Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-311

220 311. országos ülés 1911 deczember 12-én, kedden. lehet, örömmel üdvözlöm a mélyen tisztelt földmi velésügyi minister urat azért az újításért, hogy ezen tanfolyamok részére egy Vezérfonálban kidolgoztatta az előadásoknak tárgyát, a mely vezérfonalat azután kiosztatja, a mi igen helyes dolog, mert hiszen vannak előadók, a kiknek gondolkozása gyakran nincs megfelelően fegyelmezve, a kik nem tudják gondolataikat megfelelően csoportositani, és ezeknek az ilyen vezérfonal igen nagy segitségére van. De végzetesnek tartanám, ha azután ezen vezérfonálra támaszkodva már most mindenféle előadók vonatnának be az előadások megtartásába, és ha ezt a vezérfonalat olyanoknak is juttatnák, a kiknek nincs megfelelő gazdasági képzettségük, és ilyenek szólittatnának fel arra, hogy a vezérfonal alapján tanítsanak, mert, a mint a kisgazdaközönség észreveszi azt, hogy az az előadó kevesebbet tud, mint ő maga, attól a pillanattól fogva az előadás sikerétől semmit sem várok. Elismerés illeti az igen tisztelt földmivelésügyi minister urat, hogy mindarra, a mit itt most röviden felemlítettem, a költségvetésbe két és fél millió koronát meghaladó összeget vett fel. De én befejezettnek ezt az akcziót csak akkor fognám tekinteni, ha mi lehatolnánk a nép legszélesebb és legalsóbb rétegei közé és ha igyekeznénk a nép legalsóbb rétegeinek is a megfelelő szaktudást, szakképzettséget megadni. Erre a czélra pedig egyetlenegy mód és ut van. Erre a czélra más ut nem vezet, mint ha az alsófoku népoktatást megfelelően szervezzük, ha oda törekszünk, hogy mindenütt, a hol ismétlőiskolák vannak, ezen ismétlőiskolák hároméves tanfolyama átalakittassék önálló gazdasági iskolákká. Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: És megfelelő tanerőkről! Krolopp Hugó: Nagyon helyesen jegyezte meg az igen tisztelt földmivelésügyi minister ur, hogy legelső sorban arról kell gondoskodni, hogy megfelelő tanitóerő álljon rendelkezésre. A magam részéről örömmel üdvözlöm a t. földmivelésügyi minister urnak azt a reformját is, a melylyel épen ebből az okból kifolyólag két földmivesiskolánál, nevezetesen a kecskemétinél és komárominál igyekezik kiképeztetni azokat a tanitókat és tanítónőket, a kik hivatva vannak arra, hogy azután ezekben a majdan felállítandó önálló elemi gazdasági iskolákban a tanítói szerepet betöltsék. (Helyeslés jobbfelől.) Ez a kezdő lépés nagyon helyes, csak arra kérem, hogy ennek a kezdő lépésnek folyománya legyen azután a többi szükséges lépés is, és minél hamarább állíttassanak fel ezek az önálló gazdasági iskolák, nevezetesen olyan tempóban, a mint azt a megfelelő tanerők jelenléte engedi. Méltóztatik tudni, hogy még 1909-ben egy törvényj avaslat készült, a mely ilyen önálló gazdasági iskolák felállítását czélozta, a mire az indította az akkori kultuszminisztert, hogy, bár megelőzőleg 1896-ban és 1902-ben két ministeri rendelet is intézkedett arról és szorította a ható- ' ságokat, mondjuk: a községeket és városokat arra, hogy önálló gazdasági iskolákat állítsanak fel, ez semmi eredménynyel nem járt és ezért akarták azt törvényhozási utón szabályozni. En e törvényjavaslat iránt elismeréssel vagyok, felette kritikát gyakorolni nem akarok, csupán annyit kívánok megjegyezni, hogy annak intenczióját és annak keresztülvitelét minden tekintetben mégsem tehetem magamévá. Az eredeti törvényjavaslat t. i. azt tervezi, hogy kétféle típusú iskola állittassék fel, nevezetesen felállittassék a kisebbfoku gazdasági népiskola olyan községekben, a hol az ismétlő tankötelesek száma ötven, az önálló gazdasági iskola pedig olyan községekben, a hol az ismétlő tankötelesek száma meghaladja a százhúszat. Hát az első típustól, a hol néptanító lenne hivatva előadni gazdasági szakismereteket, oly néptanító, a ki egy földmivelési iskolának a tanfolyamát meghallgatva nyerte a képesítését, egyrészt ezért, a magam részéről, valami sokat nem várok, másrészt azért sem várok sokat, mert az ilyen iskolához csak mintegy négyszáz négyszögölnyi terület van mint gyakorlati tér kijelölve. Ezen típus megvalósítását, nézetem szerint, legalább egyelőre, bátran el lehetne hagyni. Meg kell azonban valósítani a második típust, az önálló gazdasági iskolát mindenütt ott, a hol százhúsz az ismétlők száma és a nép földmiveléssel foglalkozik, a mely iskolához az előbb említett törvényjavaslat értelmében 5—20 holdnyi földterület csatolandó és szaktanító lenne az előadó. Mivel én a főnehézséget abban látom, t. ház, hogy ezen önálló gazdasági iskoláknak a felállítása rendkívül drága, mert magának a nagy földterületnek a megszerzése is megdrágítja ezen iskolák feflállitását, azért azt a megoldást vagyok bátor a t. földmivelésügyi minister ur szives figyelmébe ajánlani, hogy akkor, a mikor a törvényjavaslat kidolgozására kerül a sor, az akként módosittassék, hogy mindenütt ott, a hol az ilyen önálló gazdasági iskolák felállítására megvannak a kellő előfeltételek, ott szerveztessók egy mintagazdaság és ezzel hozassék kapcsolatba ez az iskola. Ennek az iskolának a szaktanítója legyen a mintagazdaság irányitója és akkor ebből kifolyólag semmi teher nem háramolnék a községre, és az ilyen iskolák könnyen lesznek létesíthetők. És meg vagyok róla győződve, hogy, ha így szervezzük ezeket az iskolákat és ezeket kellő tan

: erőkkel látjuk el, akkor a gazdasági téren lényeges javulást és fellendülést fogunk tapasztalni. Erre a magam részéről annyival is inkább súlyt helyezek, mert Magyarország földterületének két harmadrésze száz holdon aluli kisbirtokosok kezében van, a kiknek száma meghaladja a két és fél milliót. A nemzeti vagyonnak olyan nagy része van a kisbirtokosok kezében, hogy ezek szakszerű kiképeztetésének a szüksége elől elzárkózni már egyáltalában nem lehet. És én a magam részéről annyival nagyobb jelentőséget tulaj donitok a kisbirtokososztály szakszerű kiképzésének, mert én a földet szerető, föld-