Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-319

319. országos ülés 1911 deczeinber 21-éh, csütörtökön. 495 Ha azonban ilyen segédtanárokat állítunk be, és ha azoknak a rendkívüli tanárokat meg­illető kisebb fokú fizetést megadjuk, vagy leg­alább olyan fizetési fokozatot állapítunk meg részükre, hogy azt aránylag rövid idő alatt elérhessék és nyugdijképességet is nyerjenek, akkor el fog éretni az a ezél, hogy ezek állan­dóan működjenek az elméleti tanszékeket ellátó tanárok mellett, mintegy magasabbrendü asszisz­tensek, segédtanárok, niig majd alkalmuk nyílik tanszéküresedés esetén megfelelő tanári állás betöltésére. Ugy látom, — legalább a költségvetés be­állításából — hogy e részben talán a minister ur is közel áll ehhez a felfogáshoz és hogy ezt megfontolás tárgyává fogja tenni. Ha a ezél érdekében elkerülhetetlen volna, más irányú, ebbe is bele tudnék nyugodni, bár az egyetemi szervezet egységének lazítását a feltétlen szük­ségen túl sohasem helyeselhetném, hanem akkor, a mikor a ezél más eszköz által még sokkal czélszerübben érhető el, az egyetemi szervezet ilynemű megbontását, mindenesetre szeretném mellőzni. A minister urnak figyelmét fel kívánom hívni épen az orvosi kar nagy fontosságánál fogva arra a körülményre is, hogy az élettani tanszék tekintetében is legyen szives az orvosi kar felterjesztését mielőbb honorálni, mert olyan nagyszámú hallgatóság mellett, mint a milyen az idén az orvosi karban jelentkezett, a jelen viszo­nyok mellett igazán az ifjúság ez irányban való eredményes oktatása van koczkáztatva akkor, hogyha nagyon sokáig fentartatik a mostani álla­pot. Annál inkább hangsúlyozom ezt, mert volt idő, — azonban még akkor nem volt olyan nagyszámú hallgatóság, — a mikor magam sem tartottam olyan szükségesnek az élettani tanszék kiterjesz­tését. Ma azonban, mikor ennyire megszaporo­dott a hallgatóság, itt csakugyan valami segít­ségre sürgető szükség van, s azt hiszem, hogy az orvosi kar, mint szaktestület leginkább meg fogja tudni jelölni az irányt, a melyben ennek történnie kell. A bölcsészeti kar tanszékeinél is sajnálat­tal nélkülözöm a költségvetésben a második ren­des növénytani tanszék beillesztését. Ezt már mint elkerülhetetlen szükségletet ismételve és ismételve megsürgette a bölcsészeti kar, és azért felhívom az igen t. minister ur figyelmét arra, legyen szives e részben is a bölcsészeti kar fel­terjesztését mielőbb honorálni, de hozzáteszem, hogy nehezen lesz sokáig elodázható a második állattani tanszék felállítása is, mert ez is már igazán sürgős szükséget képez. A tanszéki kérdésekkel kapcsolatosan bátor vagyok egy méltánytalanságra felhívni a minis­ter ur figyelmét, a mely nem a minister úrtól ered, mert ez már egy régebben fennálló rend­szabály folyománya, a mely minden karnál elő­fordul, bár a jogi karban eddig csak ritkábban, de a melyet a bölcsészeti kar tanárai közül már igen sokan éreztek, t. i. más intézeteknél töltött szolgálati éveiknek, illetőleg a jogi fakul­táson más állami hivatalokban töltött szolgálati éveiknek a korpótlékba való beszámítása tekin­tetében. Én nagyon kérem a minister urat, hogy a másutt töltött szolgálati éveknek a korpótlékba való beszámítása tekintetében legyen szives mi­előbb egy méltányos és egyöntetű rendszabályt alkotni, mert a mostani rendszabály sem az egyetemi tanári állás tekintélyének ós méltósá­gának, sem a tanári állás függetlenségének nem felel meg, hogy egyes olyan kedvezményeket, a melyeket némelyek utánjárások által, összeköt­tetéseik révén ki tudnak maguknak eszközölni, viszont mások olyan kedvezményt, a melyet egyesek elértek, nem lévén összeköttetéseik, vagy nem érezvén magukat mint tanárok hi­vatva arra, hogy ilyesnek utána járjanak, utána szaladozzanak, nem tartván ezt a tanári állás­hoz móltónak, nem érhetnek el. Az egyenlőség, valamint a tanári hivatásnak természete hozná magával azt, hogy ez egyöntetűleg és méltá­nyosan szabályoztassék. S engedje meg a t. ház és a t. minister ur, hogy ha már ezekről az anyagi dolgokról szóltam, ne hallgassak el még egy körülményt, amely bizony sokszor egy kicsit visszatetszést szült és szül tanári körökben, s a melyre nézve folynak is a tárgyalások, és a minister ur meg is fogja kajmi az egyetemnek a részben való előterjesztését. Ez t. i. az a körülmény, hogy valahányszor rendezték az állami tisztviselők fizetését és esetleg a tanárokat is bevonták, csak némileg, formailag és csak a nyugdíjra kihatólag történt tényleg jövedelememelés, mert minden fizetésemelésnél ugyanannyit vontak le a tandijátalány vagy kárpótlásból. Most is, mi­kor a tanárok megnyugvással vették, hogy szol­gálati éveik arányához képest az V. fizetési osz­tályba lettek kinevezve, egyetlen egy fillér jöve­delemtöbbletet sem jelent az egyikre sem, mert most meg a korpótlékot számították be nekik. Nem akarok a módozatokról beszélni. Engem egyénileg már csakugyan, azt hiszem, nagyon kevéssé érdekel és érinthet a dolog és azért szólhatok róla nyíltan, elfogulatlanul és objektíve; de a tanári szukreszczenczia biztosítása szem­pontjából kell erről beszélni, most, a mikor a tandíj átalányt az ujabb kinevezési tanároktól elvonják és a jövőre is elvonják, ha megfelelő tanári szukreszszencziáról akarunk gondoskodni, ugy ezen hátrányos visszásságokat okvetlen meg kell szüntetni. (Ugy van! a szélsäbaloldahn.) T. képviselőház és t. minister ur, most egy nagyon fontos intézményre kérem szives figyel­mét, az egyetemmel kapcsolatban. Tavaly, a tanév végén, az egyetemi tanács felterjesztést tett a könyvtári tisztviselők úgynevezett pragma­tikája, szolgálati szabályzata és fegyelmi rendje tekintetében. Ennek mielőbbi effektuálását vagyok bátor a t. minister ur szives figyelmébe aján-

Next

/
Oldalképek
Tartalom