Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-311

311. országos ülés 1911 deczember 12-én, kedden. 221 jéhez ragaszkodó kisbirtokososztályban látom az ország boldogulásának és felvirágzásának legnagyobb biztositékát. (Helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőház ! Minthogy az elsőfokú szakképzésről egészen röviden megemlékeztem, ennek logikai következménye az volna, hogy áttérjek most már a középfokú oktatással foglalkozó iskolák ismertetésére. Sajnos, t. képviselőház, középfokú iskoláink ez idő szerint nem léteznek. Annak idején a gazdasági akadémiák és a földmivesiskolák között voltak ugyan a gazdasági tanintézetek, a metyeket én azonban középfokú iskoláknak el nem ismertem, mert hat középiskolának az elvégzése után lehetett erre az intézetre beiratkozni, a melynél a tanitás három évig tartott, összesen tehát az elvégzése és gazdasági szakképzettség elnyerése kilencz évet vett igénybe, mig a gazdasági akadémiához nyolcz osztály és az érettségi volt szükséges, tehát a gazdasági akadémia két évi tanfolyamával együtt tiz év volt és igy a kettő közötti differencziát nem lehet olyannak tekinteni, hogy ezen az alapon azt mondhatnók, hogy valaha voltak középfokú gazdasági iskoláink. Ilyenek sohasem voltak. Ilyenekre pedig nagy szükség van, mert hiszen, ha körülnézünk az országban, azt látjuk, hogy a birtokok eltagozódása óriási arányokat vesz fel és számos olyan kis középbirtok keletkezik, a mely a mai gazdasági ismeretek mellett, ha valaki intenzive gazdálkodik, sokkal jobb megélhetést biztosit, mint valaha a nagyobb birtok. Ennélfogva gondoskodnunk kell arról, hogy annak az osztálynak, a melynek a kis középbirtok a tulajdonát képezi, megfelelő szakképzettség is nyujtassék. Hát ebből a szempontból reformálni kellene a gazdasági oktatást. E tekintetben a leghelyesebb reform az volna, ha az úgyis elhanyagolt és czéljuknak már meg nem felelő polgári iskolákkal hozatnék ennek az ügynek megoldása kapcsolatba. A polgári iskolák négy osztálya fölé t. i., egész röviden szólva, háromévi gazdasági iskolát kellene berendezni. Akkor el lehetne érni, hogy bizonyos középfokú tanításban részesülne ez az osztály. Ezek hallgatóinak bizonyos társadalmi állást is lehetne biztosítani, t. i., hogy legalább egyéves önkéntesi jogot nyerjenek, mást azonban nem. Főképen el kellene zárni az ilyen iskolát végzettek elől annak a lehetőségét, hogy nyert képesitésökkel felsőbb iskolákat látogathassanak. Ilyen iskola számos van Németországban, van Ausztriában, mind igen kitűnően beváltak ; Ausztriában például közismert a mődlingi iskola, és ezek az iskolák szolgáltatják egyrészt az olcsóbb embereket, a kiket nagyobb uradalmak is használhatnak, de szolgáltatják másrészt azt az anyagot, a mely a szülői házba visszatérve, ott megfelelő módon gazdálkodik és sikereket ér el. A szakoktatás mai rendszerében a felsőbb oktatást képviselik a gazdasági akadémiák. Gazdasági akadémiánk régebben csak egy volt, de gyors átszervezési munkával máról holnapra öt lett, Ezek az akadémiák nézetem szerint igen jól szolgálják azt a czélt, hogy megfelelő módon nyújtanak kiképzést a nagybirtokosok és középbirtokosok fiainak, és jól szolgálják azt a czélt is, hogy a gazdatisztek megfelelő kvalifikáczióra tegyenek szert. De ezt csak általánosságban mondom, mert mint az ügyek alapos ismerője, sok kifogást tehetnék. Mindezeket az idő rövidsége miatt nem fogom felsorolni, de hibáztatom azt, hogy a tanárok alkalmaztatását semmiféle tanárképzés nem előzi meg. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy az egész előléptetési rendszer rendkívül merev formák közé van szoritva, és ennek következtében, miután semmi sem sarkalja az illetőt, hogy igyekezzék társai fölé emelkedni, nincs is meg az a kiválási proczesszus, és sokan abban bizakodnak, hogy automaticze úgyis előlépnek, a mi által azután a tanitás értéke szenved. Ezen gyorsabb, méltányos előléptetési rendszerrel kellene változtatni. Helyesnek tartanám, ha az öt gazdasági akadémia közül legalább egy, és pedig a Felsőmagyarországon elhelyezett, különös szakképzettséget nyújtó intézetté alakíttatnék át, nevezetesen technológiai intézetté. Ott úgyis van szeszkisérleti állomás és kísérleti szeszfőzde ; ezt kapcsolatba lehetne hozni sörkisérleti állomással és kísérleti sörfőzdével, sörfőzőmesteri tanfolyammal és ez által olyan egyéneknek nyújtanánk megfelelő kiképzést, a kik idehaza az ipari üzemekben alkalmazhatók volnának, a melyekben ez idő szerint javarészt külföldi ember van. Különben, hogy ez mennyire szükséges, arra már a múlt évben felhívtam a minister ur figyelmét. Ezután át kellene térnem a felsőbb gazdasági szakoktatásra, a melyre nézve csak annyit jelentek ki, hogy ma nincs megoldva a főiskolai kérdés, mert nincs mezőgazdasági jellegű egyetemünk. Az egyetemre pedig már azért is szükség van, mert az egyrészt a tanárképzés kérdését jól megoldhatná, másrészt nézetem szerint nem elég egy mezőgazdasági államban annak az osztálynak nyújtani gazdasági kiképzést, a mely a mezőgazdasági gyakorlati irányban foglalkozik, hanem nevelni kell szakirányban azokat a faktorokat is, a kik gazdasági közügyek intézésére vannak hivatva és a kiknek a közéletben jut szerep. Ennek hiányában azok a törvényes intézkedések, a melyek a mezőgazdaságot érintik és érdeklik, megfelelő módon végrehajthatók sohasem lesznek. A földniivelésügyi minister ur szintén érzi ezt; a mi legjobban abból látszik, hogy a gazdasági felügyelőket direkt azzal a czélzattal állította be a megyei közigazgatásba, hogy ott bizonyos érzéket támaszszon a gazdasági kérdések iránt. Ez igen üdvös intézkedés, és én a magam részéről azt kívánnám, hogjr hasonló szellem vonuljon végig a közigazgatás egész vonalán, és legalább ott, a hol vezérlő és irányító állásokról van szó, ezek olyan egyénekkel töltessenek be, a kik megfelelő gazdasági kvalifikáczióval is birnak. Ugyanezt kívánnám itt a központban, a földmivelésügyi miniseriujnban,