Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-319

319. országos ülés 1911 deczeinber 21-éh, csütörtökön. 495 Ha azonban ilyen segédtanárokat állítunk be, és ha azoknak a rendkívüli tanárokat megillető kisebb fokú fizetést megadjuk, vagy legalább olyan fizetési fokozatot állapítunk meg részükre, hogy azt aránylag rövid idő alatt elérhessék és nyugdijképességet is nyerjenek, akkor el fog éretni az a ezél, hogy ezek állandóan működjenek az elméleti tanszékeket ellátó tanárok mellett, mintegy magasabbrendü asszisztensek, segédtanárok, niig majd alkalmuk nyílik tanszéküresedés esetén megfelelő tanári állás betöltésére. Ugy látom, — legalább a költségvetés beállításából — hogy e részben talán a minister ur is közel áll ehhez a felfogáshoz és hogy ezt megfontolás tárgyává fogja tenni. Ha a ezél érdekében elkerülhetetlen volna, más irányú, ebbe is bele tudnék nyugodni, bár az egyetemi szervezet egységének lazítását a feltétlen szükségen túl sohasem helyeselhetném, hanem akkor, a mikor a ezél más eszköz által még sokkal czélszerübben érhető el, az egyetemi szervezet ilynemű megbontását, mindenesetre szeretném mellőzni. A minister urnak figyelmét fel kívánom hívni épen az orvosi kar nagy fontosságánál fogva arra a körülményre is, hogy az élettani tanszék tekintetében is legyen szives az orvosi kar felterjesztését mielőbb honorálni, mert olyan nagyszámú hallgatóság mellett, mint a milyen az idén az orvosi karban jelentkezett, a jelen viszonyok mellett igazán az ifjúság ez irányban való eredményes oktatása van koczkáztatva akkor, hogyha nagyon sokáig fentartatik a mostani állapot. Annál inkább hangsúlyozom ezt, mert volt idő, — azonban még akkor nem volt olyan nagyszámú hallgatóság, — a mikor magam sem tartottam olyan szükségesnek az élettani tanszék kiterjesztését. Ma azonban, mikor ennyire megszaporodott a hallgatóság, itt csakugyan valami segítségre sürgető szükség van, s azt hiszem, hogy az orvosi kar, mint szaktestület leginkább meg fogja tudni jelölni az irányt, a melyben ennek történnie kell. A bölcsészeti kar tanszékeinél is sajnálattal nélkülözöm a költségvetésben a második rendes növénytani tanszék beillesztését. Ezt már mint elkerülhetetlen szükségletet ismételve és ismételve megsürgette a bölcsészeti kar, és azért felhívom az igen t. minister ur figyelmét arra, legyen szives e részben is a bölcsészeti kar felterjesztését mielőbb honorálni, de hozzáteszem, hogy nehezen lesz sokáig elodázható a második állattani tanszék felállítása is, mert ez is már igazán sürgős szükséget képez. A tanszéki kérdésekkel kapcsolatosan bátor vagyok egy méltánytalanságra felhívni a minister ur figyelmét, a mely nem a minister úrtól ered, mert ez már egy régebben fennálló rendszabály folyománya, a mely minden karnál előfordul, bár a jogi karban eddig csak ritkábban, de a melyet a bölcsészeti kar tanárai közül már igen sokan éreztek, t. i. más intézeteknél töltött szolgálati éveiknek, illetőleg a jogi fakultáson más állami hivatalokban töltött szolgálati éveiknek a korpótlékba való beszámítása tekintetében. Én nagyon kérem a minister urat, hogy a másutt töltött szolgálati éveknek a korpótlékba való beszámítása tekintetében legyen szives mielőbb egy méltányos és egyöntetű rendszabályt alkotni, mert a mostani rendszabály sem az egyetemi tanári állás tekintélyének ós méltóságának, sem a tanári állás függetlenségének nem felel meg, hogy egyes olyan kedvezményeket, a melyeket némelyek utánjárások által, összeköttetéseik révén ki tudnak maguknak eszközölni, viszont mások olyan kedvezményt, a melyet egyesek elértek, nem lévén összeköttetéseik, vagy nem érezvén magukat mint tanárok hivatva arra, hogy ilyesnek utána járjanak, utána szaladozzanak, nem tartván ezt a tanári álláshoz móltónak, nem érhetnek el. Az egyenlőség, valamint a tanári hivatásnak természete hozná magával azt, hogy ez egyöntetűleg és méltányosan szabályoztassék. S engedje meg a t. ház és a t. minister ur, hogy ha már ezekről az anyagi dolgokról szóltam, ne hallgassak el még egy körülményt, amely bizony sokszor egy kicsit visszatetszést szült és szül tanári körökben, s a melyre nézve folynak is a tárgyalások, és a minister ur meg is fogja kajmi az egyetemnek a részben való előterjesztését. Ez t. i. az a körülmény, hogy valahányszor rendezték az állami tisztviselők fizetését és esetleg a tanárokat is bevonták, csak némileg, formailag és csak a nyugdíjra kihatólag történt tényleg jövedelememelés, mert minden fizetésemelésnél ugyanannyit vontak le a tandijátalány vagy kárpótlásból. Most is, mikor a tanárok megnyugvással vették, hogy szolgálati éveik arányához képest az V. fizetési osztályba lettek kinevezve, egyetlen egy fillér jövedelemtöbbletet sem jelent az egyikre sem, mert most meg a korpótlékot számították be nekik. Nem akarok a módozatokról beszélni. Engem egyénileg már csakugyan, azt hiszem, nagyon kevéssé érdekel és érinthet a dolog és azért szólhatok róla nyíltan, elfogulatlanul és objektíve; de a tanári szukreszczenczia biztosítása szempontjából kell erről beszélni, most, a mikor a tandíj átalányt az ujabb kinevezési tanároktól elvonják és a jövőre is elvonják, ha megfelelő tanári szukreszszencziáról akarunk gondoskodni, ugy ezen hátrányos visszásságokat okvetlen meg kell szüntetni. (Ugy van! a szélsäbaloldahn.) T. képviselőház és t. minister ur, most egy nagyon fontos intézményre kérem szives figyelmét, az egyetemmel kapcsolatban. Tavaly, a tanév végén, az egyetemi tanács felterjesztést tett a könyvtári tisztviselők úgynevezett pragmatikája, szolgálati szabályzata és fegyelmi rendje tekintetében. Ennek mielőbbi effektuálását vagyok bátor a t. minister ur szives figyelmébe aján-