Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-303
303. országos ülés 19Í1 deczember 1-én, pénteken. 21 testületek készséggel támogatják anyagilag az ideát annál is inkább, mert mint nyugati határszéli kamarai kerület nagyon is érzi a fejlődő osztrák ipar versenygését. annak súlyos nyomását. A felelet azonban erre az volt, hogy a kormány nem foglalkozhat jelenleg mégsem a kérdéssel, mert hiányzik hozzá a pénz. (Derültség.) 1891-ben néhai Lukács Béla minister ur is leirt április 19-én 66.447/ VI. szám alatt a kamarához és hangsúlyozta, hogy miután az ország iparát fejleszteni és emelni akarja, szükségesnek véli szakiskolák felállításával segiteni azon a bajon, hogy nagyon kevés nálunk a képzett munkástörzs és a szakképzett munkásvezető. Kiemelte, hogy az ország egyes vidékem az ottani ipari igényeknek megfelelően kívánja ezeket az iskolákat felállítani, hogy azután munkástörzset és szakképzett munkásvezetőket képezzenek ki bennük. Felemiitette ezenkívül a minister, hogy az ország egész területén minden kerületi kamaránál legalább is két ilyen ipari szakiskolát vagy egyelőre tanműhelyt szándékozik felállítani. Hangsúlyozta továbbá, hogy miután iparosaink kénytelenek Ausztriában vagy más külföldre menni tanulás czéljából, feltett szándéka ez iskoláknak mennél sürgősebb felállítása és szaporítása. Felhívta ezek alapján a kamarát, hogy tegyen jelentést az iránt, kaphat-e a kormány szellemi, erkölcsi támogatáson kívül anyagi támogatást is a hatóságoktól, városoktól, ipari testületektől, mert hiszen mindent a kormánytól várni nem lehet. Különösen hangsúlyozta a minister — és ezt meg akarom említeni, mert beszédem további folyamán erre szükség lesz — hogy nemcsak országos érdekből, hanem a vidék érdekéből is szükséges azon a vidéken már dívó s fejlődőképes főbb ijaarágak igényeinek megfelelő szakiskolák létesítése. A kamara természetesen örömmel és ujabb teljes reménységgel intézett felterjesztést a magas kormányhoz, és kijelentette, hogy nemcsak szellemileg és erkölcsileg, hanem anyagilag is hajlandók a hatóságok és a testületek a tervet támogatni. (Helyeslés.) Erre újból az volt a válasz, hogy miután az állam pénzügyi helyzete jelenleg nagyon gyenge, a kereskedelemügyi kormány még nem képes a dolgot megvalósítani. Ez röviden a története a nyugati határszélen fekvő ipari és kereskedelmi kamarai kerületi szakiskolánk ügyének. Azóta közel 20 év múlt el, és még ma is csak abban a helyzetben vagyunk a határszélen, hogy csak reménykedünk, hogy a magas kormány majd valamikor mégis teljesiti ezt a forró óhajtásunkat és nemcsak vidéki, de országos érdekből is létesíteni fogja majd a szakoktatási iskolát. Hiszen maga az akkori kereskedelemügyi kormány is szaporítani akarta ezeket az iskolákat. Azóta is, ha jól tudom, csak 22 ilyen ipari szakképző iskola létezik az egész országban, de, sajnos, épen ezen a vidéken a Dunától a Dráváig, a hol legjobban érezzük a fejlett osztrák ipar nyomását ós versenyét, mai napig egyetlenegy szákképző iskola sem állíttatott fel, de ha jól tudom, most Pécsett fog esetleg ilyen iskola felállittatm. Azt hiszem tehát, hogy belá ni méltóztatik, hogy ez tulajdonképen országos érdek, hogy itt valamit tenni kell és talán eddig sem volt egész méltányos és igazságos és nem volt az ország érdekében, hogy épen az osztrák határ mellett ilyen fontos területet hanyagoltak el ezen a téren. (Helyeslés.) Fel kell azonban itt említenem a soproni iparés kereskedelmi kerületnek egy nagyon hazafias tettét, a mennyiben egyelőre ugy segített a bajon, hogy közel 40 ösztöndíjas helyet létesített és 40 iparos ifjút küld ki ösztöndíjjal a kamara területéről különféle idegen iskolákba tanulni. Azonkívül pár év előtt már 40.000 koronás alapítványt is létesített, hogy abban az esetben, ha a kerület valamelyik legérdekeltebb városa mégis kapna a kormánytól segítséget ilyen iskola felállítására, ezt az alapítványt is mindjárt hozzácsatolhassa. A mint méltóztatik tudni, épen a soproni iparkamara területén, a melyhez tartozik Vasmegye Zalamegye, Mosonmegye és maga Sopron városa is és Sopronmegye, mai napig Szarvkőn, Vimpáczon és Lajtauj faluban egy-egy, Lajtaszent mik! oson két és magában Sopron városában két szövőgyár van, összesen tehát 7 szövőgyár van. Ez a hét szövőgyár körülbelül 3000 munkást foglalkoztat. Azt hiszem tehát, hogy miután azok a feltételek, a melyeket annakidején Lukács Béla minister ur is különösen hangsúlyozott leiratában, hogy a vidéken dívó és, már virágzásnak indule ipari főágaknak megfelelő szakiskolák létesítendők, fenn is állanak, teljesen jogos és méltányos annak a kerületnek az a kívánsága, hogy szövőipari szakiskola állittassék fel addig is. a míg esetleg később fém-, vas- vagy egyéb ipari szakiskolát lehet majd felállítani. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Fel kell még említenem, hogy értesülésem szerint Miskolcz város 100.000 K, Pécs város pedig 200.000 korona városi hozzájárulásra nyilatkozott hajlandónak, ha a kormány ott ipari szakiskolát állit fel. Ezeket a csekély hozzájárulási összegeket nem azért említem fel, mintha talán én, mit egy másik kamarai kerület képviselője irigykedném, hanem azért, hogy azzal a tiszteletteljes kéréssel forduljak a magas kormányhez és t. képviselőtársaimhoz, hogy igenis ez szolgáljon körülbelő] zsinórmértékül, annyival is inkább, mert —mint előbb említettem — a kerület területéti sok ilyen szövőgyár van és másodszor nem is méltóztatik hinni, hogy ez a nyugati határszéli kerület és annak központja, Sopron városa mennyi' áldoz kulturális czélokra ; (Ügy van! jobbfelől.) megérdemli tehát ez az osztrák határszéli nyugati város, hogy lehetőleg olcsó hozzájárulási költségekkel legyen szives a magas kormány a baján segiteni. (Helyeslés.) Tiszteletteljes kérésem tehát az volna az igen t. minister úrhoz, méltóztassék a jövő év tavaszán, méltóztassék már a költségvetés előirányzatában
