Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-304

ÉOÍ-. országos ülés 1911 deczember %-án, szombaton. m boló és megsemmisítő hatása van, nem hagyhatom figyelmen kivül mindazt az előnyt, melyet egy szerencsés kimenetelű háború a győző félnek biztosit, és bizonyos körülmények közt egy nemzet nagygyáválásának, felvirágzásának alapját képezi. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) így pl. Németország két hadjárat szerencsés kimenetelének köszöni hatalmas egységét és fellendülését. Nem akarok az igen t. ház türelmével visszaélni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Áttérek már most magára a szőnyegen levő törvényjavaslatra, s engedjék meg, hogy egész röviden foglalkozhassam annak alapjával és gerinczével, tudniillik a létszám kérdésével, melyet én az egész javaslatban az ország biztonsága érdekében a legfontosabbnak és legüdvösebbnek tartok. (Halljuk! Halljuk!) Midőn a hadsereg fejlesztését illetőleg a kontinentális államok versenyéről szólunk, ezt mindenkor csak relativ értelemben vehetjük, a mennyiben azon faktorok, melyek e fejlesztésnek természetes határait megszabják, minden államban különbözők. E faktorok : a népesség száma, a teherviselési képesség, az áldozatkészség a haderő fejlesztésére stb. Természetes, hogy Ausztria és Magyarország sohasem fognak oly hatalmas haderő felett rendelkezhetni, mint a hatalmas Oroszbirodalom ; viszont sohasem fogunk olyan kolosszális áldozatokat hozni haderőnk érdekében, mint a gazdag Francziaország. (Ugy van! jobbfelől.) De nem is ez a lényeges, t. ház, hanem igenis az, hogy saját erőink ki- és felhasználásában más államokkal aránylagosan lépést tartsunk, hogy ugy, mint ők, az ország biztonsága érdekében a lehetőt mindenkor megtegyük. (Helyeslés jobbfelől.) Az állami bevételek és a népesség száma nálunk évente emelkedő irányzatot mutat, és igy a szükségességgel együtt aránylagosan nő is a lehetősége a haderő fokozatos fejlesztésérek. (igaz ! ügy van ! jobbfelől.) Az igen t. túloldal ezzel szemben az ország teherviselési képességére és a nagyarányú kivándorlásra hivatkozik. Igaz, hogy a kivándorlás rémileg megneheziti e fejlesztést ; de ne téveszszük szem elől azt, hogy azoknak a száma, kik mint teljesen alkalmasak, de számfelettiek a póttartalékba kerülnek és kerültek, sokkal nagyobb a megkövetelt ujoncztöbblet számánál, és ne téveszszük másrészről szem elől azt se, hogy a jelenben huszonkét évi mulasztás pótlásáról van szó, (Helyeslés jobbfelől.) és e huszonkét év alatt országunk mind anyagilag, mind számszerűleg a sajnálatos kivándorlás daczára, oly örvendetes haladást mutat, hogy ez a 36.000 főnyi évi többlet annak anyagi ereje és véradótelj esitésében nyilvánuló teherviselési képessége közt az egyensúlyt meg nem ingathatja. (Helyeslés a 'jobboldalon.) Vizsgálva már most azt, vájjon haderőnk fejlődése a kontinentális államok haderejének fejlődésével fokozatosan lépést tartott-e, azt látom, hogy mig Olaszország 1870-ben 290 gyalogzászlóaljjal birt, ma 400 gyalogzászlóalj jal bir; a mig Ausztria-Magyarország 1870-ben 483 gyalogzászlóaljjal birt, ma csak 467-tel bir; a mig Francziaország 1870-ben 372 gyalogzászlóaljjal birt, ma 700-zal rendelkezik ; a mig Németország 1870-ben 403 zászlóaljjal birt, ma 633-mal bir; és a mig Oroszország 1870-ben 616 zászlóaljjal birt, ma 1312 gyalogzászlóaljjal rendelkezik, Nem akarom a lovasszázadokat és az ütegeket felsorolni; itt épen ilyen az arány. E kimutatásból látjuk, hogy a mig 1870-ben Ausztria-Magyarország megközelitette a német és a franczia hadsereget, és nem sokkal állott az orosz haderő mögött, ma bizony a legutolsó helyet foglalja el. E kimutatás illusztrálja azt is, hogy mig a háborúban döntő fegyvernemet, a gyalogságot majdnem minden állam megkétszerezte, sőt megháromszorozta, addig nálunk a fejlődés helyett visszafejlődést konstatálunk. (Ugy van! Ugy van ! jobbfelől.) Hogy azonban képünk teljes legyen, össze kell hasonlítanom a taktikai harczeg}

7

ségek békelétszámát is. (Halljuk ! Halljuk !) Tudvalevő, hogy békében sehol sincsenek a gyalogszázadok és a tüzérségi ütegek felemelt, teljes, vagyis hadilétszámon, hanem ezeknek csak kisebb-nagyobb része, az u. n. keret van meg, a mely mozgósítás alkalmával tartalékosok bevonásával egészíttetik ki a teljes, felemelt, vagyis hadilétszámra. Mennél erősebb az ilyen keret, mennél több tiszttel, altiszttel és'legénységgel rendelkezik, annál alaposabb és intenzivebb lesz egyrészről a kiképzés, annál gyorsabb és könnyebb lesz az átmenet a békelétszámról a hadilétszámra, s annál összeforrottabb, egységesebb lesz az igy kiállított csapat másrészről. Egy olyan gyalogszázad, a melynek létszámából csak egyharmad szolgál ténylegesen, kétharmada pedig tartalékosokból egészíttetik ki, más harczi értékkel fog bírni azzal a századdal szemben, melynek létszámából kétharmad szolgál ténylegesen, egyharmad pedig tartalékosokból egészíttetik ki. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a közéfen.) Már most, ha ennek alapján összehasonlítjuk a hadseregek alosztályainak békelétszámát, ugy, a mint az indokolás 10. lapján is olvashatjuk : nálunk egy gyalogszázad békelétszáma 92 ember, Francziaországban 127, Oroszországban 105, Olaszországban 110, Németországban 141 ember. Csak* hogy nálunk ez a 92 ember, ez a minimális békelétszám is csak papíron van meg, a mennyiben az elkerülhetetlenné vált elvezénylések következtében a tényleges létszám még ennél is sokkal kisebb. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ép ilyen a helyzetünk a tüzérségnél is. Ha, tekintettel arra, hogy tüzérségünknél a legénységi békelétszám a legkisebb, , teszem meg az öszszehasonlitást, hogy a kontinentális államok ütegeinél rendszeresített és megállapított ágyuk számából hány van ténylegesen felszerelve, befogva és kiállítva, akkor azt látom, hogy Francziaországban ideális állapot uralkodik, a mennyiben Franciaországnak körülbelül 2600 ágyuja lévén, az-