Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-303
303. országos ülés 1911 deczember 1-én, pénteken. 19 Hasonló az eset a zombor—Szabadka—horgos— szeged—vásárhely—Orosháza—csaba—nagyváradi nagyjelentőségű transzverzális útnál is, a melynek nagy részét még a törvényhatóságok ós érdekelt városok kiépítettek ós a melynek most folyik az államosítása, de persze előreláthatólag még hosszú idő fog eltelni, mig az végig, egész hosszában államosítva lesz. Közbeesik Szabadka határától kezdve — ismét Csongrád vármegye területen — Horgos belterületéig egy, gondolom 15—lg kilométer hosszú szakasz. Hogy ennek kiépítésére a mai lassú előhaladás mellett mikor kerül sor, pedig a többi része már mind ki van építve, az a jövő problémája. Halas és Dorozsma között is van egy jelentős útszakasz. Halastól Dorozsma irányában egy szakasza ki van épitve, hasonlóképen, Dorozsmától Halas felé irányitólag szintén ki van épitve egy darab, de van a kettő közt egy 15—18 kilométeres kiépítetlen útszakasz, melynek hogy megérjük-e valamikori kiépítését, a mai berendezkedés mellett, teljesen bizonytalan. Ott vannak azok a nagyfontosságú községeket a legközelebbi vasúti állomásokkal összekötő utvonalak, (Ugy van!) a melyekre nézve a koalicziós kormány annak idején szintén beható részletes tervezetet dolgoztatott ki, a melyben ki van tüntetve mindaz az útvonal, a mely e tekintetben elsőrendű fontossággal bir és ki van mutatva, hogy ezeknek az utaknak kiépítésére 3 millió korona szükséges. Es mégis hol vagyunk ma? Ez a terv 1907-ben készült, eddig talán 1,100.000 korona volt erre a czélra lekötve, most a kereskedelemügyi kormányzat csak 500.000 koronát vett fel ezen úthálózatnak létesítésére, mely intézkedésének indokolására az hozatik fel, hogy ez az összeg körülbelül elegendő is lesz, mert a legeslegfontosabb ilyen községi utaknak a kiépítésére összesen 2,200.000 korona szükséges, már jiedig azt hiszem, hogy itt már igazán nem volna helye olyan dinstinkeziónak, hogy melyek a fontos, fontosabb, legfontosabb és legeslegfontosabb utvonalak, mert ezek valóban mind fontos utak, a melyeket sürgősen ki kellene építeni. (Ugy van! a haloldalon.) Teljesen azonosítom magamat a t. előadó urnak azzal a javaslatával, hogy a közutaknak a fejlesztése terén nagy és jelentős akcziót kell sürgősen végrehajtani. Magyarország közgazdasága, az adózó polgárság exisztencziája valóban megérdemli, hogy ezen utakra az állam ne sajnálja a költségeket. Méltóztassék a kereskedelemügyi minister urnak mindezen utvonalakat — hiszen már hosszabb idő múlt el azóta, hogy revízió történt e tekintetben, — ujabb revízió alá venni s mindazon utvonalak tervét megcsináltatni, a melyek idők változtával fontosságot nyertek. Méltóztassék az úthálózatra és annak nagy jelentőségű fejlesztésére nézve terveket készíttetni, propozicziót tenni a t. ház előtt és én meg vagyok róla győződve, hogy amint a t. előadó ur mondotta, nem lehet benne kétség, hogy a t. ház minden pártárnyalata készséggel fogja a milliókat erre a ezélra megszavazni. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Förster Aurél: Inkább, mint a katonáknak! Reök Iván: Meg kell még emlékeznem a kövezés rendjéről és módozatairól. Már akkor, a mikor az ujabb lendület bekövetkezett az útépítés terén, meglehetősen leverőén hatott a közönségre, hogy az eredetileg négy méter koronaszélességűre tervezett utakat utóbb két ós félméter koronaszélességűre redukálták, mert időközben oly drága lett az anyag és annyira emelkedett a munkabér, hogy ezzel a rerlukczióval gondolták annak elejét venni, nehogy a készíteni szándékolt uj utak hosszában kellessék rövidítéseket eszközölni. Mindenesetre baj az, ha két megterhelt kocsi jön egymással szemben, hogy az egyiknek ki kell térnie a sárba, minek folytán keréktörés stb. következhet be, de a távolabbi jövőt tekintve, ha ezeket az utakat jól fentartanák, jól kavicsolnák, azok önmaguktól a munka hatása alatt és a járatás folytán hovatovább kiszélesednének s mindinkább megfelelnének a czélnak. De nekem az a tapasztalatom, hogy az utak kiéj>itésénél nem gyakorolnak elég ellenőrzést és felügyeletet. A dolog rendje az volna, hogy a megfelelő vastag kőágyazatr kavicsrétegek successive mindig kisebbedő dimenzióval rétegesen boríttassanak, jól bevizeztessenek, jól gőzhengereztessenek, szóval hogy az egész úttest tömörsége, kompiaktsága biztosittassék. Ugy taj>asztaltam, hogy sok helyen elhanyagolják az építést, nem adják meg a kellő építési anyagot s a kellő tömörítést s ezért nem állítanak elő jó utakat, a melyeken már egy pár hónap múlva az üzembe vétel után jelentkezik az a sajátság, a mit terminus technikussal guruló kavicsnak neveznek. A kerekek nem nyomokat vágnak hosszabb közlekedés folytán az uttestén, hanem kitúrják a kavicsot a tömör úttestből. Az egyiket követi a másik, a századik, ezredik, milliomodik, mig végre megelevenedik az egész úttest, a mikor nincs más hátra, mint az, hogy az a jó polgár, ha csak lehet, letér az uj útról, mert nem koczkáztatja lovának .patáját és a kerekeket. Csongrád megyében azt is tapasztaltuk a kistelek-mindszenti ut kiépítése alkalmával, hogy szakértőtársaim a budget javára még nagyobb megtakarításokat óhajtván elérni, nem kőport és apró zúzalékot használtak az úttest tömörítésére legfelsőbb réteg gyanánt, hanem utmenti futóhomokot, mely intézkedésnek az lett az eredménye, hogy gőzhengerelték, locsolták alaposan, még is a mint felszáradt az úttest, arról a friss homokot az első szél elfújta, jelentkeztek a guruló kavicsok és néhány hónap alatt tönkre ment az ut teljesen. Ujabban ki is javították, 3*
