Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-319

482 319. országos älés 1911 deczember 21-én, csütörtökön. akkor csakugyan, a mikor ezzel az egyetlen javaslattal szemben mutatkozik csak ellenállás, nem tehet az ellenzék arról és nem okozója annak, hogy a kormány tovább fecsérelteti az időt a képviselőházzal erre a szerencsétlen javaslatra. a melyből az ellenzék törvényt alkotni nem enged, mert megtagadná a nemzet érdekét, (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és a nemzet legnagyobb érdekét dobná áldozatul azért, hogy a t. túloldal Bécs felé szolgálhassa azt, a mit ott nagyon erősen követelnek. Ugy van 1 a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Á koaliczió !) Tessék kieszközölni azt, a mit, — nem hivatkozom rá, mert magánbeszélgetésben történt, — a mit egy minister ur is elismert, a mikor a véderőre vonatkozó határozati javaslatomat előterjesztettem, hogy ugyanis ezen az alapon lehetséges a béke. Ha igazán akarnak alkotni, kiséreljék meg ezt az utat. De hiszen most sem látjuk semmi jelenségét annak, hogy komoly béketárgyalásokat akarnának folytatni; próbálják meg, mert ezen az alapon el lehet jutni a békéhez. Ne tessék nekünk szemrehányásokat tenni, hogy mi meggátoljuk a hasznos munkát, tessék e térre lépni, a hol hazánk nagyságának, jólétének emelésére kezet fogva járhatunk el minden oly javaslat megalkotásában, a mely e nagy czélt szolgálja, de idegen czélokra nem áldozzuk fel magunkat és még kevésbbé édes hazánkat és annak önállóságát. (Mozgás.) Végül néhány rövid szóval akarok még visszatérni a katholikus autonómia ügyére, a melyre nézve a t. minister ur oly nyilatkozatot tett, hogy elvileg helyesli a határozati javaslatomat, de a pártom nevében előterjesztett határozati javaslathoz azért nem járulhat hozzá, mert az határidőt tűz ki. Hát fix határidőt nem tűz ki, sőt olyan hosszút tűz ki, mert nem fix, a melyen belül a tárgyalásokat, a melyeket a t. minister ur folytat és a melyeket, kijelentése szerint, még folytatnia kell, tényleg befejezheti. Az ő kijelentése azonban az, hogy majd csak akkor fogja előterjeszteni a katholikus autonómiára vonatkozó majdnem egészen kész törvényjavaslatot, ha a parlamenti helyzet megengedi. Minthogy a mai parlamenti helyzetet nem itéli olyannak, a mely ezt megengedi, ebből az következik, hogy istenitéletig is várhatunk, a mig a javaslat a ház elé kerülhet tárgyalásra. Mert, bocsánatot kérek, a mai parlamenti helyzetnél alkalmasabb, a katholikus autonómia letárgyalására nem képzelhető, mert minden párt, pártkülönbség nélkül óhajtja annak mielőbbi megvalósítását. Minden párt belemegy, hogy a mikor a minister előterjeszti, egy-két nap alatt igen rövid vitában le fogja azt tárgyalni. Ha ezt ki nem használja a minister ur, akkor annak lehetünk kitéve, hogy jönnek oly viszonyok, a melyek többé igazán nem lesznek alkalmasak a hatholikus autonómia megvalósítására. Ha tehát igazán komolyan akarja, a mint tudom, hogy szivében óhajtja, akkor azért, mert esetleg egyik-másik az ő környezetében huznihalasztani iparkodik, ne adjon nekünk ilyen lax határidőt. Ha azt mondaná, hogy nem fogadom el »a jövő költségvetés betérjesztéséig« terjedő határidőt, de elfogadom, hogy 1912 végéig beterjesztem a törvényjavaslatot, e módosításhoz szívesen hozzájárultam volna, esetleg visszavontam volna ezzel az ígérettel szemben a pártom nevében beterjesztett határozati javaslatot;- de mivel ily határozott Ígérettel szemben nem állok, sőt a t. minister ur nyilatkozata teljes bizonytalanságban hagyja a katholikus autonómiára vonatkozó törvényjavaslat előterjesztésének idejét, bejelentem a t. minister urnak, hogy mindaddig, vagy magam, vagy más minden költségvetés tárgyalása alkalmával megújítjuk határozati javaslatok benyújtásával a katholikus autonómia sürgetését, s nem fogunk nyugodni addig, a mig ezt a törvényjavaslatot be nem nyújtja. Mivel a t. minister ur e részben megnyugtató és meghatározható időpontot nem jelölt meg, kénytelen vagyok a párt nevében, a melyhez tartozom, beadott határozati javaslatomat fenntartani és a t. háznak elfogadásra ajánlani. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csermák Ernő képviselő ur a házszabályokhoz kér szót. Csermák Ernő: T. képviselőház ! Sághy Gyula t. képviselőtársam beszéde alatt olyan dolog történt, a melyet nem hagyhatunk szó nélkül. (ügy van! a baloldalon.) A t. elnök ur részéről nézetem szerint már előre veti árnyékát olyan eljárás, a melyet mi a házszabályok helyes kezelésének nem tarthatunk. Ép ezért a 215. § c) pontjára való hivatkozással a házszabályok helyes alkalmazása szempontjából fel kell szólalnom, (Halljuk ! balfelől.) A t. elnök ur az előttem szólott t. képviselőtársamat oda utasította, hogy akkor, a mikor a zárószó jogával él, szorítkozzék arra a keretre, a melyet az ő határozati javaslata kijelöl. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. Zaj és mozgás a baloldalon.) Gr. Batthyány Tivadar: Hol van ez a házszabályokban ? Tessék ezt a pontot megmutatni! Sehol sincs benne ! (Zaj.) Justh Gyula: Csak próbálják meg! Csermák Ernő: Méltóztassék engem meghallgatni, rá fogok mutatni, hogy ez mennyiben ellenkezik a házszabályokkal. A házszabályok 213. §-a teljesen korlátlan zárszó-jogot ad a bizottságok előadóinak és az elleninditvány beadójának, ha kívüle a határozati javaslatot még kilenczen aláirtak, vagyis ha összesen tiz aláíró van. Már most mit jelent itt a zárószó joga ? Hogy milyen keretben van joga az illetőnek beszélni, e tekintetben nem hagy kétséget a házszabályok 207. §-a, a mely azt mondja, hogy (olvassa): »A napirendre kitűzött tárgy feletti tanácskozás