Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-319

319. országos ülés 1911 deczember 21-én, csütörtökön. 491 rült bele a nagy vitatkozásba a t. elnök ur és ekkor mondotta, hogy a határozati javaslatoknál tulajdonképen meg sem engedhető a zárószó, még ha tizen aláirtak is azt. így ő tulajdonképen az én felfogásom szerint magamagával polemizált, mert hiszen megadta a hozzászólási jogot és e mellett két hosszú plaidoyer-jében azt vitatta, hogy nem lehet megadni a zárszót olyan képviselőnek, a ki határozati javaslatot nyújtott be, még akkor sem, ha azt kiviiíe még kilenczen aláirtak. En a vitatkozási térről most is teljesen félrevonulok ós élvezettel fogom továbbra is hallgatni, hogy az elnök ur önmagával hogyan polemizál. (Derültség a bal- és a szélsőbáloldalon,) Hock János: T. ház! A házszabályok 213. §-ához és annak értelmezéséhez kívánok szólni, a mi egyúttal összefügg az itt felvetődött esettel. (Halljuk! Halljuk!) A házszabályok 213. §-a világosan és nyíltan kimondja, hogy az általános vita bezárása után kit illet meg a szó. Megilleti a szó a központi és a külön bizottságok, illetőleg a kisebbségi vagv külön vélemény előadóit, az indítványozót, ha az indítvány nem bizottságilag tárgyaltatott, és az elleninditvány beadóját, a ki mindig valamely párt nevében határozati javaslat alakjában szokta kifejezni elleninditványát, ha azt kívüle még kilenczen aláirtak. A határozati javaslatnak csak a czime más, mint az elleninditványnak, de tulajdonképen ezt értik alatta a házszabályok is. (Ugy van! balfelöl.) Ezt a gyakorlat is szentesitette, mely végre is jogszabály, mert pl. most a ministerrel szemben a vitás nézetet az elleninditványnak beadója csak ugy tudja megczáfolni, hogy ha erre korlátlan bizonyítási jogot nyer, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) és felszólalása a házszabályokon alapul. Itt tényleg anyagi jogsérelem nem érte ugyan a felszólalót, a mennyiben beszédét befejezhette, mert a ház neki az engedélyt megadta . . . Bakonyi Samu: Ez a sérelem! Hock János: . . . alaki sérelem azonban érte, amennyiben neki nem kellett volna a házhoz appellálni, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) hanem egyszerűen a házszabály alapján fejezhette volna be beszédét. Az elnök ur felfogása egyébiránt beleütközik a házszabályok anyagi jogaiba is, és miután a t. elnök ur a hosszas tárgyalások folyamán most sem tudta világosan, legalább énnekem felfoghatóan konczipiálni, hogy tulajdonképen mikor illeti meg az ellenzéki szónokot, a ki tiz aláírással biztosítja magának ezt, a zárszó joga, azt hiszem, megmaradhatunk a régi gyakorlat mellett, mert a házszabály nekünk egyetlen alkotmánybiztositékunk, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) és ezért kérem a t. házat, térjen át a napirendre ! (Helyeslés.) Gr. Batthyány Tivadar: Engedelmet kérek, annál is inkább kötelességem felszólalni, mert nemcsak a házszabályokhoz, hanem személyes kérdésben is kívánok röviden beszélni. Magára a házszabálykérdésre nézve két dolog merült fel. Az egyik vonatkozik a 198. §-ra, melyet a t. elnök ur hozott elő, a másik a. 213. §. interpretácziójára. A 198. §. tekintetében azt hiszem, közöttünk eltérés nincs t. i. mikor valaki önálló inditványt ad be, annak megadja a házszabály a jogot. Ugyanígy preczizirozta az elnök ur is, e tekintetben köztünk véleményeltérés nem is lehet. Más kérdés azonban a 213. §. interpretácziója, itt a dolog nézetem szerint egészen világos. A 213. §. első bekezdésének harmadutolsó és másodutolsó sorában azt a jól vagy nem jól átgondolt szót használja, hogy elleninditvány. Mit akar a házszabály ezzel mondani? Hock János: A kisebbségi véleményt! Gr. Batthyány Tivadar: Azt, hogyha valaki azon javaslattal szemben, melyet a kormány vagy egy indítványozó előterjesztett, attól eltérő valamit indítványozni akar. Ez az indítvány lehet ellentétben azzal, lehet annak kiegészítése, lehet annak módosítása, lehet egy olyan kérdés, a mely azzal a kérdéssel parallel módon megoldandó. Engedelmet kérek, t. alelnök ur, ez az én felfogásom, s ha méltóztatik megengedni, ki is fejtem. Beöthy Pál: Kern szóltam egy szót sem! Gr. Batthyány Tivadar: Szerintem az egész szakasznak értelme az, hogy itt provideálunk arra, hogy a javaslattól eltérő indítványok felett a ház tárgyalhasson és határozhasson. Már most, hogy a házszabály azt elleninditványnak nevezi, az lehet jó vagy rossz, látjuk, hogy nem volt szerencsés kifejezés, a képviselőház bölcsesége azonban 40 éves prakszis folytán jogszabályként állapította meg azt, hogy az elleninditvány szó alatt mi értendő. Nemcsak olyan indítványokat, melyek a kormányjavaslattal szembe helyezhetők, miként az elnök ur méltóztatott erre utalni, hogyha t. i. szembe helyezi a szavazásnál, hogy vagy ez, vagy az fogadtassék el. Azokra nézve, a melyek módosítást tartalmaznak, külön provideál a házszabály, de lehetnek olyanok is, melyek a tárgygyal kapcsolatosan terjeszthetők elő. Hogyha kizárná a házszabály annak lehetőségét, hogy például a kultuszvita során a katholikus autonómia létesítéséről, a lelkészek segélyezéséről egy parallel önálló indítvány terjesztessék elő, ezzel egyszerűen ad abszurdum vinnők az egész budgetvitát, mert hiszen a budgetvitának az a czélja, hogy elvi jelentőségű és gyakorlati kérdések fölött itt a ház, a mennyiben azokról a költségvetés nem provideál, külön határozatot hozhasson. Ha ugy magyaráznók a dolgot, a mint az itt ebből a vitából kilátszik, akkor egyszerűen megnyirbálnék a ház jogait. Már most azért, hogy esetleg valaki szűkebb, vagy tágabb körben szólhasson egy kérdéshez, a ház negyvenéves bölcs és helyes prakszisát 62*