Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-319
494 319. országos ülés 1911 d< Hantos Elemér: Micsoda fenyegetések Toltak azok? Sághy Gyula: Kérem, ha kíváncsi a képviselőtársam, hát azzal fenyegettek, hogy akkor önkényesen, a kar teljes mellőzésével fogják betölteni. (Zaj balfelöl.) Én nem akarok ilyenekkel a ház elé jönni, de ha a képviselő ur jobban akarja tudni az ilyen dolgokat, hát megmondom. Hantos Elemér: Ha az előadó ur nem ismeri az irodalmi működést, akkor természetesen nehéz a választás! (Zaj. Elnök csenget.) Sághy Gyula: Akárhogyan ismeri is, mindig szükséges, hogy a munkákat átnézze, ha alaposan akarja az ügyet elintézni. Egy testület nem járhat el olyan felületesen, mint egyikmásik képviselő ur szokott beszélni. Egy hang (a baloldalon): Kellett ez neked! Hantos Elemér: Kernelem, nem nekem szólt. Sághy Gyula: De igenis ! (Élénk derültség.) A képviselő ur még sokkal fiatalabb, semhogy ilyen dolgokat arrogálhasson magának. Hantos Elemér: Jogom van hozzászólani. (Zaj. Elnök csenget.) Sághy Gyula: De nincs joga oktatásokat adni olyanoknak, a kik már régen, és talán nem eredménytelenül működtek a hazai kultúra terén akkor is, amikor az ur még a bölcsőben ringott. (Élénk derültség.) HantOS Elemér: Az mindegy, de most itt egyenlők vagyunk! Nem fogadok el leczkéztetést! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Hantos Elemér: Szabad mindenhez hozzászólanom! Sághy Gyula: De még sem illő ezt közbeszólásokkal eszközölni. Deák Ferencz azt mondta, sok minden szabad, de nem minden illik. (Elnök csenget.) Hát én csak Deák Ferenczre hivatkozom a kéjiviselő úrral szemben. T. képviselőház! INem akarok ezzel a témával tovább foglalkozni, mert meg vagyok róla győződve, hogy ugy a t. minister ur, mint az igen t. államtitkár ur elegendő érzékkel birnak ez iránt és igy hiszem, hogy ez a sérelem nem fog többé bekövetkezni Elég lett volna az egyszerű sürgetés, hogy terjeszsze be mielőbb a kar véleményét, mert a mi karunkon nem szokott megtörténni, hogy egy tanszék betöltése évtizedig is elhúzódjék, a mint az esetleg talán megtörténhetett másutt. Most egy más dologra akarom az igen t. minister ur figyelmét ráirányítani. Ujabban, a mint a költségvetésből is látom, eltekintve az általam emiitett felesleges tanszék beállításától, a melyről már az előbb szóltam ós a melyre visszatérni nem akarok, igen helyesen, több szaporításokat méltóztatnak tervezni ' az orvosi fakultás kebelében — bár még nem elégségeset, mert az orvosi fakultás ennél több tanszéket hozott javaslatba és a tanács mindezekhez hozzájárult — és helyeslem azt is, hogy a belgyózember 21-én, csütörtökön. gyászati diagnosztikai tanszékre külön tanári állást látszik, legalább a költségvetés szerint, szervezni. (Mozgás és zaj. Halljuk 1 . Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Sághy Gyula: Itt azonban egyéni véleményemmel bizonyos tekintetben eltérek a módozatokra nézve az orvosi kar legutóbbi felterjesztésétől, de ezek a módozatok nemcsak bennem keltettek aggályt, hanem másokban is, sőt a jogi kar épen ez irányban, épen az egyetem egységes szervezetének megóvása szempontjából felterjesztést is intézett az igen tisztelt minister úrhoz. Maga az eszme és a czél, a mely az orvosi kar előtt lebeg, egészen helyes és szükséges, mert annyi bizonyos, hogy az elméleti tanszékek ellátása tekintetében a jövő szukkreszczenczia nincs máskép biztosítva, csak ugy, hogy h ilyen elméleti szakokat előadó egyes jeles tanárok mellett állandó alkalmazást nyernek, a fiatalabb generáczióból kiváló jelesebb orvosok, a kik magukat ezen elméleti tanszakoknak óhajtják szentelni. A mai asszisztensi rendszer ennek a czélnak nem felel meg teljesen; ez ideig-óráig tartó és- bár meghosszabbítható, de nem állandó, s nem is nyugdijképes alkalmazás e czél elérését semmikép sem biztosítja. Ennek folytán javasolta az orvosi kar, hogy u. n. »nyilvános rendkivüli«, de nem teljes jogú, hanem féljogu tanárokat állítsanak az ilyen tanszékek mellé. Ezek t. i. olyan nyilvános rendkívüli tanárok volnának, a kik szakmájukat elláthatják épen ugy, mint minden más tanár, de nem vehetnének részt szavazati joggal, sőt tanácskozási joggal sem a kari üléseken. (Mozgás balfelöl.) Ez olyan esetekben helyén van, midőn nem egy külön tanszak és tanszék ellátásáról van szó, a mikor tulajdonképen csak a név más, azért, hogy állandó alkalmazáshoz, fizetéshez, nyugdíjhoz juthasson az illető, de teljes függésben van a tanszék rendes tanárától és annak tulajdonképen csak egy magasabbrendű asszisztense, tehát segédtanerői állást tölt be őmellette. De olyan tantárgyaknál, a milyen pl. a belgyógyászati diagnosztika is, (Halljuk ! Halljuk !) a mely tantárgyat külön, önállóan szükséges kezelni és előadni, ez nem volna rendjén. De egyáltalában sem tartanám megfelelőnek azt, hogy a tanárok egyik karban ilyen kétféle módon kategorizáltassanak, hogy t. i. legyenek ilyen amfibiumok ós ezekkel szemben álljanak a teljesjogu tanárok. (Helyeslés balfelöl.) Azon a bajon, a melyen az orvosi kar segíteni akar, nagyon czélszerűen lehetne az által segíteni, ha alkalmaznának az orvosi karon annak különleges viszonyainál fogva, épen ugy mint valamikor a királyi jogakadémiákon tették, u. n. segédtanárokat. De nyilvános rendkívüli tanárokat ilyen furcsa kategóriába beosztani, ez a tanári állás tekintélyével és móltóságával, de függetlenségének szempontjaival is ellenkezik.
