Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-320

320. országos ülés 1911 deczember 22-én, pénteken. 513 bevitt dolgok, A mozik pedig versenyeznek egymással az idegek felizgatásában, a botrányok kiélesitésében és mindegyik idegizgatót és valami rendkívülit akar nyújtani annak a közönségnek. Nem nézi azt, hogy neki nemcsak felnőtt közönsége van, a melyik tud kritizálni, a melyik megérett, megedzett, bogy kisértéseivel, veszedelmeivel szemben sikeresen ellenállhasson, hanem vannak ott fejletlen gyermekek is. Es a következmény az, hogy egyrészt ezen idegizgató dolgokkal a gyermeket fejlődésében bénítják, másrészt teletömik agyát olyan dolgokkal, a melyek, mint pl. a Nick Carter-féle regények, a ponyvairodalom, határozottan károsak és veszélyesek lelkének fejlődésére. Hajdan csak a ponyvairodalom ellen kellett harczolni, ma a rémes látványosságok ellen kell harczolni, (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) mert azok a modern életnek egy fontos nevelő eszköze. (Igaz! JJgy van! a szélső baloldalon.) En nem kifogásolom, sőt helyesnek, követendő dolognak tartom, hogy a középiskolákat, a hol lehet, ilyen bioszkopokkal lássák el. Ennek végtelen nevelő hatása van. Sokkal több az, a mit mi látunk, mint a mennyit elméletileg tanulunk. Magunk tudjuk, hogy ha az életben valamit a szemünk világával felfogtunk, —.mert az egy külön világ, az az empirizmus világa —• mondom, a mit a szemünk világával felfogtunk és ismeretünk körébe beleillesztettünk, az onnan sohasem törlődik ki; a mit szemünk nélkül, közvetett utón fogtunk fel, azt elfelejtjük, az memória dolga és épen ezért az iskolában a bioszkopokkal hasznosan lehet működni. Például természettudományi dolgokban, földrajzban, történelemben ez egy nagy, hatásos segítő, nevelő eszköze lehet az ifjúságnak. De meg kell tisztítani a kinövésektől, mert hisz minden intézménynek van színe és visszája, van haszna és van kára, a hasznosat értékesítsük a nevelésben, a károsat pedig küszöböljük onnan ki. Ne méltóztassék tehát megengedni, hogy iskolák közelében ilyen helyeket nyithassanak és méltóztassék a rendőrség figyelmét felhívni, hogy ott két czélt szem elől ne téveszszenek. Az egyik az legyen, hogy erkölcsös, tisztességes dolgokat adjanak elő, legalább is olyant, a mit a gyermek lelki világa felfog. Ha pedig a minister ur nem akar belemenni az erkölcsrendőri dolgokban ilyen részletekbe, tiltsa meg, hogy oda gyermekeket beereszszenek, ha olyan előadásokat tartanak, a melyek a gyermekekre T nézve f kártékonyak. (Általános helyeslés.) Végül hangsúlyozom még, hogy az erkölcsi képzés egyik fontos és lényeges dolga legyen a középiskolai nevelésnek. Csak egyet említek fel példaképen. Méltóztassék meghirmi, hogy igazság nélkül nincsen tartós szabadság, nincsen igazi haladás. Az igazság tehát az egyéni szabadságnak és a közszabadságnak alapköve. Erre épithetjük fel mindegyik szabadságot. Minden iskolában tehát ragyogó betűkkel kellene vezérelv gyanánt felírni vagy proklamálni az igazság kultuszát. Minden iskola falára fel kellene írni: Hazudni aljasság ! KÉPVH. NAPLÓ 1910 —1915. xm. KÖTET. Azért említem ezt, mert nálunk nem így volt. Megbámultuk a mi tanulótársainkat, —. a saját gyakorlatom köréből idézek —• ha valaki ügyes füllentessél vagy hazugsággal a tanár előtt kivághatta magát és valahogy az ő kötelességmulasztását ezáltal a tanár előtt elfogadhatóvá tette. Nem így van ez az angol iskolában. Az angol iskolában a legnagyobb sértés, ha valakinek azt mondják : You are a kar, ön egy hazug. Ez ellen fellázad az a gyermek már kiskorában, nemcsak a febiőtt férfi, a kiben a jellem megérett, hanem az a gyermek is, mert azt jellemtelenségnek, aljasságnak tartja, hogy ő az igazsággal szemben nyilatkozzék. Nálunk az iskolában ki tanítja rendszeresen a gyermeket az igazság szeretetére, az igazság kultuszára ? Nyolcz éven keresztül csak egy-két szót tanultunk erről. Emlékszem, mikor Aristides a történelemben szóba jött, akkor a tanár említette, hogy micsoda nagy jellem volt, mindig igazat mondott, és mi nem tudtuk elképzelni, hogy egy ember mindig igazat tudjon mondani az életben. Ezt az igazságot nem elméleti oktatás alapján kell a gyermekkel megkedveltetni. A gyakorlati életben kell a gyermeket az igazság szeretetére oktatni, hogy bevigye a gyakorlati életbe, mert mikor abból a kicsinyből nagy lesz, a fejlődés törvényénél fogva azt, a mit zsenge korában megtanult, az igazság kultuszát és szeretetét, alkalmazni fogja az életben, a társadalmi életben, családi és magánéletében, és az az igazság, a melyet ki-ki ápolni fog, megváltoztatja úgyszólván a közmorált. Mert tessék elhinni, t. képviselőház, hogy egy nemzet is csak akkor szenved, a mikor hazugságokkal vezetik félre és a politikai életnek a legnagyobb bűne az, a mikor igazság helyett a hazugságok látszatával kell megküzdenie (Általános helyeslés. Felkiáltások jobb/elől: ügy van! Ügy van!). Ugy kell tehát a gyermeket nevelni igazságra, mint higiénéra, mint élni tudásra, és ez a hármas egység az, a mely nincsen nálunk kötelező tárgyul felvéve. Pedig csak az a nemzet lehet igazán nagygyá, a mely észszerűen, hasznosan és méltóságosan tudja magát kormányozni és a melynek nemcsak a teste, hanem a lelke is tiszta. A higiéné mellett tehát a testi tisztaságra kell súlyt fektetni, és épen azért kell megóvni a gyermeket a lelki szennytől is, mert méltóztassék meghinni, hogy minden bűnnek az alapja a hazugság. Ezen alapszik minden bűn, a mely ha a gyermekben megerősödik, következik a bűnök egész sorozata. Ha nincsen hazugság, nincsen bűn sem, épen azért nem a bűnt kell kiirtani, hanem a hazugságot, mert a bűn csak következménye annak a hazugságnak, a mely a gyermek lelkében él és őt vezeti. Ezt a morális revolucziót készítse elő a minister ur a középoktatás rendszerében ; ez az a piimordiális alap, a melyet minden iskolában kötelező irányzatnak kell megjelölni és azok a tanárok abban versenyezzenek egymással, hogy irtsák ki korán minden eszközzel abból az ifjú lélekből a hazugságot. (Helyeslés.) 65