Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-319

486 319. országos ülés 1911 deczember 21-én, csütörtökön. azt fel kellett volna olvastatni és ezután a képviselő ur indítványát megokolhatta volna, (Zaj a szélsöbaloldalm.) — bocsánatot kérek, igy van. — Ha azután ilyen indítvány előzetes bizottsági tárgyalás nélkül tárgyaltatott volna le, akkor a képviselő urat megillette volna a zárszó joga a plénumban is. Határozati javaslatnál ez csak per analógiám magyarázható igy támaszkodva a ház régi gyakorlatára is. (Helyeslés jóbbfelöl.) A mi pedig az önálló indítványokat illeti, — nehogy félreértés legyen, — előre is határozottan kijelentem, hogy én teljes mértékben szigorúan fogok ragaszkodni a házszabályok 198. §-ához és semmi olyasmit nem fogok indítványnak — nem elleninditványnak, mert ez más, hanem önálló indítványnak — tekinteni, a mi mint önálló indítvány, Írásban nem lett előzetesen beadva és az inditványkönyvbe nem lett egyidejűleg beirva. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én ezt máskép nem értelmezhetem. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezeket voltam bátor előadni. Polónyi Géza: T. képviselőház! Mindenek előtt egy tiszteletteljes kérelmet intéznék a t. házhoz: azt, hogy igyekezzünk a házszabálykérdésben legalább a történelmi multat respektálva, azt a higgadtságot kölcsönösen megtartani, a mely lehetővé teszi az eszmecsere kapcsán azt, hogy kölcsönös megértéssel intéztethessenek az ügyek. Mindenek előtt tisztelettel kérem az elnök urat arra, hogy ha a közbeszólások, a melyek talán a históriai preczedensekből táplálkoznak, bizonyos türelmetlenséget árulnak el, ezért ne méltóztassék az elnöki székből olyan megállapitásokkal fordulni a házhoz, mintha az ellenzék az elnök urat bármivel ^megfenyegette volna. (Helyeslés a baloldalon.) Azt hiszem, hogy ez jogosulatlan, vagy esetleg félreértésen alapul. (Derültség jóbbfelöl.) Mert ahhoz, legalább én,' mindig kontribuáltam és fogok kontribuálni, hogy maradjon egy érintetlen tekintély a pártok küzdelmeiben és ez legyen a ház elnöke. (Élénk helyeslés a baloldalon és jobbról.) T. képviselőház! Meggyőződésem az, hogy ezen oldalról legalább ez alkalommal visszaélés e tekintetben nem történt és csak félreértésen alapulhat a dolog. A mi már most a jelenlegi vitát illeti, igen természetes, hogy a háznak mélyen t. elnöke nagyon sokat mondott, a mi teljesen helyes, helytálló és általunk is elfogadandó. A miről szólni lehet, az az a kontroverz tétel, a mit az elnök ur állit fel, s a melylyel sajnálatomra megtoldotta a kérdést. Eddig ugy láttam, hogy kizárólag arról az egy kérdésről volt szó, hogy a határozati javaslat benyújtóját, ha azt rajta kivül kilenczen aláirtak, megilleti-e a zárszó joga oly értelemben, hogy nemcsak a határozati javaslat szószerinti tételeivel foglalkozhassak, hanem a napirenden levő tárgygyal és a vitával kapcsolatosan felmerült kérdésekkel is. Gondolom, ez volt az összeütközés pontja. Most azonban a t. elnök ur megtoldotta ezt a kérdést és pedig nézetem szerint egy veszélyesebb területen, mint a melyről eddig szó volt. A mélyen t. elnök ur t. i. ugy állítja oda a dolgot, hogy ezentúl ellenindítványt sem lehet . . . (Ellenmondás és zaj a jobboldalon.) Elnök (esengd) : Csendet kérek! (Halljuk ! jobbfelöl.) Bocsánatot kérek, azt nem mondtamVermes Zoltán: Ne csavarja félre! (Zaj.) Polónyi Géza : Közbeszóló t. képviselőtársam tegye meg már egyszer azt a szívességet, hogy álljon fel és magyarázza meg álláspontját, hogy akkor én is abba a szerencsés helyzetbe juthassak, hogy megértsem végre, mit akar a képviselő ur. (Derültség.) Mert folytonosan közbeszólásokkal, és pedig nem egészen hízelgő közbeszólásokkal olyan térre terelni a szónokát, a melyre menni nem akar, különösen ilyen pillanatokban, talán még sem egészen helyes dolog. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Én nem bántom az igen t. képviselő urat és azon igyekszem, hogy a ház méltóságát se érintsem. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Óh! Oh! Az elnök csenget.) Én ugy értettem, hogy a mélyen t. elnök ur kontradisztingvált és azt mondotta, hogy miután a házszabályok 198. §-a az indítványoknak az inditványkönyvbe való bejegyzését követeli, ennek folytán ő az elleninditványokrais a 198. §. alkalmazását tartja szükségesnek. (Élénk ellenmondások a jobboldalon.) Ha nem igy értette az elnök ur, akkor nem folytatom ezt a diskussziót. Elnök (csenget) : Hogy félreértés ne legyen, megismétlem szavaimat. Én azt mondottam, hogy önálló indítványt, mint olyant, ezentúl is csak ugy fogadhatok el, ha az szabályszerűen az inditványkönyvbe bejegyeztetik. A határozati javaslat is és az önálló indítvány is más. De más az elleninditvány is. Hogy csak egy példát hozzak fel: ha pl. Sághy Gyula képviselő ur azt javasolta volna, hogy a ház a kormány iránt bizalmatlanságát fejezze ki, — ugy ez már elleninditvány és mint ilyen a tárgyalással kapcsolatosan terjesztendő elő. (Helyeslés jóbbfelöl.) Polónyi Géza: Akkor tehát ebben a kérdésben nem fűzöm tovább a vitát és ezáltal egyszerűbbé válik maga a kérdés is. Hátra van most még, hogy a történelmi reminiszcztencziákat illetőleg is megállapodhassunk, és én itt a mélyen t. elnök úrhoz fordulok, hogy a mennyire tőlem telik, igyekezzem őt meggyőzni arról, hogy felfogása e tekintetben téves. A dolog t. i. ugy áll, hogy a t. elnök ur, a mint az a történelmi tradicziók révén már sokszor megtörtént, a határozati javaslatot kontradisztingválja az elleninditványtól. Ezzel szemben egy negyven és egynéhány évi praxis