Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-303
20 303. országos ülés 1911 ámde természetesen az ilyen elrontott ut helyreállítása nem könnyű dolog. így történt aztán, hogy a midőn rövid idővel ezelőtt, hogy megjelentem Kisteleken választópolgáraim közt és örömmel jelentettem, hogy régi vágyuk teljesül és a budapest-szegedi útba eső kisteleki útvonal legközelebb kiépítésre kerül. A magyarok nagyon megfontolva hallgatták szavaimat, majd az egyik odajött hozzám és kérdezte: Uram, hogyan építik az utat? Ugy mint a kistelek-mindszentit? Mert ha ugy akarják kiépíteni, inkább ki se építsék, mivel jobb a régi rossz ut, mint az ilyen elrontott ut. Förster Aurél: Megcsinálták, most már rossz! Reök Iván: Elnézést kérve a hosszas beszédért, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) befejezni kívánom szavaimat azzal a gondolattal, hogy határozott meggyőződésem szerint Magyarországjövőbeni fejlődésének a közgazdaság, a kereskedelem, az ipar és a kultúra jegyében, mint mondám, tengelye a kereskedelemügyi ministeriuin. Annál az összeállításnál fogva, mely most létezik a kereskedelemügyi tárcza keretében, ugy áll a belyzet, hogy ott lüktet az élet, onnan várja Magyarország számos érdeke • az életforrást. Hogy Magyarország jövőbeli boldogulása és érdekeinek fejlesztése terén minő eredmények fognak eléretni, attól függ tehát, vájjon a t. kereskedelmi kormány képes lesz-e a vizi erők energiájának az ország rendelkezésére való bocsátása terén hatékony, eredményes munkásságot a legrövidebb idő alatt kifejteni, (Igaz ! Ugy van! Helyeslés bálfelöl.) képes lesz-e továbbá a magyar államvasutaknak nagy, hatalmas gépezetébe, melyben már több mint két és fél milliárd vagyona fekszik Magyarországnak, uj lüktető elevenséget, üzleti, kereskedelmi érzéket influálni és a régi mulasztásokat komoly, meggondolt, napról-napra való munkássággal pótolni, (Helyeslés bal felől.) végre harmadszor, hogy i. ministertársaival egyetemben a t. minister ur képes lesz-e odahatni, hogy Magyarország úthálózatának fejlesztésére a szükséges összegek rendelkezésére adassanak és annak kifejlesztése tényleg nagy erővel folytattassók és munkába vétessék. A helyzet, t. ház — katonai műszóval élve — a-t. minister úrra nézve sztratégiailag nagyon kedvező, mert a magyar közvélemény várja, epedve várja a munkának a korszakát, azt, hogy megelevenedjék az élet munkával, lássunk eredményeket és fejlődést, (Helyeslés balfelol.) másrészt pedig a t. kormány sziklaszilárdan áll a munkapárt hatalmas táborával a háta megett, erősen és megbonthatlanul, tehát a t. kormánynak további munkásságára nézve a lehető legjobb auspicziumok állnak rendelkezésére, nem ugy, mint a sokszor leszólt koalicziós kormánynak, melynek léte szinte hónapról hónapra bizonytalan volt. A t. kormánynak deczemher 1-én, pénteken. módjában van tehát, hogy alkothasson és teremthessen, megvan a lehetősége arra, hogy kellő időbeosztást alkalmazhasson, hogy ezéljait, terveit megfontolja, szóval, hogy áldásos, hasznos munkásságot fejthessen ki. Mi sem természetesebb ezek után, hogy azt kell óhajtanunk és kívánnunk, a mi a magyar nemzetnek és közvéleménynek ez idő szerinti legfőbb vágyódása és óhajtása, hogy a t. minister ur nagyjelentőségű tárczájának keretében valóban áldásos és hasznos munkásságot fejtsen ki, és hogy azonképen, mint a Lloyd-társaság nem régen tartott ünnepén aposztrofálva és ünnepelve lett: a nagy alkotó, a nagy teremtő Baross Gábornak valóban méltó utódjává váljék. Ebben a reménységben zárom szavaimat, és kijelentem, hogy a költségvetést nem fogadom el. (Elénk helyeslés és éljenzés a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Vermes Zoltá>; jegyző: Báró >Solymosy Ödön ! B. Solymosy Ödön : Tisztelt képviselőház ! Midőn kijelentem, hogy pártállásomnál fogva és a t. minister ur iránti bizalomból a költségvetést elfogadom, méltóztassék megengedni, hogy felhasználhassam az alkalmat arra, hogy két szerény kérést adjak elő. Az egyik vonatkozik az ipari szakoktatási intézetek fejlesztésére, a másik kérésem pedig majdnem azonos azzal, a mit az előadó ur és az előttem szóló t. képviselő ur is előadott, és vonatkozik a teherszállítási forgalom körül előforduló mizériák megszüntetésére. Mielőtt a szakiskolák kérdésére áttérnék, kötelességem az ügy igazának megerősítésére és pártatlanságom megvilágítására felemlíteni két leiratot, melyet már a régebbi kormányok küldtek le a kerületi kamarákhoz, így köztük a soproni kereskedelmi és iparkamarához is, épen a magyar ipar országos fejlesztése érdekében. Az első leirat 1890-ben kelt. Néhai Baross Gábor nagynevű ministerünk ápr. 21-én 21.610/ VI. szám alatt leirt a kamarához és kifejezte azt a szándékát, hogy a magyar ipart fejleszteni és ebből a czélból az ipari szakképző-iskolákat szaporítani kívánja. Ugyanekkor a kolozsvári szakintézet igazgatóságához is leirt és bekérte tőle az intézet addigi működéséről és elért eredményeiről szólt részletes jelentését. A kolozsvári intézet fel is küldte jelentését Baross Gábor ministernek, a ki ezt viszont a soproni kamarához is leküldötte azzal, hogy tegye tanulmányozása tárgyává és küldjön fel szintén jelentést a ministeriumhoz arról, vájjon a nyugati határszéli ipari és kereskedelmi kamara területén milyen ipari szakiskolákat kellene létesíteni, milyen szakokra kellene azokat beosztani, és vájjon hajlandó volna-e az ipartestület, a kamara, a vármegye, a város anyagilag is hozzájárulni az iskolák létesítéséhez. A kamara természetesen a legnagyobb készséggel megfelelt kötelességének, felterjesztette jelentését, és kijelentette, hogy a hatóságok és a
