Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-319
472 319. országos ülés 1911 deczember 21-én, csütörtökön. kai szemben egyes etikai tételek kellő világításba helyeztessenek. Ha ezeket higgadtan megfontolás tárgyává teszi, mindjárt igazoltnak fogja látni a t. képviselőház az én álláspontomat. Itt van pl. a Mezía XI. 4. b-nek az a tétele, a mely szerint csak a zsidó az ember és más nem. Ha ezt a tételt magát ilyen ridegen veszsziik, ugyebár ez beleütköznék mindnyájunk nézetébe. Bakonyi Samu ." És a zsidó vallásba magába ! Polónyi Géza: ... és a zsidó vallásba is. Ha azonban megkeressük ennek a tételnek genezisét, akkor látjuk, hogy ezen tétel alatt foglaltatik tulajdonképen a Nérók és Caligulák idejéből származó embertelen üldöztetésekkel szemben az az etikai tétel, hogy az embertelenség nem illik az izraelita felekezethez. Ugyebár, ez egészen más ? Még egy eklatáns példával szolgálok. Itt van, gondolom . . . Mártonffy Márton : Most jön a csodarabbi! Polónyi Géza : . . . Abodahnak 54. tétele, a mely azt tartalmazza, hogy a lopott búzának magja ép oly szép kalászt érlel, mint a becsületes utón szerzett búzamag. Ha ezt etikailag magyarázzuk, akkor nagyon könnyen hamis feltevésekre jutunk. Ha azonban kutatunk, megtaláljuk, hogy ez az etika tulaj donkép azt akarja megértetni, hogy az etikai törvények nem tudják maguknak alárendelni a természet törvényeit, mert a természet nem igazodik az etika törvényei szennt, hanem egyformán kikelti a termőföld a lopott búza magját ép ug} r , mint a tisztességes utón szerzettét. Ugyebár, mindjárt máskép áll a helyzet 1 Én csak ezt a két példát akartam most felhozni annak illusztrálására, hogy miért tartották másutt is szükségesnek a rendezést. A német birodalomnak és Francziaországnak sem vált az szégyenére. Bakonyi Samu : A császárság idején történt! Polónyi Géza: Igen, 1806-ban a császárság ideje volt. A német birodalom dolgára azonban mindjárt rá fogok térni. (Halljuk! Halljuk!) Az én tételein az, hogy Magyarország kétségtelenül keresztényország. Ez a keresztényország az ő felekezeti türelmének és a vallások iránti szabadságérzetének annyi fényes tanújelét adta, hogy ezt tovább bizonyítani abszolúte nem szükséges. De egészen más kérdés és itt a kultúrát sem szabad belevegyiteni, mert annak az én felfogásom szerint nemcsak valláserkölcsi oldala, hanem nálunk mindenek felett nemzeti hivatása is van és ennek kell uralnia a magyar kultúrát, a nemzeti hivatásnak, a melynek én alárendelek minden felekezeti érdeket, a magamét is. (Helyeslés.) Már most arról van szó, hogy helyes dolog-e, ha egy és ugyanazon országban kétféle vagy parallel vagy konkurrens erkölcsi világnézlet érvényseül ? Erről van szó, mert az én felfogásom és álláspontom szerint, a hol kétféle parallel erkölcs van, ott egy sincsen, mert az egyik megsemmisíti a másikat. így fogták ezt fel a német birodalomban is, Francziaországban is. És erre nézve mondtam és maradok álláspontom mellett, hogy ez igen helyes dolog volna, de én nem követeltem akkor sem, mikor a reczepczióról volt szó, tanácsolni azonban most is tanácsolhatom, hogy igen helyes volna, ha ezen a területen megegyezés létesíttetnék az: orthodoxok és a neológok között s ha ez a megállapodás publikáltatnék. Mert ha én egyszer rátérek arra, hogy elkezdem az orthodox és neológ, különösen a kevésbbé értelmes osztálynak ethikai világrendjét összehasonlítani a mienkkel, akkor elszomorító eredményekre juthatunk, t. kéjjviselőház. De az én álláspontom az, a mi pl. uralkodó volt Németországban is, hogy az állam a saját közegei által kell hogy védelmezze az ö saját világnézletét és erkölcsi világrendjét. A német birodalom területén, t. képviselőház, nem egyszer, hanem kétszer tettek ilyen konfessziót; 1885-ben a nagy konfessziót, a melyet a múltkor felolvastam, és 1897-ben is, a mikor különösen a hadseregnél merült az fel, mint méltóztatnak mindnyájan ismerni, hogy a porosz hadsereg és német birodalmi hadsereg milyen féltékenyen őrzi saját területét, hogy abba idegen világnézlet be ne fórkőzzék. Erre való tekintettel 1897-ben, a mint azt Kelemen Samu t. kéjjviselőtársam a Berlinben megjelenő »A11gemeine Jüdische Zeitung« 1897 június 26-iki számából megláthatja, a német birodalmi zsidóság hazafisági konfessziót is tett. Bakonyi Samu: Tiltakozott az ellen, hogy ő hazafiatlan volna! Polónyi Géza: Kérem, megmondták, hogy éj> olyan hazafiak . . . Farkas Pál: A magyar zsidók nem mondják, de teszik! Polónyi, Géza: Nem szeretném, ha félreértetném. Én csak mint történeti példát idéztem ezt arra nézve, hogy mennyire féltékenykedtek a német birodalmi hadseregnél. Mondom, t. képviselőház, én is azon az állásponton vagyok, hogy vigyázni kell különösen a bírói karnál, hogy az Ítéletekbe, a melyek az erkölcsi világrendet is szabályozzák, ne férkőzzék bele olyan világnézlet, a mely ellenkezik a társadalmi felfogásokkal. Rosenberg Ignácz: Nem ellenkezik egy sem ! Polónyi Géza: Nem is mondom, de tudnék példát hozni rá. Erre a területre azonban én nem akarok rátérni. T. képviselőház! Ezeket hoztam én elő és ezeket illusztráltam történeti példákkal. Az pedig abszolúte nem volt szándékom, hogy ezzel a kéréssel, melyet azt hiszem elég röviden érintettem, bármi tekintetben is a felekezeti türelmetlenséget sorompóba állítsam, sőt örvendetesen láttam, hogy a ház minden oldalán, még ezen az oldalon is teljesen erre az álláspontra helyezkedtek a t. képviselő urak és csak épen Kelemen Samu ur találta ezt kifogásolandónak.
