Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-319
490 319. országos ülés Í9Í1 deczember 21-én, csütörtökön. Polónyi Géza: Van negyven esztendős preczedens. Elnök: Preezedensek vannak, de azok a házszabálylyal nem ellenkezhetnek. (Zaj). A képviselő urak mindig hangsúlyozzák a házszabályok pontos, betű szerinti betartását, és a házszabály sehol sem emliti a határozati javaslatot. Hogy mennyire distingvál a házszabály, látszik abból, hogy például a módosítást külön kiemeli, mert a mit a t. képviselő ur emiitett, a második bekezdés azt mondja (olvassa) : »Amódositväny elleninditványnak nem tekintetvén, annak előterjesztőjét a kétszeri szóihatás joga nem illeti, mely kérdés felett a ház vita nélkül egyszerű szavazással dönt.« Tehát a módosításra vonatkozik ez, már pedig a módosítás csak közelebb áll a tárgyhoz, mint egy teljesen független határozati javaslat. (Zaj.) A ház csak a felett dönt, hogy kétszer van-e joga szólni annak, a ki módosítást terjesztett elő. A módosítás több, mint egy materiális értelemben vett önálló határozati javaslat. Ez legyen tehát a felvilágosítás. Különbséget teszek és disztingválni fogok mindenkor olyan határozati javaslat közt, mely a tárgygyal kapcsolatos és egy teljesen önálló határozati javaslat között, melyet tartalmilag önálló indítványnak lehet tekinteni. Házszabályvitánál határozatot hozni nem lehet, s annak egyszer, mint mindennek, végének kell lennie. Nem mondhatok egyebet, mint biztosithatom a t. házat, hogy mostani közbeszólásomnál sem vezetett semmi egyéb, midőn Sághy Gyula beszédénél közbeszóltam, mint az, hogy a házszabály pontos értelmezése e tekintetben tisztáztassék. Most a felszólalások daczára még inkább megerősítve látom azt az álláspontot, hogy a határozati javaslat ugy, a mint előterjesztetett, nem minősíthető sem ellenindítványnak, sem módosításnak. Minthogy pedig a házszabály 213. §-a kizárólag indítvány, elleninditvány és módosítás részére és ezeknek is csak bizonyos esetekben tartja fenn a szólásjogot, még legközelebb vagyok Justh Gyula képviselő ur felfogásához, ki azt mondta, hogy mivel határozati javaslat nincs említve a 213. §-ban, tulajdonkéjjen legszigorúbban alkalmazva a zárszó joga egyáltalában nem illeti meg a határozati javaslat előterjesztőjét. (Zaj és ellenmondás balfelöl.) Azt mondta a képviselő ur világosan, hogy ha az elnöknek az volt a nézete, hogy a határozati javaslattal szemben különállóan, más szempontok szerint jár el, akkor egyáltalában ne adta volna meg a zárszót. (Felkiáltások a ssélsöbaloldalon: Nem mondta !) Kijelentem, mint a hogy most is megtettem, hogy fel fogom szólítani az illetőket, hogy kivármak-e a zárszó jogával élni, de bár nagy tisztelettel a képviselő urak irányában nem vagyok képes magamat meggyőzöttnek vallani, és azt állítom, hogy az ilyen konkrét határozati javaslatnál a zárszónak nem lehet az az értelme, hogy az illető magának speczifikus felszólalási jogot biztosítson, (Helyeslés jobbfelöl.), hanem csak az, hogy a ház konczenzusával a határozati javaslatot támogathassa. (Zaj.) Csendet kérek! Azt mondja a t. képviselő ur, hogy szorosan véve szintén a tárgytól való eltérés és a minister a tárgytól eltérően szólt, mikor azt mondta a múltkor, hogy az obstrukczió gátolja a ministert nagyobb konczepczió kifejtésében (Zaj). Bocsánatot kérek, azt mondta, hogy ez tréfának jó lehet, de ha ilyen felfogásban vezetném a tárgyalást, valószínűleg állandó vihart okoznék. A mi a védelmet illeti — kellő védelemről beszélt a t. képviselő ur, — ő nagyon jól tudhatja, hogy a házszabályokban talál kellő védelmet, mert felszólalhat félreértett szavai értelmének helyreigazítása czimén, megtámadtatás czimén és még több czimén. Különben is a t. képviselő ur hosszú parlamenti praxisában fényesen bebizonyította, hogy ő mindig megtalálta a házszabályokban az útját annak, hogy a maga nézeteit kifejtse. (Ugy van a jobboldalon.) Én ebben a kérdésben, a mikor ily gyenge házszabályokkal állok szemben, más megnyugtatást nem adhatok. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. Mozgás és zaj a baloldalon.) Méltóztassék arról meggyőződve lenni, hogy engem a házszabályok kezelésében a legjobb jóhiszeműség irányit, nekem semmiféle hátsó gondolataim nincsenek, azonban bizonyos tények elől elzárkóznom nem lehet. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Polónyi Géza: Jól beszélt, csak egy kissé sokat! (Derültség bálfelöl.) Justh Gyula: Félreértett szavaim értelmének helyreigazítása czimén a házszabályok 215. §-a alapján kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) Nem hagyhatom szó nélkül a t. elnök urnak azt az állítását, mintha én azt mondtam volna, hogy határozati javaslatokra, ha azokon tiz aláírás van, nem lehet megadni a zárszó jogát. Ezt nem mondtam és ez teljesen távol állott tőlem. (Ugy van! a baloldalon.) Mit mondtam én? Azt, hogy az elnök ur maga is, a mikor Sághy Gyula t. képviselő ur a zárszó jogán szót kért, az elnök ur maga is azon az állásjíonton volt, hogy a szólás jogát meg kell adni, mert hiszen ha nem lett volna ezen az állásponton, bizonyára nem is adta volna azt meg. (Ugy van! balfelöl!) Ezt akartam én kifejteni, ugy annyira, hogy a vita anyagának ezt a részét teljesen ki is zártam a vitatkozásomból és ki is jelentettem, hogy e tekintetben nem vagyok hajlandó a vitát felvenni és kértem, hogy az eddigi gyakorlatot méltóztassék fentartani. A mikor azután a házszabályokhoz felszólaltak és az elnök urnak azt az eljárását kifogásolták, hogy ő reászoritotta Sághy Gyula t. képviselő urat, hogy a 207. §. alapján kérjen engedélyt a tárgytól való eltérésre, ekkor me-