Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-319

319. országos ülés 1911 deczemher 21-én, csütörtökön. 485 vonatkozólag ellenvetést akarnak tenni, akkor, azt hiszem, nem tévedek, ka azt mondom, hogy a t. képviselő urak a véderő] avaslatra vonatkoztatjálí felfogásukat, a midőn eljárásomban házszabályellenességet akarnak megállapítani. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) A véderő] avaslat tárgyalása alatt (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) . . . Ugy látszik, tehát itt találkozunk, és egy nyomon vagyunk. Ismétlem, a véderőj avasíat tárgyalása alatt adattak be elleninditványok. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől. Elnök csenget.) Kérem Fráter képviselő urat, szíveskedjék csendben lenni. Én elleninditványról beszélek. Ismétlem: a véderőj avaslat tárgyalása folyamán beadattak ily elleninditványok és határozati javaslatok is. Ennem a formát, hanem a tartalmat nézem. Volt egy határozati javaslat, mely utasítani kívánta a kormányt, hogy vegye le a véderőj avaslatokat a napirendről, stb. stb. Természetes, hogy a ki azt beadta, ennek alapján egész anyagával együtt újra tárgyalhatja a véderő-javaslatokat. Ezt senki sem fogja kifogásolni, a mennyiben joga volt hozzá az illetőnek, hogy a maga indítványát, vagy elleninditványát, — ez a korrekt kifejezés — kellőképen megindokolhassa. Itt azonban a konkrét esetben miről van szó ? Itt most a budgetet tárgyaljuk, a budget tárgyalására nézve, — megjegyzem azt is, hogy épen a múlt országgyűlésen történt, — és ezt azért is említem, mert épen Sághy Gyula képviselő ur volt ebben az esetben is az előadó, a háznak akkori elnöke azt a felfogást vallotta az előadóval szemben, hogy egy általános vitát a költségvetés észletes tárgyalásánál nem szabad megengedni ; (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) a részletes vitánál szorosan a ezimekhez és tételekhez kell magát a szónoknak, igy az előadónak is, tartania. Ekkor tisztázódott a helyzet és épen Polónyi Géza képviselő ur, aki akkor igazságügyminister volt (Elénk derültség a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk. ! a szélsőbaloldalon.), abban a felfogásban volt, hogy mivel az első tételben benfoglaltatik a központi igazgatás költsége, tehát ez a minister személyével kapcsolatba hozható és igy ez bizalmi kérdésnek tekinthető, ennélfogva itt az általános vitát meg lehet engedni. Erre indult meg azután az általános vita, hogy ez bizalmi kérdés és ha pl. valaki az első tételnél indítványt, vagy elleninditványt tenne, annak alapján, hogy a kormány eljárása ellen bizalmatlansággal viseltetik és ezt az indítványát, vagy elleninditványát tiz aláírással nyújtaná be, per longum et latum, egész jogosan megilleti őt a zárszó joga, — még pedig a táreza egész materiájára vonatkozóan. Itt azonban egy egészen más dologról van szó, a mi abban u kifejezést talál, hogy én nem ugy fogom feltenni a kérdé;t, hogy elfogadja-e a ház az első tételt szemben Sághy Gyula képviselő ur elleninditványával, hanem úgy, hogy először megfogom szavaztatni a házat a téteke nézve és a szavazás megejtése után és attól függetlenül fogom feltenni a kérdést a határozati javaslatra, a melynek el- vagy el nem fogadása semmiben sem alterálja magát az alapkérdést, azaz a már megszavazott ételt. A képviselő ur azonban azt vitatja, hogy őt megilleti a zárszó a vita egész anyagára nézve, hogy a maga álláspontját igazolja, a mely határozati javaslat azonban semmiben sem ka}>csolatos a vita anyagával. A midőn a képviselő ur beszéde elején a budapesti egyetemről szólt, az volt a felfogásom, hogy mivel az egyetem tételénél különben is szólani akar, respektálva a képviselő urat, nem akartam diffikultálni szavait. Minthogy azonban később folytatta és hosszú, debattszerű beszédben a táreza egész anyagához hozzászólt, nézetem szerint pedig ez kivül esik azon határvonalon, a melynek keretében őt megilleti a szó — méltóztassék csak utána nézni a gyorsírói jegyzetekben, — egyszerű rövid megjegyzést tettem arra vonatkozólag, hogy ilyen természetű határozati javaslatoknál, a mennyiben a zárszó egyáltalában megadható, csakis arról szólhat a határozati javaslat benyújtója, a mire az ő határozati javaslata vonatkozik; mert hiszen a zárszónak csak annyiban van értelme, hogy a benyújtó határozati javaslatát, mint olyant, megindokolja, illetve a döntés előtt támog Ez volt a házban mindig a gyakorlat. Mikor például Polónyi Géza t. képviselő ur adott be a múlt napokban határozati javaslatot a totalizatőr megadóztatása tárgyában, második felszólalásában, polemizálva Serényi minister úrral, kizárólag a totalizatőrről szólt, mielőtt határozati javaslata szavazás alá bocsáttatott volna. Ebben van tehát a külömbség. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék tehát e tekintetben nyugodtan lenni. Én ebből a szempontból is a házszabályok 213. §-ának — de nemcsak a 213. §-nak, hanem minden szakasznak — értelmét a benne lévő valóságos kifejezések alapján óhajtom megállapítani. ISTe méltóztassék tehát szavaimban egyebet keresni. (Helyeslés jobbfelől.) Ha nagyon strikte, strictissimis verbis venném a házszabályok 213. §-ának kifejezéseit, ugy nem is találok kifejezést arra, hogy a határozati javaslatra, mint ilyenre, külön rendelkezés lenne a házszabályokban, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) sehol nincs! A t. ház óhaja az, hogy betüszerint értelmeztessenek a házszabályok. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A házszabályokat, ha esetleg hibásak is, okszerűen kell alkalmazni. Ebből az okfejtésből világos, hogy zárszavában csakis önálló határozati javaslatával kapcsolatos dologról szólhatott volna a képviselő ur. Ha joedig a t. képviselő ur önálló indítványt akart volna előterjeszteni, akkor önállóan kellett volna azt beírnia az inditványkönyvbe.