Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-310

200 $10. országos ülés Í9Í1 Mindkét borvidék vesztett a harczon, ellenben nyertek az osztrák borkereskedők. (Úgy van!) Legnagyobb baj volt a homokiakra, nézve, •hogy a földmivelésügyi mmisterium is elfogadta a hegyvidékiek álláspontját, s mindent megvont a homoki szőlőmiveléstől. Nem akarom én mostan itt a homokvidék küzdelmeit vázolni, csak egy példával rámutatok a multakban történtekre. Ezelőtt tiz évvel még a borászati felügyelőknek és a vándortanítóknak hivatalosan meg volt tiltva a homoki szőlőkbe elmenni, előadásokat tartani, nehogy a homokvidék fejlődhessen, tanulhasson. Ez az egy példa mindent megmond. És mivel még ma is vannak érdekeltségek, kik nem helyes eszközökkel küzdenek a homoki szőlőmivelés ellen és mivel még a ministeriumban is vannak felfogások, melyeit a homokvidékeknek nem akarnak semmit sem adni, kérdezem, hogy helyes dolog-e az, a homokvidék lakosságát belebiztatni a telepítésbe s azután teljesen elfordulni tőle, s megvonni akarni tőle a boldogulás feltételeit? A helyes talajban és okszerűen telepitett homoki szőlőkben kitűnő fajborok teremnek. A kecskeméti kísérletek megmutatták, hogy a jól kezelt homoki bor jobban birja a tengerentúli exportot, mint a hegyi tömegbor. Ausztriába szivesebben exportálják a homoki bort, mint a hegyvidékit, mert szeszdusabb, a jellegben' minőségeket jobban tartja, tartalmasabb, a vékony savanyu osztrák borok házasitására igen alkalmas. A túlprodakczióról szóló hirek csak mesék. Maga a földmivelésügyi minister ur mondta tavaszszal tartott beszédében, hogy Magyarországon még nincs annyi bor, hogy külföldi exportot lehetne létesíteni. Az értékesítési nehézséget jó és rossz termés esetén mindig a szervezetlen borkereskedelem, az okszerű közvetitőkereskedeiem hiánya, s a termelök szervezetlensége okozza. Miért üldözzük tehát a homoki szőlőkulturát? Én sem vagyok barátja a mértéktelen szőlőtelepítésnek, de a meglevő, okszerűen telepitett és fentartott szőlőtelepeket egyformán istápolni kell, akár hegyiek azok, akár homokiak. A mai napon egyforma válságban vannak a hegyvidéki és a homoki szőlősgazdák. A homokon ugy, mint a hegyen, dul a peronoszpóra, leszüretel a molykukac, pusztít a lisztharmat, kendermagbogár, fagy, köd, jégeső. Egyformán kell segélyezni mindkét talajú szőlőmivelést. Eddig mindent a hegyvidék kapott, a homok sohasem mondta azt, hogy ne adjanak a hegyvidékieknek, s ma is csak azt mondja, hogy a méltányosság az, hogy ő is kapjon. Miként emiitettem, homoki szőlő több van Magyarországon, mint hegyi. És mégis a hegyvidéken húsz borászati felügyelőség van, mig a homokvidéken csak három, ott hét vinczelériskola van, itt egy. Most a. földmivelésügyi miniszter ur tiz borközraktárat tervez felálliiani deczember 11-én, hétjön. államköltségen, kilenczet a hegyvidéken, egyet talán a homokvidéken. És a többi államsegélyekkel is igy vagyunk. Pedig ez nem helyes kvótaarány. Én nem is lelkesedem nagyon a borközraktárakért. Tiz borközraktár sok millióba kerül, s el tud helyezni 150.000 hektoliter bort ? Mit segít ez a termelőkön, mikor Magyarországon jó termés esetén 8 millió hektoliter bor terem. Nem baj, ha a minister ur nem ad közraktárakat a homoknak, de akkor a kvóta arányában segélyezze helyette a homoki gazdák borértékesitési szervezkedését. Szerintem a gazdák szervezkedésével, ha azt az állam anyagilag és erkölcsileg támogatja, sokkal jobban megoldható a borértékesítés kérdése. A homoki szőlősgazdák már egységes szervezetbe vannak tömörülve, s igen értékes borértékesitési akcziót szerveznek. Tervük az, hogy az egyes környékek egy közös pinczébe raktározzák el boraikat, s egyenlősitik. Nagyon sok ily pinczét lehet létesíteni, mert költsége csak a hordóbeszerzés, mit a gazdák természetben is adhatnak, a j)inczebérlet, s a borok rövid ideig tartó kezelési költsége. Most az ily pinczékben elraktározott összes borok értékesítéséről egy központi szervezet gondoskodik, a mely a beraktározott borokra előleget is ad. Ha ily módon először csak 10 pinczét szervezünk per 10.000 hektó, akkor már 100.000 hektó egyenlősített borral állhatnak a gazdák a piaczra, s bizonyára más árakat érnek el, mint most, mikor minden hordóban másszinű borokkal könnyű játékszerei a borügynököknek, kik vidékenkint kartellt kötve, ugy veszik meg a kisgazdától a bort, a hogy akarják. A kisgazda szüretkor kénytelen eladni borát, mert nincs hordója, pinczéje, s főleg kell neki a pénz, s szorultságában kész zsákmánya a kartellnek. A fentemiitett szövetkezés, remélem, megszünteti a bajokat, mert előleget ad a gazdának, s borát egyenlősítve, nem három közvetítő kezén keresztül, hanem közvetlenül adja el a nagykereskedőknek, vagy a fogyasztónak. Ha e szövetkezés, amint hiszem, helyes alapokra lesz fektetve, később kiterjedhet az egész homokvidékre, s teljes megszervezése nem kerül majd annyiba, mint egy borközraktár épülete. Csakhogy e szervezkedéshez a kormány jóindulatú támogatása szükséges és pedig inkább erkölcsi, mint anyagi támogatása. Ha e szervezkedést a földmivelésügyi minister ur pártolja, bízvást elengedhetjük a homokon a közraktár felállítását, ámbár nem késem kimondani, hogy amennyiben a kormányhatóság közraktárt állit fel a homokvidéken, akkor annak egyedüli illetékes helye Szeged, hol a legtöbb szőlőterület, s a legnagyobb szőlőkultúra van. (Helyeslés.) A haltenyésztés emelésére felvett költségek az előző évekéhez hasonlók. A közvizek benépesítésére meglehetős összegek állanak rendel-