Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-304

30 3ü'i. országos ülés 1911 deczember 2-án, szombaton. gyökeret verjen képzeletünkben és nem ismerhetjük el azt, a mire oly gyakran történik hivatkozás, s a mire legutóbb Lovászy Márton igen t. képviselőtársam is hivatkozott, hogy tudniillik az európai konstellácziók olyanok, a melyek reánk nézve nem teszik szükségessé a fokozottabb, intenzivebb fegyverkezést. Nem akarok az egyes államok viszonyaival bővebben foglalkozni; utalok a jelenre, az angol, német, franczia eseményekre, utalok az olasztörök háborúra, a mely a hirlapok közlése szerint a j fázisba és oly fordulóponthoz jutott, a mely nemcsak végzetessé válhatik a küzdő felek sorsára, hanem egész Európa békéjére is. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Közeli lehetőségnek látszik az Egeitengernek küzdőtérré való átalakítása utján az Adria veszedelme is, a mely monarchiánk törekvéseit megbolygathatja. Utalok Oroszország tradiozionális keleti politikájára, Balkán-aspirácziójára. Oroszország Balkán-aspirácziója határozottan Ausztria-Magyarország legvitálisabb érdekeit érinti. ( Ugy van ! jobbfelöl.) Hiszen alig múlott el 30 év a berlini kongresszus óta és mi minden történt a Balkánon. Szerbia és Bulgária, Törökország és Görögország közti háború, Kelet-Rumélia önkényes egyesitése Bulgáriával, Bulgára katonai forradalma, a Battenbergek detronizálása, a királygyilkosság Szerbiában, a herczegovén és albán felkelések, úgyszintén a felkelések Kréta szigetén, a melyek a hatalmak beavatkozását tették szükségessé, a háború veszedelme Románia és Bulgária között, különösen pedig az utóbbi és Törökország között 1903-ban, a véres maczedóniai banda-felkelések, a legutóbbi Balkán-események, mind csak azt bizonyítják, hogy mennyire nem konszolidáltak és mennyire homályba burkoltak még a Balkán-félsziget viszonyai és állapotai. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Európa ez oldalról még kellemetlen meglepetéseknek lesz kitéve, és a szomszédos nagyhatalmak, elsősorban Ausztria-Magyarország nem maradhat a fejleményeknek pusztán csak megfigyelője. De a monarchia délnyugati részén sem oly kielégítő a helyzet, mint az a mi szövetséges viszonyunkból következhetnék. Eltekintve mindezektől, még neutrális államok, mint Svájcz és Belgium, sem vonhatták ki magukat azon igazság alól, hogy tekintettel a nagyhatalmak közötti esetleges bonyodalmakra, azokba ők is besodortathatnak. Jobban látják létüket és a békéjüket erős hadsereggel biztosítva, mint szerződések által. Azért határaikat megerősítik, haderejüket fejlesztik. (Ugy van ! a jobboldalon.) Reasszumálva az elmondottakat, bármerre tekintünk, ki nem egyenlített ellentéteket, vitás kérdések- egész tömegét látjuk. Hogy virágozhatnék az ily gyújtó anyaggal átitatott földön az örök béke pálmája ? Felismerte ezt minden állani és a mindenkori békés hangulat egyet sem gátolt meg abban, hogy számolva a jövő eshetőségeire, létének biztositásáról ne gondoskodjék azzal, hogy haderejét a lehetőség heatárain belül fejleszsze, erősítse és tökéletesbitse. (Ugy van! a jobboldalon.) A nemzetek fentartási és fejlődési ösztöne dokumentálódik azok fegyverkezésében. Nyugodtan és közömbösen nézni más államok fejlődését és erősbödését, ez már maga is a gyengeség jele, a minek természetes folyománya a tekintély és a hatalom hanyatlása, a politikai egyensúlynak megingása, (ügy van! a jobboldalon.) Egy állam sem óhajtja a háborút. Mindegyik tart attól, és épen ezért szükséges, hogy katonai hatalmi eszközeit a jelenkor követelményeinek megfelelően láépitse, hogy szükség esetén a győzelemre való kilátás reményével vonulhasson háborúba. (Ugy van ! a jobboldalon.) A mig tehát egyrészről ez a mindenütt érezhető és észlelhető lázas fegyverkezés azt a pozitív czélt szolgálja, hogy a háború teljes erővel és győzelemre való kilátássál vivassék ki, másrészről megvan az a magasztos negatív hatása, hogy a béke eszköze a háború elkerülésére. (Ugy van ! a jobbóldalon.) Hiszen épen a jelenben, a midőn egész Európa úgyszólván egy óriási hadsereg táborához hasonló, a midőn nemzetünk a műveltség, a kultúra, a vagyonosodás terén a legszebben halad, épen a jelenben van jogosultsága a haderő fejlesztésének, mert minél nagyobb nemzeti kincsünk, annál féltékenyebben őrizzük is azt, annál több a vesztenivalónk. (Ugy van ! a baloldalon.) Hogy mennyi forog a jelen háborúban koczkán, mily óriási értéket és áldozatokat emészt az fel, arról fogalmat alig alkothatunk. Eltekintve az elveszett emberélettől, a politikai hátrányoktól, a területveszteségektől, a pillanatnyi nyomortól, a legyőzött anyagi romlásnak is néz elébe, a mennyiben viseli nemcsak saját, hanem a győző fél összes kiadásait. (Ugy van! a jobboldalon.) Az igen t. honvédelmi minister ur legutóbbi beszédében rámutatott a háború nagy költségeire és egy szerencsétlen kimenetelű háború következményeire. Engedje meg a t. ház, hogy néhány adattal az általa elmondottakat én is megerősítsem. (Halljuk! a jobboldalon.) A jelen olasz-török háború folyamán Olaszország mostani részletes mozgósitása három millió lírájába került eddig. A német-franczia háboru tartama alatt a franczia hadsereg naponkinti kiadása iy

2 millió koronát tett ki. 1871-ben a békekötés után Francziaország 5000 millió hadisarczot fizetett, a háború maga 12.000 milliójába került. Csakis egy olyan gazdag nemzet, mint a franczia, volt képes e financziális katasztrófát oly gyorsan, gyorsabban talán, mintsem azt legyőzője vélte, kiheverni. De Francziaország jelenlegi államadóssága az 187l-es 12 milliárddal szemben ma már a 30 milliárdot is jóval meghaladja. E néhány adatból is látjuk, hogy a legdrágább béke még mindig olcsóbb a legolcsóbb habomnál. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mig egyrészről rámutattam arra, hogy egy szerencsétlen kimenetelű háborúnak milyen rom-