Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-319

49Ö 319. országos ülés 19ll deczember M-én, csütörtökön. metlenséggel viseltetném különösen a jogi karral szemben. Csak két tényt leszek bátor, minden kommentár nélkül, ezen állításokkal szembehelyezni. 1910 november 27-én volt szerencsém kineveztetni jelenlegi hivatali állásomra és az én hivatali utódomra nézve azon tan szélire, a mely a büntetőjog és a büntető jjerjog előadására hivatott, még ma sincs az egyetem részéről előterjesztés téve. Igaz, hogy rövid határidő alatt kérte a közoktatási kormány az egyetemnek, illetve a jogi és államtudományi karnak propoziczióját a pályázati hirdetményre nézve, ez azonban csak néhány sorból áll és nem volt eszünk ágában sem az érdemleges betöltést, illetőleg a tanszékre való jelölést rövid határidőhöz kötni és á mint méltóztatik az emiitett tényből is látni, a közoktatási kormány több mint egy esztendeje várja az egyetemi hatóságok javaslatát e tanszék betöltésére • nézve. A másik tanszékre, a közjogi és közigazgatási tanszékre nézve januárban ment a kérelem az egyetemi hatósághoz, hogy méltóztassék rövid idő alatt a pályázati hirdetményt beterjeszteni, de még máig sincs az érdemleges javaslat a ministeriumnál. (Zaj és felkiáltások jobbfelöl: Alusznak!) Ezzel, azt hiszem, illusztráltam, hogy az a bizonyos sürgetés és idegesség, a melyet kifogásolni méltóztatott, a kormány részéről nem forog fenn és még olyan esetekben sem, mint az én volt tanszékemnél, a hol már két félév óta nem rendes professzor látja el az illető tárgyat, t. i. a büntetőjogot és a perjogot, a melyeknek nagy gyakorlati jelentősége van, a melyeket százan és százan hallgatnak, a kik az ügyvédi és birói pályán kellene, hogy ezeket az ismereteket értékesítsék, a kormány mégis inkább eltekint ezektől a közoktatási érdekektől, csakhogy az egyetemi hatóságok részéről szemrehányásnak ne tegye ki magát. . En azt hiszem, hogy ezek után a t. képviselőház többsége objektíve felment engem az idegesség vádjától. (Élénk helyeslés jobb felöl.) T. képviselőház! Nem szándékozom mindazokra a részletekre nézve, a melyek talán kissé túlságos adminisztratív aprólékosságokba is bocsátkoztak, (ügy van! jobbfelöl.) a mélyen t. képviselő urnak egyenként felelni, bár őszintén állithatom, hogy minden részletről tájékozva vagyok és készséggel is állok magánúton a t. képviselő ur rendelkezésére. Azt hiszem azonban, hogy az ország ideje és a t. ház ideje sokkal becsesebb, (TJgy van! JJgy van! jobbfelöl.) sem hogy azzal töltsek el egy órát, hogy mely időpontban javíttattak az egyetemen ilyen vagy olyan helyiségek, vagy kinek a hibájából végeztetett ez vagy az a javítási munkálat esetleg elkésetten. Biztosithatom a mélyen t. képviselő urat arról is, hogy miután jelenlegi hivatali állásomban is magamat csak közoktatásügyi adminisztráczióra kirendelt tanárnak tekintem, ugyanazzal a kollegiális érzéssel, a melylyel az egyetemi tanárok iránt mindig viseltettem, lesz szerencsém képviselni a minister ur előtt azokat az óhajokat, a melyeket az egyetemi tanárok fizetésének javítására vonatkozólag jelezni méltóztatott. De kénytelen vagyok itt nyomatékosan hangsúlyozni, hogy addig, míg a közoktatásügyi tárcza keretébe utalt tisztviselői karnak, egész nagy státusoknak, mindenekelőtt az elemi iskolai tanítói karnak jogos igényei kielégítő módon, az egész vonalon teljesíthetők nem lesznek, addig az egyetemi tanárok fizetésének javítását nem tűzhetjük napirendre. (Általános élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi minister ur kivan szólni. Gr. Zichy János vallás- és közoktatásügyi minister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Sághy , Gyula t. képviselőtársam mostani felszólalásából csak két megjegyzésre akarok egész röviden válaszolni. A t. képviselő ur sürgette a segédszemélyzet szaporítását az egyetemen, a mire nézve csak azt jegyzem meg, hogy tudtommal a múlt tanévi rector magnificus elnöklete alatt erre vonatkozólag értekezlet tartatott, ezek a kérdések ott megbeszéltettek és a szaporítás már ebben a költségvetésben megkezdetett olyformán, hogy — a mint méltóztatik látni — két uj fogalmazói állás és egy levéltárosi állás állíttatott be, a quaestor állása pedig magasabb fizetési osztályba soroztatott. Ezt a jövőben a kívánságokhoz képest folytatni is akarom. (Helyeslés.) A másik kérdés, a melyet szintén fontosnak látok, az egyetemi könyvtár kérdése, a melyre nézve az én felfogásom is az, hogy tulajdonképen az egyetemi könyvtár ma nincs megfelelő helyiségben és túl van zsúfolva. A mi a túlzsúfoltságot illeti, ezen oly formán akarok segíteni, s már tettem is erre nézve intézkedéseket, hogy az egyetem közelében megfelelő helyiségek béreltessenek ki, a melyekben teljesen szegény és szorgalmas hallgatók ingyen fűtés és világítás mellett, megfelelő tankönyvekkel ellátva, nyugodtan folytathassák tanulmányaikat. Ez által több száz hallgató helyiséget kap és az egyetemi könyvtár olvasóterme felszabadul. (Helyeslés.) A mi az egyetemi könyvtár újonnan való építését vagy kibővítését illeti, meg kell jegyeznem, hogy már a kibővítés maga is igen költséges, drága dolog. Számításokat tétettem erre vonatkozólag és kitűnt, hogy ez körülbelül öt milliót tenne ki. (Mozgás.) Az újjáépítés pedig természetesen még drágább. Nem fogom azonban elmulasztani, meghányva-vetve a kérdésnek financziális oldalát, már a legközelebbi időben az egyetemi könyvtár helyiségének újjáépítése