Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-319

319. országos ülés 191 i dt rázatához rögtön hozzáfogok és a mely, akkor legalább ugy láttam, osztatlan helyesléssel talál­kozott. A t. képviselő ur ezt felhasználva csak azért, hogy egy pár nem szerencsésen megválasztott zsargon vicczét elhelyezhesse, engem oly színben tüntet fel, mint a ki akkor is a felekezeti türel­metlenséget akartam volna istápolni. Különös az is, hogy a képviselő ur az általános költségvetési vitában elmondott beszédet hónapok multán reíu­tálja, illetőleg teszi vicczelés tárgyává. Arról van szó röviden, hogy én, épen a fele­kezetek közötti béke szempontjából, a következő tételemet állitottam be. Nekünk könnyű meg­egyezni abban, hogy ha a religiót különválasztjuk az ethostól — religió alatt értem azokat a sza­bályokat, a melyek az embernek az Istenhez való vonatkozását rendezik — a religió terén ne csak kíméletesek, hanem a végtelenségig türel­mesek legyünk egymás iránt és ne avatkozzék se törvényhozás, se adminisztráczió a religiónak azon törvényeibe, a melyek az ember lelkét fel­emelik az Istenhez. Ki-ki imádja Istenét az ő meggyőződése szerint, a melyet egyformán tiszte­letben tartozunk tartani. Az etika, a vallás­erkölcs területén pedig azt a tételt állitottam fel, hogy itt is könnyű lesz az engesztelődés, mert — és ezt például hoztam fel — Francziaországban és Németországban is megtörtént, hogy az állam­mal szemben tett nem vallási, nem religiózus, hanem etikai konfesszió alapján az ott élő zsidó felekezetek, felekezeti különbség nélkül, meg­találták az egymás közt való megegyezést, ugy hogy egyúttal harmóniába kerültek az állam etikai felfogásával is. Én nem azon konfessziót követeltem, mint a hogy azt Kelemen Samu képviselőtársam rám­fogja, hisz nem is én hoztam ezt a kérdést napi­rendre, hanem azt mondtam, hogy a kultuszminis­ter ur, a hirlapok hirei szerint, foglalkozik a zsidó, felekezeteknek egységes egyházi szervezetbe való egyesítésével. Erre mondottam azt, hogy a meny­nyire helyesnek tartom ezt a vallás szempontjá­ból, ép annyira óvakodni kell attól, hogy a zsidó felekezetek között is akármelyikre — és itt külö­nösen az ortodoxokat értettem — bármiféle kény­szer gyakoroltassék oly irányban, hogy religiózus meggyőződésüket bármiféle szervezetnek aláren­deljék. Bakonyi Samu: Nem is kívánja senki! Polónyi Géza: Ez a helyes álláspont. Hogy nekem ezen a területen mennyire iga­zam volt, azt mutatja, hogy az orthodoxok rövid néhány nap előtt 700.000 othodox nevében tilta­koztak az ellen, a mi ellen én is tiltakoztam. Erre hoztam fel én például, hogy hiszen az orthodoxok és neológok közt, vagy a mint ők nevezik a refor­merek és a status-quo alapján állók közt, könnyű megtalálni az egyetértést, ha azon módozathoz folyamodnak — és ezt csak történeti példa gya­nánt hoztam fel — a mit csináltak Franczia­országban 1806-ban és a német birodalomban zember 21-én, csütörtökön. 471 1885-ben, vagyis összejöttek a felekezeteknek rabbinusai, jogászai és theologusai, a kik megálla­pítottak egy olyan kofessziót, a mely az etikai világrendet a keresztény világnézlettel harmóniába hozta és ezt kellőleg publikálta. Ez volt az én álláspontom. Már most Kelemen Samu t. képviselőtársam erre előáll és azt mondja, hogy mit akarok én kon­fessziót, hát nem elég a tízparancsolat és hogy agy látszik, én ezzel azért nem elégszem meg, mert nem voltam ott a sinai hegyen, a mikor megkonczipiál­ták a tízparancsolatot. A mi a sinai hegyet illeti, azt hiszem, hogy ő is nagyon messze van a sinai hegytől. Én szor­galmasan kutatom ennek a tízparancsolatnak a történetét és a sinai hegyen jelen volt törzsek között sehol sem találtam a Kelemen nevet fel­sorolva, sőt még a Steinberger-éket sem. Hiszen nem is erről van szó. A ki erre az álláspontra helyez­kedik és a tízparancsolatra utal, az történelmi anachronizmust követ el, vagy pedig legalább oly nagymérvű tájékozatlanságot tanúsít a saját religiójának terén, hogy szinte meglepő. Méltóztatik tudni, hogy a keresztény és zsidó világnézlet közti különbség Krisztus születésével, illetőleg a Megváltás tényével kezdődik, a tíz­parancsolat pedig akkor már régen megvolt. A scissio a két világnézlet között Krisztussal kez­dődik és tudnivaló, a mit minden gyermek is tud az iskolában, hogy a keresztény -világnézlet az ó­és uj-testamentum egyesítése, és ennek a keresz­tény világnézletnek épen ugy alapja és tantétele a tízparancsolat, mint a milyen a zsidónak. A különbség éjjen az, — és itt kell az etikai világnézeteknek kiegyenlítésére törekednünk — hogy az izraelita vallás az uj testamentumnak, az evangéliumnak tételeit nem fogadja el. Az összeütközés tehát nem a tízparancsolat körül folyik, hanem a Talmud, az Ezra, a Sulchan Aroch, a Midras stb. körül, másrészt folyik az evangélium tételei között. (Felkiáltások a középen: Mind későbbi/) Tudom, hogy későbbi, mint a tízparan­csolat. Maga a Talmud összeállítása 450 esztendőt vett igénybe és 150 esztendő telt el Krisztus születése után, a míg a Talmudot összeállították. Ezt jól tudom. Epén arról beszélek, hogy ezen területeken kell a kiegyenlítést keresnünk és nem a tízparancsolatnál, a melynek szabályai ellen különben vét a t. képviselőtársam, a mint ezt rögtön be is fogom bizonyítani. (Halljuk. 1 Halljuk.') És itt legyen szabad példákat felhoznom. Tartózkodni fogok ugyan, pedig kínálkozó alka­lom volna, hogy az élczelődésnek azon a terén maradjak, a melyen t. képviselőtársam áll; de mégis legyen szabad azon példákat felsorolnom, a melyek joggal megkövetelik, hogy e téren bizo­nyos megállapodás létesíttessék. Csak két példára utalok, hogy megmagyarázza.m t. képviselőtár­samnak azt,, hogy épen a zsidóság kebelében mennyire szükség van, hogy bizonyos, az értel­miségnek nem magas fokán álló felekezeti tagok-

Next

/
Oldalképek
Tartalom