Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-303
22 303. országos ülés 1911 gondoskodni arról, hogy legalább a jövő évre már a nyugati határszéli kamarai terület a szövőipariskolát megkapja, mert ez nemcsak vidéki, hanem országos érdek is. (Elénk helyeslés.) Ez volna az egyik tiszteletteljes kérésem. A másik kérésemmel Ígéretemhez mérten, nagyon röviden fogok végezni, annyival is inkább, mert a t. előadó ur már emiitette ezt a kérdést és az előttem szóló t. képviselő ur is kitért rá. Nem akarok itt tanácsot adni, sem a t. minister ur figyelmét felhivni, mert hiszen meg vagyok róla győződve, hogy az ő közgazdasági érzéke és becsületes kötelességérzete ugy is megadja neki magának az irányt, hogy hol, milyen mértékben is keü a bajon segiteni. En csak azért említem ezt, mert evvel kötelességet teljesítek; számos iparos-testületnek és sok kereskedőnek a kérését kell tolmácsolnom, hogy méltóztassék végre-valahára segiteni azokon a nagy közgazdasági bajokon, a melyek a vasúti forgalmunkban mutatkoznak. (Általános helyeslés.) Éli nem abban találom a legnagyobb hibát, mint a t. előadó ur, hogy talán az előléptetési és a fizetési rendszerből kifolyólag bizonyos érdektelenség fogná el az államvasutak tisztikarát. Hiszen a közlekedési bajok nemcsak az államvasutaknál vannak meg, de a társulati vasutak ellen is számos kérvényt adtak be hozzánk, a melyek mind arról szólnak, hogy a ministerium orvosolja a különféle bajokat, elsősorban a legnagyobbat: a mozdonyhiányt. Ma kevés a mozdonyunk, ennélfogva óriási tehervonatokat állítanak össze, e miatt sokkal lassabban'megy a vonat megindítása, kisebb a menetsebessége és azonkívül a kisebb állomásokon, a melyek évtizedek óta semmivel sem bővültek, noha a forgalom óriási módon fejlődött, a vagonok leakasztása, hozzácsatolása, a tolatás rengeteg időt vesz igénybe. Ha azonban szaporítjuk mozdonyainkat, rövidebb tehervonatokat kapunk, azok gyorsabban tudnak járni és az átmeneti állomásokon a tolatási és lekapcsolás]", hozzácsatolási munkálatok is sokkal gyorsabban mennek. (Ugy van !) Nagy hiány természetesen az is, — a mit ezek a társulatok a képviselőházhoz intézett felterjesztéseikben többször megemlítettek — hogy épen ezeket az átmeneti állomásokat nem fejlesztették évtizedek óta, továbbá, hogy a teherkocsikban is nagy a hiány, a mit épen az idén óriási mértékben lehetett érezni. Tudva azt, hogy az igen t. minister ur ép ugy, mint az előadó ur is teljes tudatában vannak ezeknek a hiányoknak, én kötelességemhez mérten csak azt a tiszteletteljes kérést akarom tolmácsolni, hogy kegyeskedjék a minister ur ezekkel a mizériákkal tovább is komolyan foglalkozni, és tervezetet készíteni egy nagy befektetésre vonatkozólag, a mivel államvasutainkat szanáljuk, mert ha ezt nem teszszük, akkor nemcsak magunk szenvedünk nagy közgazdasági kárt, hanem az ország hitele és tekintélye is erősen megrendül a külföldön. Mivel a minister ur iránt a legnagyobb bizadeczember 1-én, pénteken. lommal viseltetem, ezen kérésem szives meghallgatását kérve, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra ki következik ? Lovászy Márton jegyző : Csermák Ernő ! Csermák Ernő: T. képviselőház! A pártkörökön kivül álló függetlenségi és 48-as párti képviselők csoportjának a megbízásából ki kell jelentenem, hogy a költségvetést a mint általánosságban nem fogadtuk el, ugy nem fogadjuk el ebben a részében sem, a mely a kereskedelemügyi tárczára vonatkozik. Mindazonáltal, t. képviselőház, ez nem akadályoz meg bennünket abban, hogy ennek a tárczának az ügyeit kellő jóakarattal tárgyaljuk és a magunk részéről megjegyzéseinkkel lehetőleg hozzájáruljunk azokhoz az orvoslási módokhoz, a melyeket feltétlenül igénybe kell vennünk, hogy a mutatkozó bajokon segíthessünk. Az előttem szóló t. képviselőtársam rámutatott az ipari szakoktatásnak a hiányaira. Erre a kérdésre bátor vagyok egy bizonyos megjegyzést tenni; de alább kell kezdenem, nem a tudományos képzésnél, hanem ott, hogy iparosaink nincsenek kellően képesítve. Az ipartörvény lehetségessé teszi, hogy kontárok kerüljenek felszínre, a kik az ipart és a kereskedelmet tönkreteszik. Szükségünk van tehát helyes ipartörvényre, de nem várhatjuk be, a mig az egész komplexust felölelő kódex elkészül, hanem minden egyes esetben, a hol bajok mutatkoznak, orvosolnunk kell azokat. Ha azt látjuk, hogy a csaló ipar és kereskedelem fölburjánzott és hogy kontárok és tisztességtelen elemek veszik el a teret a tisztességesek elől, akkor nem várhatunk tovább. Ugy emlékszem, hogy Prágában van a múzeumban egy kosár, a melylyel bizonyos időre vizbe sülyesztették azt a péket, a ki csal. En azt látom, hogy csak a kosár ment ki a divatból, a csalás ellenben nem. A csalás mindenféle módja ma is uralkodik, és ha annak megakadályozására ilyen kosarat tudunk kitalálni, többet segítünk, mint ha nagy kódexet csinálunk, a mely mire elkészül, részleteiben el is avul. (Helyeslés a báloldalon.) Ezek után áttérek a kereskedelmi költségvetés részleteire. Igen sajnálom, hogy a költségvetések, ugy látszik, analfabéták számára készülnek. Ha az ember a kezébe veszi a költségvetést, annak tételei kétségtelenül beszélnek, ha megtaláljuk a költségvetés nyelvét. Már most a képviselőházban arra kell számitanunk, hogy olyan emberek fogják a költségvetést vizsgálni, a kik a számokkal tudnak beszélni, akkor pedig helytelen az olyan beállítás, hogy pl. a mostam költségvetés a múlt évinél 25 millió koronával kedvezőbb. Ha megnézzük az egyes tételeket, kétségtelenül látjuk, hogy a beruházások és a rendkívüli bevételek tételénél 112 millió van beállítva 98 millióval szemben. Ha ezt a két tételt összehasonlitjuk, már nagy differencziát találunk. Ez a differenczia kölcsönre vonatkozik, mert a rendkívüli bevétel nem más, mint kölcsönök folyósításából származó eredmény,
