfelé azonban ezt a nyíltságot és bátorságot, ott, a hol a fontos dolgok eldőlnek, hiába keressük. Nincsen az a falu a világon, a hol a kisbíró ne lenne elég nyilt ós bátor a tömeggel szemben, sőt annyira bátor, hogy a hivatalos visszaéléseket megtorolni kell itt és ott. Tessék ott felszólalni, a hol ez a kérdés eldől. A legsürgősebb igényeket kell kielégíteni elsősorban, azután jönnek a másodrendű szükségletek. (Igaz! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Eontosabbat pedig én nem ismerek, mint azt, hogy a tanítói osztálynak, a nép nevelésével foglalkozó testületnek legalább a megélhetést biztosítsuk. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos: Bécscsel szemben kuruezkodjanak! Ott nem tudnak semmit. Justh Gyula: Csak egy Dreadnoughtot kell megtakarítani! (Mozgás jobbfelöl.) Hock János: Epén azért, mivel szivemen viselem a tanítói osztály érdekeit — magam is sokáig foglalkoztam tanítással és jobban átérzem talán ezen osztály minden nyomorúságát és szenvedését , . . Justh Gyula: Mindnyájan átérezzük! Hock János: . . . néhány sérelemre vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni. (Halljuk! a szélsöbáloldalon.) Az egyik például az, hogy a tanítók fizetésében megvan már az a különbség,
