Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-304
^4 30b. országos ülés 19Í1 deczr.mbev c )-án, szombalöh. Engedje meg a t. ház, (Halljuk ! Hulljuk!) hogy egész röviden a javaslat pénzügyi kihatásáról is nyilatkozzam. (Halljuk !) A mi a javaslat pénzügyi kihatását illeti, mindnyájunk aggályait oszlathatja el az igen t. pénziigyminister urnak ama kijelentése, hogy az e javaslattal követelt öszszegek sem adóemelést (Halljuk!) sem uj terhek kirovását, sem pedig kölcsönök felvételét nem igénylik. De eltekintve ezen igazán megnyugtató és jóleső kijelentéstől; eltekintve attól, hogy — legyünk egészen őszinték — a katonai kiadások az összbudgetnek aránylag csak csekély százalékát képezik, (Ugy van ! balfelól) mondom, eltekintve mindezektől, nem oszthatom az igen t. túloldal abbeli véleményét, hogy az e javaslattal követelt összegek az ország teherviselési képességét kimentik; hogy az e javaslattal követelt öszszegek megszavazása az ország teherviselési képességének csődjét jelentené, (ügy van! jobbfelöl.) Ezt a véleményt nem oszthatom, igen t. túloldal, és méltóztassék nekem megengedni, ha azt állítom, hogy nálunk mindaddig, mig igen nagy jövedelmeknek jelentékeny része még úgyszólván teljesen adómentes; (ügy van! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon) mindaddig, mig a fokozatos progresszív adórendszert be nem hozzák (Ugy van! Ugy van! balfelól. Mozgás. Elnök csenget.) s mig a teherviselés, hogy ugy mondja, igazságosabb alapokra nem fektettetik ; (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon) addig nálunk legfeljebb csak a teherviselés egyenlőtlenségéről, de nem a terhek elviselhetetlenségéről beszélhetünk, s csak Magyarország teherviselőképességének passzivitásáról lehet szó. (Elénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon és jobbfelől.) Bár én nagy jelentőséget tulaj donitok a választói reformnak, s nagy jelentőséget tulaj donitok annak, hogy a nemzeti szempontokat minél intenzivebben vigyük be a hadseregbe, de ha már rekompenzácziót kérnék e javaslat megszavazásáért, ugy azt hiszem, hogy hazámnak és polgártársaimnak sokkal nagyobb szolgálatot teszek a jelenben, ha az igen t. kormányt arra kérem, hogy e javaslat törvényerőre emelkedése után a, progresszió elve alapján egjr egészen uj adótörvényjavaslatot terjesszen elénk. (Elénk helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon és jobbfelől.) Eitner Zsigmond: Majd meglátjuk, hogy azután tapsolnak-e ? (Mozgás és zaj. Elnök csenget.) Bakonyi Samu ". A premisszát is akarni kell. (Mozgás és zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Zalán Gyula: Én nem tartom magam illetékesnek arra, hogy e kérdésnél tovább is időzzem, s ezért befejezem felszólalásomat. (Halljuk ! Halljuk !) Közjogi szempontból követelem azt, a mi a nemzeté ; követelem az őt igazságosan megillető jogokat. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) S miután szent meggyőződésem, hogy e javaslat hazám létének, jövőjének és függetlenségének biztosítását czélozza, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) nyugodt és igaz lelkiismerettel megszavazom azt. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Ki következik szólásra ? Szinyei- Merse Félix jegyző: Hegyi Árpád ! (Mozgás és zaj. Felkiáltások: Szünetet kérünk! Már fel van hiva !) Elnök : Csendet kérek, t. ház ! Sümegi Vilmos : A progresszív adót ünneplik ! Lovászy Márton : De meg nem szavazzák ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Elnök (csenget) : Csendet kérek. Sümegi Vilmos : Csak követeljék a progresszív adót! Hegyi Árpád : T. ház! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Hegyi Árpád: En felszólalásomat. . . (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Hegyi Árpád : . . . egész nyugodt lélekkel fűzhetném azon végszavakhoz, a melyekkel Zalán Gyula t. képviselőtársam felszólalását bevégezte, hogy kívánom a nemzet közjogi aspiráczióinak honorálását ebben a véderőtörvényjavaslatban, (Helyeslés balfelól.) kívánom a közteherviselésnek egyenlő megosztását (Helyeslés balfelól.) s ha ez megvalósul, ha tekintetbe lesznek véve ezek a szempontok, akkor magam is azon vagyok, hogy erősítsük meg véderőnket, akkor magam is azon vagyok, hogy járuljunk hozzá, hogy a véderőt abból a szempontból erősítsük meg, hogy ez a mi nemzeti létünk, állami különállóságunk biztositékát képezze. (Zaj. Elnök csenget.) Akkor közöttünk nézeteltérés nem lesz, mert ha ezeknek a szempontoknak, nevezetesen a közjogi szempontnak és a teherviselés igazságos és méltányos megosztása szempontjának figyelembevételével állapittatik meg a véderőtörvényj avaslat, akkor senkinek sem lehet aggálya a tekintetben, hogy azt megszavazzuk és elfogadjuk, mert végtére is saját hazánk függetlenségéről van szó, (Igaz ! Ugy van I a baloldalon.) s a jelenlegi közállapotok és nemzetközi konstellácziók olyanok, hogy a békét csak akkor tudjuk megtartani, ha háborúra készen állunk. Akkor lehet arról beszélni, hogy erősítsük meg véderőnket. De épen az a baj, hogy azon nagy, magasztos nemzeti eszmék, a melyekkel Zalán Gyula t. képviselőtársam felszólalását befejezte, ezután is csak óhajok maradnak, (Zaj. Elnök csenget.) a melyek megvalósulni nem fognak, nem fognak pedig azért, mert meggyőződésem szerint az igen t. kormánynak, a melynek ezeket a törekvéseket magáévá kellene tennie, s a melynek azon kellene lennie, hogy ezek a mi indokolt törekvéseink végtére megvalósuljanak, nincs elég ható ereje ott, a hol eldöntik azt a kérdést, vájjon a nemzeti követelményeknek helyt adjanak-e, s ha helyt adnak is, milyen mértékben. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Hegyi Árpád : Az előttem elhangzott felszólalás olyan szép gondolatokat foglalt magában.
