Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-304
3ü ! i. országos ülés Í9Í1 deczembcr 2-án, szombaton. 35 olvan szép perspektívát állított fel ennek a kérdésnek megoldásánál, hogy annak egyik-másik részletére a magam szempontjából is kitérni szükségesnek és helyesnek tartom. (Helyeslés a hal- és a szélsőbaloldalon.) Az előttem felszólaló igen t. képviselőtársam az örök békét szintén szükségesnek tartja, azonban hozzáteszi, hogy az örök béke megvalósításának egyedüli akadálya tulaj donképen csak az, hogy mindegyik állam a másiktól várja annak az eszmének megvalósítását az által, hogy az örök béke létesítése czéljából a leszerelést megkezdi. A meddig szerinte egyik állam a másikkal versenyt fut, hogy ugy mondjuk, abban, hogy a maga haderejét fokozza, fejleszsze és erősbitse, addig örök békéről szólni nem lehet. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Hiszen végtére, t. ház, elfogadom én is, hogy valamennyien azt várjuk, hogy a másik tegye meg e téren az első lépést. Ha ez igaz, ha ez igy van, t. ház, miért ne kezdjük meg mi ? Miért ne legyünk mi az elsők, miért ne indítsuk mi meg azt a nemes, nagyszerű mozgalmat, a mely az örök béke eszméjéhez vezet és a mely végre a leszerelés ideálját a megvalósuláshoz közelebb segiti ? Ha tehát, t. ház, az örök béke igazságától mindegyik állam, mindegyik nemzet át van hatva, akkor nem hiszem azt, hogy ha ebben az irányban komoly lépés történnék, hogy a többi állam nem érezné annak az abszolút szükségességét fenforogni, hogy a maga részéről is megtegyen mindent, a mi e kezdeményezésnek sikerre vezetését elősegítheti, annál is inkább, mert hiszen a legutóbbi esztendők történelme, a mely különösen Európában folyt le előttünk, bizonyítja azt, hogy ma már a népek nem földterületeket akarnak elfoglalni, a mint igen jól jegyezte meg az előttem felszólalt t. képviselőtársam is, hanem a gazdasági érdekeiknek tiszteletben tartását, gazdasági érdekeiknek a fejlesztését tartják szem előtt. Én. t. képviselőház, tagadom azt, hogy e gazdasági érdekeknek a megvédése egyedül csak karhatalommal, fegyveres erővel történhetnék meg. (Ugy van ! a baloldalon.) Mert ha az örökbéke eszméjének a megvalósítása czéljából behozatnak és megvalósíttatnak azok az intézmények, a melyek arra hivatottak, hogy az államoknak egymás között felmerülő érdekellentéteit elsimítsák, hogy az érdekellentéteket összhangzásba hozzák, ha ezek az intézmények megvalósíttatnak és valamennyi állam morális obligót is vállal a tekintetben, hogy ezeknek az intézményeknek a döntését magára nézve kötelezőnek elismeri, akkor, t. ház, nem kell és nem lehet attól tartani, hogy háborúval kelljen egyes gazdasági érdekellentéteket elintézni, mert végtére is a nemzetnek a gazdasági érdekéről van szó és a háborúban is a nemzet ontja a vérét és a nemzet viseli a háborúnak összes bajait és hátrányait (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) és a nemzet akkor nagyon meg fogja gondolni, hogy a két elintézési mód közül ne azt válaszsza-e, a mely béke utján, vérontás, küzdelem nélkül teszi lehetővé a gazdasági konszolidáczió megoldását, mintsem hogy kétes kimenetelű, óriási anyagi áldozatokat és vérveszteségeket igénylő háborúba bocsátkozzék. (Ugy van ! Ugy van !) Semmi ok nincs, t. képviselőház, hogy a kezdő lépés meg ne tétessék, semmi ok nincs, hogy a kezdő lépés ép a magyar parlament által no lenne megtehető, hiszen ilyen irányban, ugy tudom, már konkrét indítvány is tétetett a ház elé, és ha az örök békére szükség van és a megkezdést meg kell tenni, íme rajtunk áll, t. ház, megtehetjük. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Az előttem felszólaló igen tisztelt képviselőtársam a háború okainak egyikéül a népakaratot és a közvéleményt is odaállította és a történelemből is idézett egyes példákat, a melyekből igazolva látta azt, hogy tényleg voltak egyes háborúk, a a melyeknél az indító ok a népakaratból, a közvéleményből eredt. Megengedem, — hiszen a történelem bizonyítja, — hogy tényleg igy van. Voltak háborúk, a melyek a közvélemény spontán megnyilatkozásából, a közvélemény erősebb akaratából és a közhangulatból eredtek. De, t. képviselőház, azt hiszem, ha a történelmet lapozgatjuk, sokkal több olyan háborúra tudunk rámutatni, a mely nem a népek hangulatából eredt; (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) sőt ellenkezőleg, a nép közhangulatával ellentétes érdekből és okból eredt, a midőn egyes államfők és uralkodók nem ritkán személyes aspirácziók; de mindenesetre a nép részére alig haszonhajtó és alig üdvös hatalmi aspirácziókból keveredtek háborúba. Sümegi Vilmos : Egy pár Cézár őrjöngése ! Hegyi Árpád : A történelem tanít meg minket erre és igy már a limine elesik az előttem szóló t. képviselőtársam feltevése, hogy a népakarat, a közvélemény is kívánja a háborút. Ha tehát igaz, hogy a közvélemény akarata háborút idézhet elő és háborúba vezetheti a nemzet haderejét, akkor a nép gondoskodni fog arról, hogy a háború oly feltételekkel és eszközökkel vivassék meg, a melyek előre is, legalább emberi számítás szerint, a sikert biztosítják. A gazdasági érdekeket illetőleg megengedem, hogy a háború előidézői sokszor gazdasági érdekek lehetnek. Nekünk magyaroknak azonban e kérdésben megint egészen specziális helyzetünk van. A mi gazdasági érdekeink alig juthatnak abba a helyzetbe, (Zaj. Elnök csenget.) hogy azok megvédésére nekünk háborút kellene viselnünk. A mi gazdasági érdekeink olyanok, hogy azok megvédéséhez nem szükséges fegyveres erőhöz fordulnunk, mert e gazdasági érdekek egyrészt nem konkurrálnak a szomszéd államok gazdasági érdekeivel és j^edig, azt hiszem, eltalálom, ha megjelölöm az okot is, azért nem, mert kiválóan mezőgazdasági állam lévén, mezőgazdasági terményeinket mi használhatjuk fel és a mezőgazdasági terményeink értékesítését épen mezőgazdasági terményeink kiváló volta elősegíti a nélkül, hogy azok értékesítéséhez külön fegyveres erőre is volna szükségünk. Szeretném, ha ugy állana a helyzet, hogy ne-
