Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-319
329. országos ülés 1911 deczember 21-én, csütörtökön. 487 bizonyítja, (Igaz! TJgy van' a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy a határozati javaslat tulajdonképen elleninditványi értékkel bir. Soha e tekintetben véleményeltérés nem volt, (Igaz! ügy van! balfelől.) mert a házszabályok szigorú, betű szerinti értelme szerint az elleninditvány tulajdonképen a benyújtott önálló inditványnyal szemben tett elleninditványnak volna magyarázható. Már most mi a határozati javaslat? A határozati javaslat a történelmi múlt szerint épen az, a hol a jsártok saját politikai álláspontjuk reprezentálása okából biztosítják maguknak a kilencz aláirás mellett azt, hogy a zárszóhoz jogosított szónok a vita során felmerült érvekre és támadásokra teljes szólásszabadsággal válaszolhasson. (Igaz! TJgy van ! a szélsöbaloldalon.) Már most, ha az elnök ur arra az álláspontra helyezkedik vala, hogy a határozati javaslat benyújtóját nem illeti meg a zárszó, akkor más lenne a kérdés. De az elnök ur maga is konczedálja, hogy a hosszú praxis megállajütotta, hogy a határozati javaslatnak benyújtóját ép ugy megilleti a zárszó, és a 213. §-ban biztosított másodszori felszólalás joga, mint az elleninditvány benyújtóját. Miután ezen elvi kérdésen túl vagyunk, a kérdés csak az, hogy az elnök urnak mennyiben van igaza a tekintetben, hogy ez a zárszó joga csak a határozati javaslat szószerinti tartalmára szoritkozhatik. Arról van szó, hogy az illető zárszóra jogosított nem volna jogosítva a vita során felmerült egyéb kérdésekkel foglalkozni. Itt az elnök ur merőben tévedésben van. Először az elnök urnak csak akkor volna ilyen állásponthoz joga, ha a házszabály a zárszót biztosító jogot bármiféle korlátokhoz kötné. Azonban a 213. §. ebben a tekintetben semmiféle korlátot nem tartalmaz, abba tehát korlátozást belemagyarázni nem lehet. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A dolog ráczióját illetőleg, jól mondta az elnök ur, hogy még azon időben, a mikor a kormány padjairól reprezentálhattam ezen álláspontot, azzal szemben, hogy felmerült felfogás, hogy a költségvetés egyes tárczáinál nem lehetne külön általános vitának helye, — az akkori kormány nevében képviseltein azt az álláspontot, hogy azt nemcsak a múlt okából kell megengednünk, hanem, mert alkotmányunk a ministeri egyéni felelősség elvén nyugszik, nem lehet azt általánosságban való költségvetési vitával elintézettnek tekinteni, hanem kell, hogy a ház egyes rninisterekkel szemben az esetleges bizalmatlanságnak külön általános vitában is kifejezést adhasson. A t. ház ezt a praxist felszólalásom folytán tovább folytatta — nem állapította meg, csak tovább folytatta és ezt cselekedték t. képviselőtársaim most is és csak hízelgő rám nézve, hogy az elnök ur ezt a preczedenst felemlíti. A dolog lényegét illetőleg az elnök urat egy konkrét példa nyomban fel fogja világosítani. Az adott helyzetről beszélek. Sághy Gyula t. képviselőtársam benyújtott egy határozati javaslatot, de egyúttal támadta a közoktatásügyi ministert az Apponyi-féle kinevezés miatt és a román iskolák kérdése miatt. Már most, ugyancsak ennek a vitának a során, a napirend tárgyalásával kapcsolatban a minister ur, a kit megillet a bármikor való felszólalás joga, de ha a napirenden lévő tárgynál szólal fel, akkor ő rá nézve is áll a házszabálynak korlátozása, hogy csak a napirenden lévő tárgyhoz szólhat, a t. minister ur a konkrét vita alkalmával megvádolta az ellenzéket azzal, hogy azért nem tudja ő az ő nagy konczepczióit megvalósítani, mert az ellenzék obstrukcziót folytat a véderő kérdésében. Szorosan véve ez a kérdés nem tartozhatott a közoktatásügyi tárcza napirenden lévő keretébe, (Zaj a jobboldalon.) de ha a minister urnak szabad ezt a vádat az ellenzéki pártok ellen emelni, (Zaj. Elnök csenget.) a házszabályok nem biztosítják a minister urnak azt a jogot, hogy erre mindenféle védekezést kizárjon, hogy a pártok erre ne reflektálhassanak. Ez pedig politikai természetű vád volt, in concreto is, tehát a zárszóra jogosított bármely ellenzéki képviselőnek nemcsak joga, de kötelessége is volt pártja nevében ez ellen védekezni ,és a politikai motívumokat a vitába behozni. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) De, t. ház, a mélyen tisztelt elnök urnak preczedenst alkotó, vagy jsreczeclenst alkotni szándékozó felfogása mit involvál ? Azt, hogy az ellenzéki képviselőket arra tanítanák, hogy a határozati javaslatot 36 árkusos alakban, . . . Huszár Károly (sárvári) : Három kötetben ! Polónyi Géza: . . . az elleninditványokat pedig három kötetben terjeszszék elő. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ez nem felelne meg a ház tanácskozása komolyságának, de nem felelne meg a czélnak sem. Én tehát azt hiszem, hogy a mélyen tisztelt elnök ur helyesen járt el akkor, midőn a zárszó jogát a határozati javaslat alapján is megadta. A tévedés csak abban van, hogy azt hitte, hogy a képviselő urnak külön a ház engedelmét kell kérnie, ha a vita során felmerült egyéb kérdésekkel is foglalkozni kivan. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ez volt az ő tévedése, és ez a házszabályokba ütközik, mert azok e részben korlátozást nem ismernek (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) és még nagyobb mértékben beleütközik az évtizedek óta állandóan követett azon gyakorlatba, a mely szerint a politikai pártoknak — épen azért követeli a házszabály a kilencz aláírást is — biztosítva van az a jog, hogy az egyes tárczák költségvetési általános vitája során a párt szónoka visszautasíthatja vagy megczáfolhatja azokat a
