Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-319

319. országos ülés 1911 deczember 2í-én, csütörtökön. 481 Ez nem próbakifogás, ez meggyőződés! Nem szoktam próbaballonokat felbocsátani! (Élénk helyeslés jobbfelöl,.) Méltóztassék folytatni beszédét! Sághy Gyula: A t. ház az engedelmet megadta, de azért nem fogok az engedelemmel visszaélni és igen rövidre fogom felszólalásom hátralevő részét. (Halljuk! Halljuk!) Csak azt akarom még megjegyezni, hogy ezzel a kérdéssel is végezzek, hogy nem igen fogja emelni a magyar állam tekintélyét, sőt annak érzékeny csorbítása foglaltatik abban, ha a közigazgatási hatóságok működését ekképen paralizáljuk. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A közigazgatási hatóságoknak és a közigazgatási bizottságnak tekintélye ezáltal egészen alá fog ásatni és nem lesz többé kedve a közigazgatási bizottságnak hasonló javaslattal előlépni, ha tudja azt, hogy a_ ministeriumban dezavuálással fog találkozni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Itt is azt jegyzem meg, hogy tudom, hogy ez nem a minister urnak jóindulatán múlt, hanem ugy látszik, hogy azok a bizonyos pártpolitikai tekintetek itt is közrejátszottak; (Ellenmondások jobbfelöl.) igenis más indoka nem lehetett arra, hogy itt feláldozza azon nagy állami érdeket, a mely itt koczkán forgott, mint az az indok, hogy annak a miliőnek, a melyben mozog, a legbefolyásosabb tényezői igenis, nála ezt sürgették, erőszakolták azért, hogy ez által az aradmegyei románságot a pártpolitika czéljainak támogatására biztosithassák és megnyerhessék. (Ugy van! balfelől.) Én magam az igazságosságnak és méltányosságnak szintén barátja vagyok, de ezt a méltányosságot és igazságosságot csak a törvény korlátain belül lehet gyakorolni, mert ha ez törvénysértéssel eszközöltetik, akkor ez nem tűszurás, hanem a magyar államra több mint tűszurás, mert éles, sajgó sebet ejt a magyar állam tekintélyén az ilyen intézkedés. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) A mi a minister urnak a sárosfai iskolára vonatkozólag a tandíj kárpótlásra vonatkozó kijelentését illeti, köszönettel veszem tudomásul, hogy ő ezt a dolgot orvosolni óhajtja. Azonban itt is félreértés forog fenn közöttünk. Én nem azt mondottam, hogy a tisztogatás és a fűtés költségei megváltandók, hanem diffikultáltam e tételek és más tételek törlését egy olyan iskola költségvetéséből, a mely már 1872—73-ban 984 K jóváhagyott költségvetéssel rendelkezett, és a melynek ma csak 986 K-ra lett tervezve a költségvetése, a mely azonban leszállittatott ilyen törlések utján 775 K-ra, hogy a 84 koionányi tandíj kárpótlás megtagadható legyen és 23 K-nak öt éven keresztüli visszafizetésére legyen szorítva az a községi iskola. Köszönettel tudomásul veszem, hogy a minister ur ezen a bajon segiteni akar es kérem is ez irányban az orvoslást, a melyet a törvény maga szab elő, a mennyiben az 1907. evi XXVII. t.-cz. szerint ez a tandíj kárpótlás feltét. SÉPVH. NAPLÓ 1910 —1915. XIII. KÖTET. lenül kijár, ha különben az az iskola a törvényes kellékeknek megfelel. T. képviselőház! Az igen tisztelt minister urnak többi kijelentésével, a melyek túlnyomó részben kulturális ügyekre vonatkoznak, nagyobbrészt egyetértek, nem is látom tehát szükségét annak, hogy azokra megjegyzést tegyek. Do szükségét érzem annak, hogy azon kijelentéseire, a melyek politikai vonatkozásúak, egy-két megjegyzést tegyek. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Az igen tisztelt minister ur ugy tüntette fel a helyzetet, mintha a kultúra és a kulturális alkotások fő akadálya az obstrukczió és a névszerinti szavazások lennének, mintha ebben a házban mindenféle nagy fontosságú javaslatokkal szemben folytonos obstrukczió folytatódnék, s mintha az ellenzék volna épen ezért, a folytonos obstrukcziók és névszerinti szavazások által, mindenféle hasznos alkotásoknak egyedüli akadálya. (Igaz! Ügy van! jobbfelöl. Ellenmondások a baloldalon.) Pedig hát minden akadály e téren a túloldalon, a kormányban és a kormánypártban magában van. Hogy így áll a dolog, azt igazolja az a körülmény, hogy az ellenzéknek forma szerint ki kellett forszírozni azt, hogy a költségvetést tárgyaljuk, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a mi az országnak érdeke, és még ma sem tárgyalnék a költségvetést, h ellenzék nem erőszakolta volna a kormányt arra, hogy a költségvetést vegye elő. Továbbmegyek, az ellenzék az előzékenységnek, azt hiszem eklatáns tanújelét adta akkor is, a mikor az igazságügyminister úrral megegyezett, a mi olyan hangulatot idézett elő az ellenzéken, hogy a költségvetés már régen le volna tárgyalva, és más fontos javaslatok is, a melyeket az igazságügyminister ur a kormány nevében tárgyalás alá óhajtott volna vétetni, letárgyaltathattak volna, ha ennek a megegyezésnek eleget tettek volna. S megint csak a kormány és a kormánypárt volt az, a mely e megyezést meghiúsította, azt el nem fogadta. Tehát annak is, hogy költségvetés még nincs, és indemnitásra van szükség, nem az ellenzék, hanem a túloldal, különösen a kormány és annak makacssága az oka. Már most arról az ellenzék csakugyan nem tehet, hogy a kormány a vederéről oly reformot terjesztett a ház elé, a mely nem a nemzet érdekét, hanem az összbirodalom érdekét szolgálja, a mely tehát nem tekinthető nemzeti véderőreformnak, a mely nemcsak, hogy haladást nem képez a közjogi mostani állapotunkkal szemben, hanem annak visszafejlesztését, nagymérvű visszaesését mutatja és mikor az ellenzék nem kivan mást, csakhogy a kormány legalább saját programmját valósítsa meg és a közjogi sérelmeket eliminálja, valamint a nemzet teherviselési képességére is legyen tekintettel, s minden más javaslattal szemben nemcsak hogy ellenállást nem tanusit az ellenzék, de ellenkezőleg, a mennyire a vita alaposságának hátránya nélkül lehet, gyorsítani iparkodik a tárgyalásokat, 61